A késmárki és a Pozsonyi Evangélikus Líceumban tanult és már 23 éves korában Nógrád vármegye szolgabírája, majd alispánja lett. 1785-ben a királyi táblai ülnökévé, 1787-ben udvari tanácsossá, majd a Hétszemélyes Tábla bírájává, azután a magyar udvari kancelláriánál előadóvá nevezték ki. Mivel élesen szembeszállt II. József abszolutisztikus törekvéseivel a szeptemviri hivatalról lemondani kényszerült. 1789-ban az evangélikus egyházak főinspektora lett. Kidolgozta a filium successionis interruptum elméletet, mely szerint II. József "törvénytelen uralmával" megszakadt a Habsburg-ház trónörökösödési joga. A Habsburgoktól való elszakadás reményében a porosz udvarral kapcsolatot kereső nemesi csoport egyik meghatározó személyisége volt. Az 1790–1791-es országgyűlésen, Nógrád vármegye követeként a főleg protestáns Habsburg-ellenes köznemesség egyik fő szószólója, akinek a protestánsok vallásszabadsága ügyében tartott beszédei feltűnést keltettek. A francia forradalomradikalizálódásával kapcsolatos hírek hatására 1791-től közeledett a Habsburg-házhoz. 1791-ben Torontál-, 1802-ben Zólyom vármegye főispánjává nevezték ki.
Temetésekor Kolosváry Istvánmagyar, Walentiny János pedig szlovák nyelvű beszédet tartottak. A pesti evangélikus hitközség ünnepi istentisztelete alkalmával Kis János tartott gyászbeszédet.
Munkái
Deductio ill. dni… de arctiori nexu principatus Transsilvaniae cum regno Hungariae. H. n. (1791.)
Dictio qua St. et Ordines C. Zoliensis exc. d. Petrum Balogh de Ocsa etc. die 28. m. martii 1802. venerati sunt. Beszterczebánya, 1802. (Beszéde.)
Projectum de extraneis civitate hungarica qua ratione donandis. (Posonii, 1826.)
Projectum circa formulam juramenti palatinalis. (Posonii, 1826.) Mindkettő az 1790/1. országgyűlés megbízásából 1793-ban készült és az Opus excels. deputationis regnicolaris in publico politicis cz. gyűjteményben jelent meg.
