Cselezése, helyzetfelismerése, ritmusváltásai és robbanékonysága nemzetközi szinten is kiugró karrierre predesztinálták, de – sokszor külső tényezők hatására – lehetőségeinek csak töredékét sikerült megvalósítania. Sokak szerint tündöklő legenda,[4] az utolsó magyar futballzseni.[5] Pályafutását két nagy törés hátráltatta, az 1978-as argentínai világbajnokságon történt kiállítása, valamint az 1979-es súlyos autóbalesete következtében csípőízületi töréses ficamot szenvedett,[6] amely miatt nem tudott eleget tenni a világválogatotti meghívásnak. Többször került fel a France Football Aranylabda-szavazásának listájára (legjobb eredménye 9. hely), éveken keresztül volt Magyarország és klubcsapata, az Újpesti Dózsa egyik legnépszerűbb labdarúgója. Egyéni megoldásait, fifikás trükkjeit pályafutása befejezése után is emlegetik a szurkolók. Harmincévesen külföldre szerződött és a Montpellier játékosa lett. 1988-ban hazatérése után a Volán SC-ben, aztán Kanadában teremfutball-csapatokban játszott.[7] Az MTK-VM csapatában a Verebes-korszakban játszott, és ott fejezte be egy súlyos sérülés miatt a vártnál sokkal korábban a pályafutását.
Virtuóz játéka kapcsán született a legendás „Táncolj, Törő!” rigmus. Legkedvesebb barátja Ebedli Zoltán volt, a Ferencváros csapatából.[8]
Pályafutása
Klubcsapatokban
12 évesen a BVSC-ben kezdte a labdarúgást. Tehetségére hamar felfigyeltek és 1974-ben, 19 évesen leigazolta az Újpesti Dózsa. Itt háromszoros magyar bajnok és kupagyőztes lett. Ekkoriban született a szurkolói dal: „Az Újpest pályán egy csillag ragyog / Tőrőnek hívják a csillagot, / Az Újpest-tábor kedvence Ő / előre Lilák és Táncolj Törő.”[9] Az 1983-84-es Kupagyőztesek Európa-kupája szezonban a negyeddöntőig jutottak, ahol csak az előző évi győztes skót Aberdeen FC csapatával szemben maradtak alul. 1985–86-ban egy idényt a francia Montpellier csapatában játszott. 1986–87-ben kanadai teremlabdarúgó-csapatokban szerepelt (Toronto, North York Rockets). Hazatérése után, 1987 tavaszán előbb a Bp. Honvédhoz igazolt, ám ott egyetlen mérkőzésen sem kapott lehetőséget. Ezután előbb a másodosztályú Volán SC, majd az első osztályban Verebes-féle MTK-VM játékosa lett, azonban utóbbi klubjában a második meccsen, a Tatabánya elleni összecsapáson lesérült, és többször nem is lépett pályára.
A válogatottban
1976 és 1984 között 45 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban és 12 gólt szerzett. Részt vett az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyolországi labdarúgó-világbajnokságon. Egy 2015. június 27-én, a Népszavában megjelent ujságcikk szerint: „Az ő tehetségéhez mérhető játékosok valódi kibontakozását erőteljesen hátráltatta a hazai labdarúgás állapota és légköre.… Az "újpesti Maradona" kudarca a magyar futballé.”[10]
Visszavonulása után
Harmincnégy évesen fejezte be labdarúgó pályafutását, miután 1989-ben már az MTK-VM játékosaként egy bajnoki mérkőzésen, az ellenfél szabálytalankodó játékosa, a tatabányaiUdvardi Endre, egy szerencsétlen belépőt követően eltörte a lábát.[10] Udvardi később egy rádiós nyilatkozatban elismerte, hogy mozdulata ugyan nem volt szándékos csak egy szerencsétlen belépő, azonban a szurkolók között sokáig viselte a ráragasztott „mészáros” jelzőt. [11] Visszavonulása után az örökös Újpest-VIP-bérletének tulajdonosaként járt ki az újpesti csapat hazai mérkőzéseire.[12] Ugyanígy 1985. június 13-án született Attila fia meccseinek hűséges nézője is.[1][13] 2014-ben a Merényi Gusztáv Kórházban operálták,[14] életmentő műtétét követően a berceli Rózsák Völgye Szociális Otthonban volt rehabilitációs kezelésen.[15] 2016-ban összefogtak az MTK és az Újpest szurkolói a beteg labdarúgó megsegítésére. Két agyműtétjét követően új helyen, Budakeszin a Honvéd Rehabilitációs Intézetben ápolták,[16] ahol mindent elkövettek, hogy minél jobb fizikai állapotba kerüljön, szeretett volna teljesen felgyógyulni.[17] 2019-ben jelent meg ifj. Dunai Ede író Törő visszatér című könyve az Aposztróf Kiadó gondozásában, amelyben Törőcsik András szemüvegén keresztül ismerheti meg az olvasó a pályafutását.[18]
