A Szojuz (oroszul: Союз, magyarul Szövetség)szovjet, majd orosz űrhajó, amelyet a Szojuz-program keretében fejlesztettek ki. A legtöbbet alkalmazott és a legmegbízhatóbb űrhajótípus a világon. Eredetileg a szovjet holdprogram kereteiben tervezték meg, de annak leállítása miatt csak Föld körüli pályán repült, főleg a szovjet Szaljut és Mir űrállomáshoz. Jelenleg a Nemzetközi Űrállomás-programban személyszállításra, teherszállításra és mentőhajóként használják. Kiváltására több tervezett űrhajó is felmerült, például a Kliper és a PPTSZ, de minderre máig nem került sor.
Története
Az eredeti koncepció szerinti 7K–9K–11K holdűrhajó-rendszer. Balra a 11K tanker, középen a 9K gyorsító fokozat, jobbra a 7K űrhajóAz űrállomások kiszolgálására tervezett, belső zsilipelést lehetővé tevő Szojuz 7K–OKSZ űrhajó rajza
Az első szovjet terveket a Hold megkerülésére emberes űrhajóval 1961-ben vázolták fel az „A” program keretében. Mivel az akkor rendelkezésre álló, az R–7 interkontinentális ballisztikus rakétán alapuló szovjet hordozórakéták teherbírása nem volt elegendő, ezért több elgondolás elemeit egyesítve a Szergej Koroljov vezetése alatt álló csoport az OKB–1 tervezőirodában több űrhajóból álló rendszer terveit dolgozta ki, amelyet Föld körüli pályán szereltek volna össze.
1963-ban hagyták jóvá a Hold egyszeri megkerülésére tervezett L1 jelű űrhajó-komplexum tervét. Ez három komponensből állt: a kétszemélyes, 7K (vagy Szojuz A) jelű űrhajóból, a 9K (Szojuz B) gyorsítófokozatból, valamint a 11K (Szojuz V) tanker-űrhajóból. Először a 9K gyorsítófokozat állt volna 250 km magasságú Föld körüli pályára, minimális üzemanyaggal. Ezután négy repülés során 11K tankerek kapcsolódtak volna össze a 7K-val és feltöltötték volna az üzemanyagtartályait. Utolsó lépésként a 7K kapcsolódott volna a 9K gyorsítófokozathoz, utóbbi hajtóművével a Holdat egyszer megkerülő, majd a Földhöz visszakanyarodó, ún. szabad visszatérési pályára álltak volna. Ezt a tervet azonban elvetették.
A szovjet kormányzat 1964-ben új tervet hagyott jóvá. Ennek alapján két irányt határoztak meg: 1967-ben megkerülni a Holdat, 1968-ban pedig leszállni a Hold felszínére. A fejlesztés két irányban folyt. A Hold megkerüléséhez készítették a Koroljov korábbi 7K koncepcióján alapuló Szojuz 7K–L1 űrhajót a Szever program keretében, míg a holdra szálláshoz az L3 űrhajó-komplexumot, benne a Szojuz 7K–LOK űrhajóval és az LK holdkomppal.
A két holdűrhajóval párhuzamosan kezdtek el fejleszteni egy háromszemélyes, szintén a 7K terveken alapuló többcélú, csak Föld körüli pályára szánt űrhajót is. Ez vezetett a Szojuz 7K–OK létrehozásához, melyet a holdűrhajók dokkolási kísérleteihez, az űrhajók közti külső átszállás kipróbálásához szántak. A 7K–OK-val 1966-tól folytattak kísérleteket. Először 1966. november 28-án indították Koszmosz–133 jelzéssel. 1967 áprilisában repült először személyzettel. A 7K–OK-val 1970-ig folytatták a repüléseket.
1969-ben kezdték el a Szovjetunióban az űrállomások fejlesztését, melyek kiszolgálására a Szojuz űrhajó tűnt a legcélszerűbb megoldásnak. Az űrállomásokhoz tervezett űrhajót belső zsilipelést biztosító dokkolórendszerrel látták el. 1971-ben a 7K–OK-na alapuló Szojuz 7K–OKSZ típusú űrhajó szállított először személyzetet űrállomásra a Szojuz–10 repülés során. Ezt a típust 1973-tól a továbbfejlesztett Szojuz 7K–T váltotta fel, amelyet 1981-ig használtak.
Az orbitális pályán használt Szojuz űrhajók fejlesztésével párhuzamosan a holdűrhajók fejlesztési programja elhalt. A Hold megkerülésére kifejlesztett Szojuz 7K–L1 űrhajóval 14 indítást végeztek 1967–1970 között, majd törölték a fejlesztési programot. Az L3 űrhajó moduljaként szolgáló Szojuz 7K–LOK űrhajóval pedig két indítást hajtottak végre 1970–1972 között, majd az egész szovjet holdprogramot feladták. A 7K–OK-n alapuló további Szojuz űrhajók fő feladata az űrállomás-program kiszolgálása lett.
Folyamatos továbbfejlesztéssel a Szojuz típus napjainkban is üzemel. Az űrhajót a Nemzetközi Űrállomás (ISS) kiszolgálására használják. Tervezett utolsó változata a 2016-ban szolgálatba álló Szojuz MSZ lesz, ennek kifutása után a Szojuz űrhajót egy teljesen új típussal váltják fel.
A Szojuz-A változat felépítése alapjaiban megegyezett a későbbi változattal, viszont az orbitális kabinja hengeres alakú volt. A műszaki egység átmérője 2,3 m volt. Ezen változat tervei szolgáltak a kínai Sencsou űrhajók fejlesztésének alapjául, maga a Szojuz-A nem épült meg.[1]
Az űrhajó első részén található kabinban van a személyzet pihenő- és munkahelye. A kabin két félgömbből és a köztük lévő hengeres részből áll. Itt tartózkodik a személyzet a Föld körüli pályán való keringés ideje alatt, az életfenntartó rendszere is ekkor üzemel. Itt található az étkező és az illemhely is. A kabinban kapott helyet az összes olyan berendezés, amely nem szükséges a visszatéréshez, valamint a szállított rakomány. A kabin elülső részén található a más űrhajókkal, űrállomásokkal összekapcsolódást és az átszállást lehetővé tevő dokkolószerkezet. A belső tér berendezéseit a kabin egyik oldalát elfoglaló, szekrényhez hasonló méretű és a vele szemközti oldalon elhelyezett, heverőhöz hasonló méretű egységben helyezték el. Az előbbiben elsősorban az életfenntartó rendszer elemei és tárolórekeszek, az utóbbiban az elektromos berendezések kaptak helyet. Az orbitális egység felületén a dokkolórendszer antennáit, kamerákat és kommunikációs antennákat helyezték el. Oldalt az űrhajóba beszállást lehetővé tevő ajtó, az alsó részen a visszatérőkabinba vezető, hermetikusan zárható ajtó található, ezért a kabint szükség esetén zsilipként is lehet használni.
Visszatérő kabin (SZA)
Visszatérő kabin (Descent Module)Jobboldalt Leroy Chiao amerikai, középen Szalizsan Saripov orosz, baloldalt Jurij Sargin orosz űrhajós a Szojuz TMA-5 visszatérő egységében a beszállás után
Az űrhajó középső részén található a lekerekített csonkakúp alakú parancsnoki kabin. Alakja megtervezésekor fontos szempont volt, hogy a hordozórakéta által megszabott átmérővel a lehető legnagyobb belső térfogatú legyen, valamint hogy a visszatérés során a légkörben képes legyen felhajtóerőt termelni, csökkentve az ilyenkor fellépő terhelést. Itt találhatók az űrhajó vezérlőrendszerei. Az indítás és a visszatérés során itt helyezkednek el az űrhajósok. Az ülések betétei minden űrhajós saját testformájához vannak kialakítva, megkönnyítve ezzel az indítás és a visszatérés során fellépő túlterhelés elviselését. A kabin független életfenntartó rendszerrel rendelkezik, amely az indítás és a visszatérés alatt üzemel. A visszatérést szolgáló berendezések: a kabin alján található hőpajzs, a visszatérés irányítását lehetővé tevő hat rakétafúvóka, az oldalt elhelyezett fő és tartalék ejtőernyő, valamint a földet érést segítő, szilárd hajtóanyagú fékezőrakéták, amelyek a felszín felett kb. 1,5 méterrel kapcsolódnak be, csökkentendő a talajhoz ütődéskor fellépő erőhatásokat. A leszállást biztosító ejtőernyő felülete 1000, a tartalékernyőé 570 négyzetméter. A kabinnak két oldalsó ablaka van, valamint egy a dokkolást és a navigációt segítő periszkópot is elhelyeztek a külső részén. A fülke első részén található a hermetikusan zárható ajtó, amely az orbitális kabinba nyílik. A kabinba csak ezen az ajtón keresztül lehet bejutni.
Műszaki egység (PAO)
Műszaki egység (Instrumentation/Propulsion Module)
A műszaki egység három alegységből áll. A visszatérőkabinnal összekapcsoló köztes egység külső részén találhatók az űrhajó irányának beállítására szolgáló manőverező hajtóművek. A nyomás alatt (1 bar, tiszta nitrogén) lévő légkondicionált műszeregységben az elektromos rendszerek, a hőszabályozó rendszerek, a nagy hatótávú kommunikációs rendszerek vezérlőelemeit helyezték el.
Az űrhajó leghátsó részén kapott helyet a meghajtóegység, a helyzetérzékelő a giroszkópokkal, a főhajtómű, az összesen 900 kg aszimmetrikus dimetil-hidrazintüzelőanyagot és nitrogén-tetroxidoxidálóanyagot tároló üzemanyagtartály, továbbá a manőverező hajtóművek és a korai típusoknál a tartalék hajtómű. A meghajtóegység oldalán helyezték el a hőszabályozó rendszer radiátorait, a dokkolórendszer antennáinak egy részét, az infravörös és radaros irányérzékelőket, és a napelemes változatoknál a napelemtáblákat is. A napelemtáblák 8,37 méterre nyithatók.
Minden Szojuz űrhajót szállító Szojuz hordozórakétát felszereltek mentőrakétával. A hordozórakéta orrán elhelyezett szilárd hajtóanyagú rakétákból álló egység feladata a visszatérőkabin mentése a hordozórakéta meghibásodásakor. Hiba esetén a mentőrakéta leválasztja a hordozórakétáról az orbitális kabint és a visszatérőkabint, majd miután eltávolodik a hordozórakétától, kioldja a visszatérőkabint, amely ezután a saját ejtőernyőivel ér földet. A Szojuz program során eddig kétszer volt szükség a mentőrakétára, a Szojuz–18A és a Szojuz–10–1 indításoknál. A mentőrakéta mindkét alkalommal sikeresen megmentette a személyzetet.
A szovjet holdprogram Föld körüli dokkolási kísérleteihez a holdűrhajókkal (7K–L1, 7K–LOK) párhuzamosan fejlesztett változat. Három személyt szállíthatott, akik az űrséta kivételével nem viseltek űrruhát. Az orbitális kabin gömb alakú volt, ennek elülső részére szerelték fel az aktív-passzív típusú dokkolószerkezetet, amely mechanikus, elektromos és adatkapcsolatot létesíthetett a két űrhajó között. Átszállni viszont csak űrsétán lehetett, az orbitális kabint zsilipként használva.
Először 1967-ben indították személyzet nélkül, Koszmosz–133 jelzéssel. A Szojuz–1 katasztrófája után áttervezték az ejtőernyőrendszert. Az első ember vezette űrhajók közti kapcsolódást és átszállást először a Szojuz–4 és a Szojuz–5 repülés során hajtották végre.[2]
A Szojuz 7K–OK-n alapuló változat, melyet belső zsilipelést lehetővé tevő dokkolószerkezettel láttak el. Átmeneti típus volt a 7K–OK és a 7K–T típus között. Két indítást hajtottak végre 1971-ben. A Szojuz–10 dokkolása a Szaljut–1űrállomáshoz sikertelen volt. A Szojuz–11 sikeresen dokkolt a Szaljut–1-hez és végrehajtotta feladatát, de visszatéréskor a kabin idő előtti dehermetizálódása miatt a háromfős személyzet meghalt.[3]
A Szojuz–11 katasztrófája után a 7K–OK típusú űrhajót áttervezték. A személyzet az indítás és a visszatérés során űrruhát visel. Az ehhez szükséges berendezések egy ülőhelyet elfoglaltak, ezért ez a változat kétszemélyes lett. Mivel a változatot űrállomások elérésére tervezték, ezért elhagyták a napelemeket és akkumulátorokkal helyettesítették. Ezzel az űrhajó elektromos rendszere egyszerűbb és könnyebb lett, viszont az önálló repülési idő két napra csökkent. Az űrhajó maximális élettartama kezdetben 60, majd 90 nap volt az űrállomáshoz kapcsolódva. Ezzel a változattal repült Farkas Bertalan a Szaljut–6űrállomáshoz.[4] Először 1972-ben repült személyzet nélkül, Koszmosz–496 jelzéssel.
A 7K–T/A9 (Szojuz–14, 15, 20, 21, 23) alváltozat rendelkezett a katonai rendeltetésű Almazűrállomások távvezérléséhez szükséges berendezésekkel.[5]
A típus először 1973-ban repült Szojuz–12 jelzéssel. Utolsó indítása 1981-ben történt Szojuz–40 jelzéssel.
A Szojuz 19 (ASTP változat) űrhajó Föld körüli pályánA Szojuz TMA-13 startja, 2008. október 12.
Szojuz 16,19,22 (1974–76)
Átmeneti változat a Szojuz űrkomp és a későbbi Szojuz-T változatok között. A több napos önálló repülés napelemek használatát tette szükségessé. A típust az APASZ–75 univerzális dokkolórendszerrel szerelték fel, melynek mindkét fele azonos kialakítású volt. A hírközlő és az űrrandevúrendszer kompatibilis volt az Apollo űrhajó hasonló rendszereivel.
A típust két, személyzet nélküli próba (Koszmosz–638, Koszmosz–672) után a Szojuz–16 hatnapos tesztrepülésén próbálták ki. A Szojuz–19 sikeresen összekapcsolódott az Apollo űrhajóval, létrehozva az első amerikai-szovjet ideiglenes űrállomást.[6] A Szojuz–19 tartalék űrhajóját átépítették. A Szojuz–22-n a Föld megfigyelésére készült keletnémet MKF-6 kamerarendszert a dokkolószerkezet helyére szerelték fel.[7]
Szojuz T
(1980–1986) T=Transzportnij (=szállító)
Az átrendezett visszatérő kabinban immár háromfős, űrruhát viselő személyzet fért el. Az energiaellátást az eredeti Szojuzokon alkalmazottaknál könnyebb, hatékonyabb napelemek biztosították, hosszabb önálló repülést lehetővé téve. Az űrhajó saját számítógépet kapott. A 16 kbyteRAM-al felszerelt Argon–16 fedélzeti számítógép lehetővé tette a manőverezéshez szükséges számítások elvégzését. A számított adatok kijelzésére egy képernyőt építettek az áttervezett, kisebb vezérlőpultba. A számítógéppel és az új vezérlőpanellel egyszerűbbé váló irányítás csökkentette a személyzet kiképzéséhez szükséges időt.
Az űrhajó új főhajtóművet kapott, valamint az eddig külön kisebb üzemanyagtartályokról üzemelő manőverező hajtóműveket összekapcsolták a főhajtómű tartályaival, ami jelentősen megnövelte az űrhajó manőverezőképességét. A manőverező hajtóművek ezzel kiválthatták az eddigi két hajtóházas tartalék hajtóművet, amit el is hagytak. Az űrhajó élettartama 120 napra nőtt. A mentőrakéta kisebb tömegű lett. Az eddig csak a visszatérési folyamatban leválasztható orbitális kabint hamarabb, magasabb pályán keringve is le lehetett választani, ezzel csökkenthető volt a fékezéshez szükséges üzemanyag mennyisége. A földet érést segítő fékezőrakéták teljesítményét megnövelték.[8]
A Mir űrállomás kiszolgálásához készített, a Szojuz T-n alapuló korszerűsített változat. Új, Kursz típusú megközelítő és dokkolórendszert kapott. Emellett csökkentették az ejtőernyők tömegét, új hajtómű-blokkot és üzemanyagtartályokat kapott. Az új kommunikációs rendszer már külön csatornát biztosított a személyzet minden tagjának. Korszerűbb lett az űrhajó elektromos és hidraulikus rendszere is. Az üzemanyagrendszerben használt korszerűbb anyagoknak köszönhetően az űrhajó élettartama 180 napra nőtt.[9] A változtatásoknak köszönhetően az űrállomásra szállítható rakomány tömege 200 kg-ra, a visszahozható rakomány tömege 150 kg-ra növekedett.[10] 1986–2002 között alkalmazták.
Szojuz TMA
A Szojuz TMA–2 űrhajó a Nemzetközi Űrállomás Zarja moduljához kapcsolódva
A típust a Nemzetközi Űrállomás mentőűrhajójának tervezték. Az új, nagyobb üléseknek köszönhetően a személyzet tagjainak lehetséges magassága az eddigi 164–184 cm-ről 150–190 cm-re, lehetséges tömege 56–86 kg-ról 50–95 kg-ra bővült. A NASA által kért biztonsági változtatások okozta tömegnövekedés miatt az űrállomásra szállítható rakomány tömege 100 kg-ra, a visszahozható rakomány tömege 50 kg-ra csökkent. A földet érést segítő fékezőrakéták számát négyről hatra növelték. A Szojuz–TMA–5-től a visszatérőkabin üzemanyagrendszerének korszerűsítése 270 napra növelte az űrhajó élettartamát.[11]
A legfontosabb változás a műszaki egység műszerrekeszében lévő 70 kg tömegű Argon-16 típusú fedélzeti számítógép cseréje az új, 8,3 kg tömegű CVM–10-es típusra. További fejlesztés a kommunikációs rendszerek integrálása egyetlen blokkba, a hűtőrendszer korszerűsítése, továbbá az élettartam egy évre növelése. Az új rendszereket először Progressz teherűrhajókon tesztelték 2008 végétől.[12]
Szojuz MSZ
A Szojuz TMA-n alapuló modernizált, továbbfejlesztett változat.[13] Ez a Szojuz típus utolsó típusváltozata, ennek kifutása után a Roszkoszmosz teljesen új űrhajótípusra áll át. Első tesztrepülése 2015-ben várható, első indítását személyzettel 2016 májusában tervezik. A modernizálás során új, hatékonyabb napelemet, módosított megközelítő és dokkoló rendszert, új pályakorrekciós hajtóművet, modernizált kommunikációs rendszert kap. Az űrhajóba a korábbi modelleknél használt, 70 kg tömegű Argon–16 fedélzeti számítógépet a könnyebb, 8,3 kg-os CVM–101 típusú számítógépre cserélik. Az űrhajót GLONASZSZ, GPS és Cospas-Sarsat berendezésekkel szerelik fel, amely megkönnyíti a földet ért űrhajó felkutatását.
Katonai változatok
Az űrhajók katonai alkalmazása már a Szojuz űrhajók fejlesztésének kezdetén felmerült. Koroljov 1962-ben két katonai Szojuz űrhajó tervét javasolta: a Szojuz–P elfogó űrhajót és a Szojuz–R felderítő űrhajót. Később további katonai változatok terveit dolgozták ki, melyek közül néhányat meg is építettek, de egyik sem repült. Az OKB–1 leterheltsége miatt a katonai Szojuz űrhajók fejlesztéséért az 1960-as évek közepétől a tervezőiroda Dmitrij Kozlov vezette kujbisevi 3. sz. fiókintézete, a későbbi CSZKB-Progressz volt felelős. A katonai Szojuz űrhajókhoz kidolgozott rendszereket később a Szojuz T és annak továbbfejlesztett változatainál használták fel.
A Szojuz 7K-n alapult, annak módosított változata volt.Fegyverzettel nem rendelkezett. Feladata az ellenséges műholdak befogása, vizsgálata, szükség esetén üzemen kívül helyezése volt. Ezt a műveletet az űrhajósoknak űrséta során kellett volna elvégezni. A műholdakba szerelt önmegsemmisítő rendszerek miatt ez veszélyes műveletnek bizonyult. Emiatt 1965-ben a fejlesztést leállították. Egy példánya sem készült el.
Szojuz–R
Egy tervezett katonai Szojuz verzió, amelynek tervezését 1966-ban megszakították.[14] A Szojuz-R rendszer két külön indított részegységből állt volna, amelyet Föld körüli pályán terveztek összekapcsolni. A Szojuz-R rendszerről készült terv nagyban hasonlított az összekapcsolt Koszmosz–186, Koszmosz–188 egységekre.
List of NCAA Division The following is a list of venues that have hosted the NCAA Division I men's basketball championship. Venues that have not yet hosted, but have been officially announced as future tournament sites, are also included. (Note that in most cases, the modern name of the venue is used, though it may have been known under a different name at the time.) First Four University of Dayton Arena, in Dayton, Ohio, has hosted more tournament games than any other venue (131 as of 2023)....
Sosok akaname sebagaimana digambarkan oleh Toriyama Sekien dalam karyanya Gazu Hyakki Yakō, abad ke-18.[1] Akaname (垢嘗code: ja is deprecated ) adalah sejenis siluman atau yōkai dalam cerita rakyat Jepang. Dalam bahasa Jepang, akaname dapat berarti penjilat kotoran, tetapi dapat juga diartikan penjilat merah sebab aka merupakan homonim dari merah dan kotoran. Maka dari itu sosok akaname sering kali digambarkan berkulit merah.[2] Akaname merupakan perwujudan rasa takut ket...
Danny Hoesen Informasi pribadiNama lengkap Daniel HoesenTanggal lahir 15 Januari 1991 (umur 33)Tempat lahir Heerlen, BelandaTinggi 1,86 m (6 ft 1 in)Posisi bermain PenyerangInformasi klubKlub saat ini Austin FCKarier junior SV Eikenderveld Groene Ster Fortuna SittardKarier senior*Tahun Tim Tampil (Gol)2008–2009 Fortuna Sittard 1 (0)2009–2012 Fulham 0 (0)2010 → HJK (pinjaman) 12 (2)2011–2012 → Fortuna Sittard (pinjaman) 33 (13)2012–2014 Ajax 32 (7)2013 → Jong...
Questa voce o sezione sull'argomento edizioni di competizioni calcistiche non cita le fonti necessarie o quelle presenti sono insufficienti. Puoi migliorare questa voce aggiungendo citazioni da fonti attendibili secondo le linee guida sull'uso delle fonti. Segui i suggerimenti del progetto di riferimento. Questa voce sull'argomento stagioni delle società calcistiche italiane è solo un abbozzo. Contribuisci a migliorarla secondo le convenzioni di Wikipedia. Segui i suggerimenti de...
Variant of the wet plate collodion process This article needs additional citations for verification. Please help improve this article by adding citations to reliable sources. Unsourced material may be challenged and removed.Find sources: Ambrotype – news · newspapers · books · scholar · JSTOR (June 2014) (Learn how and when to remove this template message) Many ambrotypes were made by unknown photographers, such as this American example of a Union sold...
This article may need to be rewritten to comply with Wikipedia's quality standards. You can help. The talk page may contain suggestions. (February 2020) Roman Baths park in Downtown Beirut, in the area where there was the Roman Forum The Roman Forum is located in Beirut, Lebanon. Overview The façade of an ancient Roman public building was revealed in 1994, during the construction of the parliamentary offices, which indicated the presence of a Roman forum. Next to it there was a theatre with ...
COVID-19 pandemic in Hong KongPenyakitCOVID-19Galur virusSARS-CoV-2LokasiHong KongKasus pertamaStasiun Kowloo Barat, KowloonTanggal kemunculan23 January 2020(4 tahun, 2 bulan, 3 minggu dan 1 hari)AsalWuhan, Hubei, ChinaKasus terkonfirmasi1.339.793Kematian9.493Situs web resmiwww.coronavirus.gov.hk Pandemi COVID-19 di Hong Kong adalah bagian dari pandemi penyakit koronavirus 2019 di seluruh dunia yang sedang berlangsung di 2019 (COVID-19) yang disebabkan oleh sindrom pernaf...
Pour les articles homonymes, voir Maire (homonymie). Maire d'une commune d'Abidjan remettant le carnet de famille à un couple de nouveaux mariés. Le ou la maire est une personne physique représentant l'autorité municipale, chef ou représentant du pouvoir exécutif au niveau communal. Les formes féminines admises sont la mairesse au Canada, la maire ou le maire ailleurs. En français de Belgique, les deux féminins, mairesse et maire, sont admis[1]. Concernant les pays francophones, mai...
American pornographic actress Line Trap redirects here. For electrical equipment, see Line trap. Bailey JayJay at the 2011 AVN AwardsOther namesLola, B.J.,[1] Line Trap,[2] Bailey Slay[3]Height5 ft 5 in (1.65 m)[4]Spouse Matthew Terhune (m. 2011)Websitets-baileyjay.com Bailey Jay is an American transgender pornographic actress, adult model, presenter and podcaster. Career In 2011 and 2012, Jay won the A...
Державний комітет телебачення і радіомовлення України (Держкомтелерадіо) Приміщення комітетуЗагальна інформаціяКраїна УкраїнаДата створення 2003Керівне відомство Кабінет Міністрів УкраїниРічний бюджет 1 964 898 500 ₴[1]Голова Олег НаливайкоПідвідомчі ор...
شعيب بن الحبحاب معلومات شخصية اسم الولادة شعيب بن الحبحاب الوفاة 130 هـ أو 131 هـالبصرة الكنية أبو صالح اللقب الأزدى المعولى مولاهم البصرى الحياة العملية الطبقة الطبقة الرابعة، من التابعين[1] عدد الأحاديث التي رواها 30[2] روى له محمد بن إسماعيل البخاري ومسلم بن الحج...
Swedish ice hockey player Ice hockey player Håkan Loob Loob in 2010Born (1960-07-03) 3 July 1960 (age 64)Slite, SwedenHeight 5 ft 9 in (175 cm)Weight 176 lb (80 kg; 12 st 8 lb)Position Right WingShot RightPlayed for Färjestad BKCalgary FlamesNational team SwedenNHL draft 181st overall, 1980Calgary FlamesPlaying career 1979–1996 Håkan Per Loob (born 3 July 1960) is a Swedish former professional ice hockey player for Färjestad BK of the El...
1892 novel by Charles E. Carryl This article includes a list of references, related reading, or external links, but its sources remain unclear because it lacks inline citations. Please help improve this article by introducing more precise citations. (August 2024) (Learn how and when to remove this message) The Admiral's Caravan First edition cover of The Admiral's CaravanAuthorCharles E. CarrylLanguageEnglishGenreFantasy novel, ParodyPublisherThe Century Co.Publication date1892Publication pla...
Social finance serves as a middle ground between traditional business, whose main driver is to achieve financial value and traditional charity, whose main driver is to achieve social value. Social finance is a category of financial services that aims to leverage private capital to address challenges in areas of social and environmental need.[1] Having gained popularity in the aftermath of the 2007–2008 financial crisis, it is notable for its public benefit focus.[2][3 ...
American professional wrestler Brittney SavageBrittney Savage in 2010Born (1987-04-29) April 29, 1987 (age 37)[1]Bay Ridge, Brooklyn, New York, United States[2]Children1Professional wrestling careerRing name(s)Brittney SavageBrooke CarterBrittany Carter[1]Billed height5 ft 4 in (1.63 m)[2]Billed weight116 lb (53 kg; 8.3 st)[2]Billed fromLong Island, New York[2]DebutNovember 29, 2008[1] Brittney Savage (...
Town in Latvia Town in Krāslava Municipality, LatviaKrāslavaTownKrāslava town centre Coat of armsKrāslavaLocation in LatviaCoordinates: 55°53′N 27°10′E / 55.883°N 27.167°E / 55.883; 27.167Country LatviaMunicipalityKrāslava MunicipalityTown rights1923Area[1] • Total9.16 km2 (3.54 sq mi) • Land8.57 km2 (3.31 sq mi) • Water0.59 km2 (0.23 sq mi)Population (2024)&...
Village in East Lothian, Scotland This article is about the village in East Lothian. For other uses, see Ormiston (disambiguation). This article needs additional citations for verification. Please help improve this article by adding citations to reliable sources. Unsourced material may be challenged and removed.Find sources: Ormiston – news · newspapers · books · scholar · JSTOR (August 2016) (Learn how and when to remove this message) Human settlement...
Cet article concerne le film de Martin Scorsese. Pour le livre, voir L'Invention de Hugo Cabret. Pour les articles homonymes, voir Hugo. Hugo Cabret Logo original du film. Données clés Titre québécois Hugo Titre original Hugo Réalisation Martin Scorsese Scénario John Logan Musique Howard Shore Acteurs principaux Asa ButterfieldChloë Grace MoretzBen KingsleySacha Baron Cohen Sociétés de production GK FilmsInfinitum Nihil (en) Pays de production États-Unis Genre Aventure Dur...
_spacecraft.jpg)
.jpg)
