PROFILPELAJAR.COM

	Szojuz–18A
	Szaljut-program
	A Szojuz–18–1 személyzete szovjet postai bélyegen
	Repülésadatok
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	Szovjet űrprogram
Hívójel	Ural
Hordozórakéta	Szojuz hordozórakéta
	A repülés paraméterei
Start	1975. április 5.; 10:02 UTC
Starthely	Bajkonuri űrrepülőtér
Keringések száma	(nem állt pályára)
	Leszállás
ideje	1975. április 5.; 11:26:21 UTC
helye	Altaj-hegység
Időtartam	21 perc 27 mp
Űrhajó tömege	6830 kg
Előző repülés	Következő repülés
Szojuz–17	Szojuz–18
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–18A témájú médiaállományokat.

A Szojuz–18A, vagy Szojuz–18–1 (oroszul: Союз–18–1) kétszemélyes Szojuz 7K–T típusú űrhajó. Az űrhajó szállította volna a Szaljut–4 űrállomás második személyzetét.

Küldetés

Feladata lett volna az űrállomásra tervezett szakmai program végrehajtása, a hosszútávú űrrepülés idejének további (60 napra) növelése. Csillagászati, orvosi, légkörkutatási, földmegfigyelési, navigációs és biológiai feladatok végrehajtása.

Jellemzői

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Enyergija im. Sz.P. Koroljov <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва>). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1975. április 5-én a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta volna Föld körüli, közeli körpályára. Hasznos tömege 6830 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz–14 napelemszárnyak nélküli változata. Az indítórakéta III. fokozatának égéstechnikai hibája miatt nem tudott a terv szerinti pályára állni. Szuborbitális repülési pályán mozgott. Ebben a felszállási szakaszban az űrhajósok semmit sem tudtak tenni, a folyamat teljesen automatikusan zajlott. Az automatika giroszkópja a pályától való 10°-os eltérés miatt megszakította a repülést, beindította a leválasztó pirotechnikai eszközöket. A mentőrakéta-rendszer tökéletesen működött. A Szojuz űrhajó egységei, a keringő egység és a műszaki egység levált a visszatérő egységről, és az megkezdte a kényszerleszállást. Az űrhajó nagy g-terheléssel járó, meredek zuhanásba kezdett mintegy 192 km-es magasságból. Az űrhajósok mindössze 400 másodpercig voltak a súlytalanság állapotában, majd 20,6 g terheléssel járó, életveszélyes zuhanást éltek át. Összesen 21 percet és 27 másodpercet töltött a világűrben.

A visszatérő egység belépett a légkörbe, és hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedéssel – szállt le. Gorno-Altajszk városától délnyugatra Nyugat-Szibériában, mintegy 1500 kilométerre Tyuratamtól, a (Bajkonuri űrrepülőtértől) ért Földet. A mentőcsapatok 30 perccel később lokalizálták az űrhajót, és nem sokkal később kimentették a személyzetet.

Ez volt az addigi leghosszabb szuborbitális, emberes repülés; a legrövidebb szovjet, emberes űrrepülés; és a legrövidebb emberes űrrepülés.

Személyzet

Vaszilij Grigorjevics Lazarev, parancsnok
Oleg Grigorjevics Makarov, fedélzeti mérnök

Források

Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
(1975) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1975. XXVIII. évfolyam 5. szám.
Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7

További információk

Szojuz–18A. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
Szojuz–18A. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
Szojuz–18A. zarya.info. [2019. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
Szojuz–18A. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 14.)