Szlavónia királynéinak listáját tartalmazza az alábbi táblázat 925-től 1943-ig. „A késő középkori Szlavónia (regnum Sclavonie) területileg Kőrös, Zágráb és Varasd megyéket foglalta magában. Utóbbi azonban, bár kétségen felül Szlavóniához számították, egészen 1486-ig nem volt alávetve a szlavón bán hatalmának, hanem a mindenkori varasdi ispán gyakorolta benne a bírói joghatóságot. A báni hatalmat tekintve tehát Szlavónia csupán Kőrös és Zágráb megyékből állt.”[1]Dmitar Zvonimir horvát király is már használta a szlavón királyi címet 1075-ben: „Zvonimirus Demetrius Rex Sclavoniae, Croat(iae), Dalmat(iae).”[2]Imre magyar király szintén élt
szlavón királyi titulussal: „Aimericus rex Hungarie et Sclavoniae.”[3]I. Ulászló magyar király1442. szeptember 29-én Budán kelt okiratában a Szlavónia királya címet is felsorolja a titulusai között: „nos Wladislaus Dei gratia Hungarie, Polonie, Dalmatie, Croatie, Rascie, Servie, Sclavonie etc. Rex, [...]”[4] (mi Ulászló Isten kegyelméből Magyarország, Lengyelország, Dalmácia, Horvátország, Rácország, Szerbia, Szlavónia stb. királya).
1527. január 6-án a Frangepán Kristóf szlavón bán által Dombróba összehívott szlavóniai rendek Szapolyai Jánost választották Szlavónia királyává,[5] míg a pár nappal korábban, 1527. január 1-én Cetinben megtartott horvát szábor ülésén pedig Habsburg Ferdinándot Horvátország királyának nyilvánították.[6]I. Ferdinánd magyar király Szapolyai legyőzése után 1529-ben használta elsőként a Szlavónia királya (rex Sclavoniae) címet, majd 1542-től folyamatosan élt vele.[7] A báni cím a megnevezésében szintén utalt Szlavónia királyi státuszára egy 1424. április 9-én kelt okiratban: regni Sclavonie banus (a Szlavón Királyság bánja).[8]
1253 Miután férjét még házasságuk előtt 1246. január 10. előtt királlyá koronázták, így házasságuk révén Erzsébet ifjabb királyné volt férje trónra léptéig, mely címet 1262. december 5-étől már férje hivatalosan is ilyen formában (rex iunior) használt.
1386. július 25. után felesége és anyósa elfogása után, valamint fogságban tartásuk miatt Zsigmond megkapja a Magyarország védője és főkapitánya címet 1387. március 31., Székesfehérvár Zsigmondot királlyá koronázzák, és ezzel társuralkodói rangra emelkedik felesége mellett 1395. május 17. Mária halálát követően Zsigmond egyeduralkodóvá válik
1396. május 11. eljegyzése, de Zsigmond király 1401. április 8-án kelt okiratában hitvestársának (conthoralis) és nem jegyesének (sponsa) nevezi Margitot.[12]
1401. április 28. Zsigmondot Budán a bárók elfogják és fogságba vetik, amelyből csak úgy szabadulhat, ha eljegyzi Cillei Hermann lányát, Borbálát, így kénytelen felbontani a Margittal kötött eljegyzését, ezért nem jöhetett létre a házasság, és Margit nem vált királynévá
1563. szeptember 8., Pozsony férje királlyá koronázása trónörökösként 1563. szeptember 9., Pozsony Mária saját koronázása trónörökösnéként 1564. július 25. férje trónra lépte
1631. február 20., Bécs Miután férjét még házasságuk előtt 1625. december 8-án Sopronban királlyá koronázták, így házasságuk révén Mária Anna ifjabb királyné volt férje trónra léptéig.
1637. február 15. férje trónra lépése 1638. február 14., Pozsony koronázása
1651. április 30., Bécsújhely házasságkötése 1655. június 6., Pozsony koronázása
1657. április 2. férje halála
1686 december 6.
Nem nősült meg, apja uralkodása idején meghalt, sohasem uralkodott, de magyar királlyá koronázták, így IV. Ferdinánd révén nem volt ifjabb királynéja az országnak 1647–1654
1699. február 24., Bécs Miután férjét még házasságuk előtt 1687. december 9-én Pozsonyban királlyá koronázták, így házasságuk révén Vilma Amália ifjabb királyné volt férje trónra léptéig.
1711. május 1. Férje a Szatmári béke hatályba lépésével és a Rákóczi-szabadságharc bukása miatt, valamint a bátyjának, I. Józsefnek fiú örökös nélküli halála után foglalja el a magyar trónt. 1714. október 18., Pozsony koronázása
1740. október 20. felesége trónra lépte 1741. szeptember 21. magyar királyként esküt tesz az országgyűlés előtt Pozsonyban, és ezzel társuralkodói rangra emelkedett felesége mellett Magyarországon
1765. augusztus 18. Mária Terézia a férje, Lotaringiai Ferenc István halála után társuralkodóvá nevezi ki a fiát az országaiban és tartományaiban, aki így ifjabb király lesz Magyarországon is.
1831. február 27., Bécs Miután férjét még házasságuk előtt 1830. szeptember 28-án Pozsonyban királlyá koronázták, így házasságuk révén Mária Anna Pia ifjabb királyné volt férje trónra léptéig.
Ebben az időszakban hivatalban levő királyné nem volt. 1848. december 2. – 1867. június 6.: A magyar országgyűlés nem ismerte el V. Ferdinánd lemondását és I. Ferenc József trónra léptét a kiegyezés-ig, 1867-ig.
1867. június 8., Buda Erzsébet és a férje koronázása: a kiegyezés révén férje Magyarország törvényes, de facto és de iure értelemben is királya lesz a koronázása által
↑Lényegében bigámiát követett el, hiszen nem bontotta fel az első házasságát még.
Irodalom
Alapi Gyula: Komáromvármegye levéltárának középkori oklevelei, Komárom, 1917. URL: Lásd További információk
Auvray, Lucien: Les registres de Grégoire IX : recueil des bulles de ce pape 4, Boccard, Párizs, 1955. URL: Lásd További információk
Bojničić Kninski, Ivan: Grbovnica Kraljevine „Slavonije”, 14–22, Vjesnik Hrvatskoga arheološkoga društva, nova serija1, 1895. URL: Lásd További információk
Baranyai Béla: Zsigmond király úgynevezett Sárkány-rendje. Adalék a magyar trónöröklési kérdés történetéhez, Századok, 59–60, 561–591, 681–719, 1925/1926 = Tanulmányok és közlemények a magyar jog-, alkotmány- és köz-történet köréből 1, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1926.
Csekey István: A magyar trónöröklési jog. Jogtörténelmi és közjogi tanulmány oklevélmellékletekkel, Athenaeum, Budapest, 1917.
Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest, 1982.
Fraknói Vilmos: Az első Habsburg-király trónrajutása Magyarországban, Századok 47, 247–264, 1913.
Fraknói Vilmos: A magyar királyválasztások története, Athenaeum, Budapest, 1921.
Fraknói Vilmos: Nagy Lajos házassági politikája, Budapest, 1913.
Kercselich Boldizsár: De regnis Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae Notitiae praeliminares, periodis 4, Jandera Antal betűivel, Zágráb, 1770.
Kristó Gyula: Károly Róbert családja, AETAS20.4, 14–28, 2005. URL: Lásd További információk
Pálosfalvi Tamás: Mátyás és a szlavóniai nemesség, História29.10, 35–37, 2008. URL: Lásd További információk
Pálosfalvi, Tamás: The Noble Elite in the County of Kőrös (Križevci) 1400–1526, doktori (PhD) értekezés, 2012. URL: Lásd További információk
Pietruski, Oktaw és Xawery Liske (szerk.): Akta grodzkie i ziemskie z czasów Rzeczypospolitej Polskiej z Archiwum tak zwanego Bernardyskiego we Lwowie w skutek fundacyi Alexandra hr. Stadnickiego, wydane staraniem Galicyjskiego Wydziaau Krajowego6, Lvov, 1876. URL: Lásd További információk
Rupp Jakab: Magyarország ekkorig ismeretes pénzei, Athenaeum, 42–46, 1842. URL: Lásd További információk
Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája1A kezdetektől 1526-ig, főszerk.: Benda Kálmán, Budapest, 1981.
Turba, Gustav: Geschichte des Thronfolgerechtes in allen habsburgischen Ländern bis zur pragmatischen Sanktion Kaiser Kars VI. 1156 bis 1732. Verlag der kaiserlichen und königlichen Hof-Buchdruckerei és Hof-Verlags-Buchhandlung Carl Fromme, Bécs és Lipcse, 1903.
Varga Szabolcs: Croatia and Slavonia in the early Modern Age, Hungarian Studies 27, Akadémiai Kiadó, Budapest, 263–276, 2013. URL: További információk
Wertner Mór: Az Árpádok családi története, Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája, Nagy-Becskerek, 1892.
Wertner Mór: Zsigmond király egy ismeretlen házassági összeköttetéséről, Századok 23, 1889, 772–776.
.svg)
.svg)
.svg)
_COA.svg)
.svg)
_big.svg)
_big.svg)
.svg)
.svg)
,_Empress_in_black_dress.jpg)
.svg)
_by_Juan_Carre%C3%B1o_de_Miranda.jpg)
.jpg)
.svg)
.svg)