Breznóbányától 30 km-re délre fekszik, a Herencsvölgyet Breznóbányával összekötő 529-es út közelében, a Kövecses (Kamenistý)-patak forrásánál, melynek völgye a község túlnyomórészt erdővel borított 26,8330 km²-es területének nagy részét alkotja.
A 18. században a bányakamara területén keletkezett. Üvegkohóját 1744-ben alapították, 1762-ben új épületeket emeltek hozzá. Kezdetben 20 munkást foglalkoztatott. A falut 1780-ban „Sichla”, 1786-ban „Sihla” néven írják.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZIHLA. Tót falu Zólyom Várm. földes Ura a’ Liptsei Bányászi Kamara, lakosai külömbfélék, fekszik Hroneczhez nem meszsze, és annak filiája; határja meglehetős.”[2]
1800-ban „Sziha” alakban említik. 1828-ban 22 háza és 182 lakosa volt, akik főként favágók és üvegmunkások voltak. Üvegkohója a 19. század első felében indult fejlődésnek. A környék nagyobb vállalatait, főként Körmöcbánya és Selmecbánya üzemeit látta el üveggel.
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szihla, tót falu, Zólyom vmegyében, Gömör vmegye szélen: 182 kath. lak. Fekszik rengeteg erdőség közt. Földje csak zabot terem. Üveghutája s savanyuvizforrása van. Birja a kamara. Ut. p. Végles.”[3]
Az üvegkohó 1889-es rekonstrukciója után táblaüveget gyártott. A század végére azonban a termelés hanyatlott és az üzem 1904-ben bezárt. A trianoni diktátumigZólyom vármegye Breznóbányai járásához tartozott.
1921-ben a Rimaszombati járáshoz csatolt községnek 358 lakosa volt, ebből 352 szlovák nemzetiségű, 351 római katolikus.[4]1923-ban megépült a Sziklát Kisgarammal összekötő erdei vasút. A faluban gőzhajtású fűrésztelep működött.
Népessége
1910-ben 425, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 219 lakosából 217 szlovák volt.
2011-ben 203 lakosából 187 szlovák volt.
Híres személyek
Itt született 1803-ban Zahn János György magyar üveggyáros, a művészi üvegárugyártás hazai úttörője.
