János (Darvas Iván) politikai okokból börtönbe kerül az ötvenes években. Luca (Törőcsik Mari), a tanárnőként dolgozó fiatal felesége hűségesen várja férjét, miközben elhiteti anyósával (Darvas Lili), hogy a fia filmet forgat Amerikában, ezért leveleket és ajándékokat küld. Felhívják Luca figyelmét: ha nem akar bajba kerülni, jobban teszi, ha elválik. A család régi barátai félnek, ezért elzárkóznak a segítségre szoruló asszony elől. 1953-ban Jánost szabadon engedik. A hivatalos iraton a „Letartóztatás oka” kezdetű pontozott sor üresen maradt. Amire János kiszabadul, meghal az édesanyja, Luca szeretettel fogadja. A házaspár újrakezdi az életet.
Háttere és keletkezése
A film 1971-ben készült Déry TiborKossuth-díjas író 1956-os Szerelem, valamint 1962-es Két asszony címet viselő novelláinak összefűzéséből.[6] A Szerelem az 1950-es évek koncepciós pereit idézi, a Két asszony című műben pedig Déry saját 1957-es börtönélményeit és szabadulása körülményeit írta meg.[1] Déry Szerelem című munkája legelőször az Irodalmi Újság című hetilapban jelent meg 1956. július 28-án. 1957 áprilisában, hatvankét évesen Déry Tibort letartóztatták az 1956-os forradalom alatti írásaiért és beszédeiért, majd 1957. november 13-án Déry Tibor és társai perében a Legfelsőbb Bíróság Déry Tibort kilenc év börtönbüntetésre ítélte.[6] A Szerelem férfi hősét alakító Darvas Iván színművész a forradalmat követően 22 hónapig volt börtönben. Déry Tibor 1964-ben írta meg két novellájának ötvözött változatát, az akkori hatalom azonban nem tartotta „időszerűnek” a film létrejöttét, emiatt csak 1970-ben került sor az alkotás elkészítésére.[1]
Makk Károly rendező Sztálin 1953-as halálával jelöli meg a börtönből szabadulás évét. A recski kényszermunkatábor is ugyanebben az évben szűnt meg. A tábor egykori rabja, Faludy György önéletrajzi regényében így jellemzi az 1953. szeptemberi szabadon bocsátások légkörét: „A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek öntől azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie. […] figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban. Ismert jelszó volt: »Hallgatsz a sírig vagy te kerülsz sírba!«”[7]
A filmben azonban nincs szó bocsánatkérésről vagy feljelentésre felhívásról, és nincs konkrét utalás arra, hogy a történet éppen 1953-ban játszódna. Arra viszont van, hogy 1956 után játszódik. „A Hatalom hihette, ha akarta, hogy a Rákosi-korszakról van szó, a néző számára pedig Makk apró jelzést rejtett el: egy padon az Esti Hírlap című délutáni napilap fekszik, amely 1957-től jelent meg.”[8]
A film többnyire pozitív kritikákat kapott megjelenésekor és a későbbi évtizedekben is. Az alkotás 2001-ben bekerült Derek Malcolm, a The Guardian brit napilap filmkritikusa által összeállított, a 20. század száz legjobb filmjét tartalmazó felsorolásba.[12] Malcolm így fogalmazott kritikájában: „Makk kísérteties, hangulatos és gyönyörűen előadott filmje, melyet Tóth János briliánsan filmezett, pontosan az időtől való félelmet és bizonytalanságot ragadja meg. Ez [a film] mindenekelőtt egy tanulmány arról, hogy befolyásolják azok az idők a hűséget, a hitet, az illúziót, a szerelmet. [Az alkotás] kifejezetten Magyarországgal foglalkozik, de abszolút univerzális mondanivalóval rendelkezik.”[13]
