PROFILPELAJAR.COM

	Recski kényszermunkatábor
	Emlékmű
Ország	Magyarország
Település	Recsk
	Elhelyezkedése
	Recski kényszermunkatábor Pozíció az Észak-Mátra térképén
	é. sz. 47° 54′ 00″, k. h. 20° 05′ 28″47.900000°N 20.091111°EKoordináták: é. sz. 47° 54′ 00″, k. h. 20° 05′ 28″47.900000°N 20.091111°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Recski kényszermunkatábor témájú médiaállományokat.

A recski kényszermunkatábor a Heves vármegyei Recsk község mellett emelkedő Csákány-kő nevű hegy kőbányája közelében, 1950 októbere és 1953 ősze között, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) által működtetett kényszermunkatábor volt. A mintegy 100 kisebb-nagyobb internáló- és munkatábor közül a leghírhedtebb. A „magyar Gulag”.

Dálnoki Miklós Lajos és Gábori György véleménye, kik Dachauban és Recsken is voltak, és Recsket tartották gyötrelmesebbnek.

– Faludy György^[1]

Elhelyezkedése

Heves vármegyében, Recsk község központjától 3 kilométerre délnyugatra, a Mátra Csákány-kő nevű hegyének kőbányája közelében, 400 méteres tengerszint feletti magasságban található. (A 24-es főúttól a tábor felé vezető út első, mintegy 200 méteres szakasza, Recsk-Parádfürdő vasútállomás térségéig országos közútként a 24 308-as számozást viseli, a folytatás már számozatlan önkormányzati út.) A kőbánya a tábortól 600 méterre, délre van.

Története

A szovjet Gulagok mintájára szervezett táborban a bírósági ítélet nélkül idehurcolt mintegy 1500 fogvatartottat minimális létfeltételek között dolgoztatták folyamatosan a kőbányában. A rabokat sokszor állati kegyetlenséggel fenyítették, kínozták, éheztették. A táborban a társadalom minden rétegéből voltak foglyok, s mindenkinek megvolt a saját története; hogy miért került Recskre.

A régi nemességből igen sokan leltek súlyos kínzásokat a recski kényszermunkatáborban. Közülük: gróf sédeni és remetei Ambrózy Gyula (*1908); Dálnoki-Miklós Lajos (*1929); Dálnoki-Miklós László (*1921); fekésházi Fekésházy Géza (1924–2007); görgői és toporczi Görgey Guidó (1920–2013), katonatiszt; hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Andor (*1927), katonatiszt (aki gróf Széchenyi Zsigmondné Hertelendy Margit fivére); gróf dr. Hoyos János (1915–2003), orvos; dr. ivádi Ivády Sándor (1903–1998), olimpiai bajnok vízilabdázó; bánfalvai és homokszentiványi Keresztessy Lóránd (1914–2009); Konkoly-Thege Miklós (*1914); krasznai Krasznay Béla (1923–2015); okolicsnai Okolicsányi László (*1900); őrgróf Pallavichini Alfréd (1909–1995), híres berepülőpilóta; rásonyi Papp István (1925–2014); bonyhádi Perczel Tamás (1923–2012); jószási Purgly Tamás (*1904); besenyői és velikei Skublics György (*1928); gróf dr. Somssich József (1916–2000); tabódi és fekésházi Tabódy István (1921–2000), katonatiszt, később pap, székesfehérvári kanonok; thuriki és komjáthnai Thuránszky László (*1921); gróf zicsi és vázsonykői Zichy Péter (1924–2008) jogász.^[2]

Az Északkeleti Betörés az első sorban állt, Egri Gyurka mellett. Nyájas és jóindulatú férfiúnak ismertük, óriási fejével és hatalmas állával, mely elfedte nyakát, sőt melle egy részét is, ő volt a tábor legkisebb embere; az egyetlen, aki az alsó ágysorban egyenesen ülni tudott, anélkül, hogy beverte volna fejét. Polgári nevén Tóth Gézának hívták; szemtől szembe Géza bácsinak szólítottuk, de háta mögött mindenki Északkeleti Betörésnek mondta. Az öregúr a Meteorológiai Intézet egyik vezetője volt. Letartóztatását és csúfnevét annak köszönhette, hogy az általa szerkesztett meteorológiai jelentésben másnapra „lágy nyugati szellőket” ígért, a következő két napra pedig „északkeletről, a Szovjetunió irányából közelgő fagyos légrétegek betörését” jósolta. Ha jósolta, kétségtelenül így volt, mert az öregúr millibár fokokban, szélsebességben és hasonlókban nem ismer tréfát. A következő napon elvitte az ÁVO, „a meteorológiai jelentésbe csempészett imperialista propaganda- és kémtevékenység” címén.

– Faludy György^[3]

Mivel a táborból senki sem szabadulhatott, létét sikerült teljesen titokban tartani. Mindössze kétszer volt sikeres szökési kísérlet a táborból. Az első alkalommal a megszökött rab átjutott Csehszlovákiába, de miután hírét vette, hogy családjának több tagját letartóztatták, föladta magát. A második alkalommal 1951. május 20-án nyolc rab szökött meg úgy, hogy az egyikük őrnek öltözött és úgy tettek, mintha külső munkára mennének. A csoport legtöbb tagját elfogták, azonban egyiküknek, Michnay Gyulának sikerült eljutnia Bécsig, és a Szabad Európa Rádióban beolvasta 600 rabtársa nevét. A Nyugat ekkor értesült a táborról, a hozzátartozók pedig innen tudhatták meg, hogy szeretteik még élnek.

Sztálin halála (1953. március 5.) után a miniszterelnökké kinevezett Nagy Imre a többi internálótáborral együtt ezt is megszüntette. Az épületeket, tornyokat és kerítéseket ezután ledózerolták, és lényegében semmi sem maradt meg belőlük. A tábor helyét a rendszerváltás után sikerült beazonosítani, egy-két épületet pedig helyreállítottak, eredeti állapotában – a túlélők elbeszélése, illetve a meglévő fényképek alapján.

A táborban meghaltak és meggyilkoltak tömegsírját a mai napig nem sikerült megtalálni.

A tábor szellemisége

Az Államvédelmi Hatóság őrei Rákosi Mátyás, a tábor fennállása alatt regnáló MDP főtitkár utasítására az alábbi jelmondatot tekintették a foglyokkal való bánásmód alaptételének:

Ne csak őrizd, gyűlöld is!^[4]

A fenti idézetnek megfelelően a rendszeres verések, a napi 14-16 óra fizikai munka és az állandó éheztetés volt a napi rutin. A fogvatartók kidolgoztak külön Recskre jellemző kínzási módszereket is, ilyen volt például a vizes fogdában fogvatartás vagy a gúzsban illetve a döntött gúzsban lógatás.^[5] Egy egykori fogoly, Krasznay Béla így számol be egy jellemző élményéről:

... fogoly villanyszerelő felment az oszlopra, dolgozott odafönn, de leejtette a fogót. Erre az alul álló ávós lelőtte, mondván, őt akarta fejbe dobni.^[6]

Titoktartás 1953 után

A tábor egykori rabja, Faludy György önéletrajzi regényében így jellemzi az 1953. szeptemberi szabadon bocsátások légkörét:

A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek öntől azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie. …figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban. Ismert jelszó volt: „Hallgatsz a sírig, vagy te kerülsz sírba!”

– Faludy György^[3]

Híres foglyok

Táborparancsnokok

1950. augusztus – 1951. május: Fóris Béla
1951. augusztus – 1952 február: Csete József^[12]
1952 tavasza – 1953 tavasza: Fazekas Péter
1953 tavasza – a tábor feloszlásáig: Tóth Gyula^[13]

Emlékezete

Nemzeti Emlékpark

Az 1996-ban felavatott Recski Nemzeti Emlékpark a hírhedt recski kényszermunkatábor volt rabjainak állít emléket. Megtekinthető az őrtorony, a rabok elszállásolására épített barakk, valamint a tábor szögesdrótkerítésének egy része.

Filmek

Recsk 1950-53. Történelmi portrék, dokumentumfilm, rendező: Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia, 86 perc, 1988
Szökés. Rendező: Gyarmathy Lívia, író: Böszörményi Géza, 96 perc, 1997

Irodalom

Erdey Sándor: A recski tábor rabjai, Püski, Budapest, 2002 (8. kiadás), ISBN 9639337765
Böszörményi Géza: Recsk, 1950-1953, Interart, Budapest, 1990, ISBN 9630199785
Böszörményi Géza: Recsk, 1950-1953. Egy titkos kényszermunkatábor története; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2006 (3. bőv.kiad.), ISBN 9637486356
Sághy Gyula: Recski rabok, a kövek árnyékában, Recski Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 9632164946
Sztáray Zoltán: Souvenir du camp de concentration de Recsk, Saturne, Párizs, 1957
Sztáray Zoltán: Death camp at Recsk, United States Information Agency, Washington D.C., 1958
Sztáray Zoltán: A recski kényszermunkatábor, Recski Szövetség, San Bernardino, Kalifornia, 1981
Nyeste Zoltán: Recsk: emberek az embertelenségben, Sorozat: Tanúk – korunkról 4., Magyar Öregdiák Szövetség és Bessenyei György Kör, New Brunswick, N.J., 1982
Nyeste Zoltán: Recsk: emberek az embertelenségben, Püski, Budapest, 1989 (2. kiadás), ISBN 9637845208
Györgyey Ferenc Aladár: Lágerhumor, Interart, Budapest, 1990, ISBN 9638035137
Somossy Tamás: Egy család Recsk árnyékában, Életkarcolatok a múltból, szerzői kiadás, Budapest, 1996, ISBN 9636509875
Bíró Sándor: A "mátrai" lovagrend, Egy recski fogoly emlékezései, Dovin Kiadó, Budapest, 1989, ISBN 9630268345
Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, önéletrajz, Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1989, ISBN 9637815007
"Állami titok". Internáló- és kényszermunkatáborok Magyarországon, 1945–1953; szerk. Bank Barbara, Gyarmati György, Palasik Mária; ÁBTL–L'Harmattan, Bp., 2012^[14]
Bank Barbara: Buda-détől Recskig; Rubicon történelmi magazin 2015/9. szám, 4-13. oldal
Bank Barbara: Recsk. A magyar internálótáborok története, 1945–953; Szépmíves, Bp., 2017
Zichy Péter. Miért? – Írók Alapítványa, 2008

Jegyzetek

↑ Faludy György: Pokolbeli napjaim után (Alexandra, 2006) ISBN 9789633700419
↑ recskiszovetseg.hu - a kényszermunkatábor foglyai listája. [2021. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 16.)
↑ ^a ^b Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. Önéletrajz (Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1989) ISBN 963 7815 00 7
↑ http://lexikon.katolikus.hu/R/recski%20k%C3%A9nyszermunkat%C3%A1bor.html
↑ ^a ^b Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 3.)
↑ Hatvan éve zárták be a recski kényszermunkatábort – Magyar Hírlap, 2013. szeptember 2.
↑ http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/both_bela_bacsi_recsk_sziberia_interju
↑ http://www.agt.bme.hu/balassi/ifjdobo.html
↑ Archivált másolat. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 3.)
↑ http://nol.hu/kultura/rejto_jeno_recsken-879881
↑ Archivált másolat. [2015. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 3.)
↑ Csete JózsefPDF Kommunista hatalombirtokosok – 1956. neb.hu (Hozzáférés ideje: 2016. március 6.)
↑ Archivált másolat. [2015. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 3.)
↑ http://real.mtak.hu/120053/1/0828_allami%20titok_abtl_CMYK.pdf

További információk

Munkatáborok.hu, erről: 3D-ben járhatjuk körül Recsket a neten – Index, 2013. szeptember 26.
Geoláda
Egy személyes beszámoló
A Recski Szövetség hivatalos honlapja
Györgyey Ferenc Aladár: Lágerhumor (MEK)
A legkegyetlenebb hódmezővásárhelyi nyomában – Polipraktika.blog.hu, 2018. szeptember 5.
Recsk 1950-53 – Egy titkos kényszermunkatábor története. 1. rész, 2. rész, 3. rész – YouTube-videók
Földváry-Boér Elemér: A kiszolgáltatottak. Recski dokumentum-regény és válogatott írások; szerk. Csanád Béla; Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, Bp., 1991
Sztáray Zoltán: Csákánykő. A recski kényszermunkatábor; Püski, Bp., 1997
Madaras Ferenc: Recsken diplomata voltam, "török követ". Öt évi internálásom története 1948–1953-ig; Püski, Bp., 2004
Erdey Sándor: Buda ostromától a recski táborig. Naplórészletek; Püski, Bp., 2005
Donát Ármin: Búcsú Recsktől; Oskar, Szombathely, 2006
Sulyok László: Recski rabszolgák; 2. átdolg., bőv. kiad.; Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján, 2007 (Palócföld könyvek)
Kőrösmezey László: Recsk. Kalandozásaim története az AVH bugyraiban, 1950. augusztus 16–1953. szeptember 12.; s.n., s.l., 2015
Jónás Tibor: "Felhőt vont a félelem Recsk fölé". Valós történet a kényszermunkatáborról; szerzői, Zsadány, 2017
Donát Ármin: Haláltábor Recsken. Magyar gulág foglyai. Vörös csillag árnyékában; Szülőföld, Gencsapáti, 2017
Györgyey Ferenc Aladár–Sohár Pál: A gumibotcsinálta kém. A magyar gulag groteszk panoptikuma; közrem. Faludy György, Nyeste Zoltán, ford. Mohai Szilvia; Művészeti és Irodalmi Jelen, Bp., 2022 (Irodalmi jelen könyvek)