A Szabad Európa Rádiót és testvérszervezetét, a Szabadság Rádiót (SZER, angolulRadio Free Europe/Radio Liberty, rövidítve: RFE/RL) az Amerikai Egyesült Államok kormánya hozta létre a hidegháború kezdetén azzal a céllal, hogy híreket és információkat sugározzon Kelet-Európába, Közép-Ázsiába és a Közel-Keletre azokba az országokba, ahol „a kormányzatok betiltották vagy akadályozzák az információk szabad áramlását”.[1][2]
A Szabad Európa Rádiót hivatalosan az amerikai kormány által létrehozott National Committee for a Free Europe nevű szervezet alapította 1949-ben az antikommunistapropaganda céljaira. A főleg a Szovjetunióba sugárzó Szabadság Rádió két évvel később jött létre, majd a két szervezet 1976-ban egyesült.
A Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió a kezdetektől 1972-ig költségvetési támogatást kapott az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségtől (CIA).[3] Az első években a CIA és az amerikai külügyminisztérium irányelveket dolgozott ki a rádió számára, a későbbiekben a rádió által képviselt politikai irányvonal a hivatalos szervek és a szerkesztőség tagjai közötti konzultáció során alakult ki.[4]
A Szabad Európa Rádió 1993 végéig üzemelt. 27 évvel később, 2020 szeptemberében indult újra a médium, de az új korszaknak megfelelően már nem rádióként, hanem online multimédiás szolgáltatásként (hírek, cikkek, audio podcastok és videós tartalmak) üzemel Szabad Európa néven.
Története
A rádió megalakulását a második világháborút követő nemzetközi politikai viszonyok indokolták. A Szovjetunió kiterjesztette hatalmát Kelet-Közép-Európára és ráerőltette saját társadalmi rendszerét. Ennek következményeként sokan menekültek Nyugatra, leginkább az Amerikai Egyesült Államokba. A hidegháború elején intenzív lélektani hadviselés indult meg a két világrendszer között. Az Egyesült Államok kormánya a szovjetek terjeszkedésének feltartóztatása érdekében ezért kezdeményezte 1947-ben egy olyan szervezet létrehozását, amely a szovjet befolyás alá került kelet-közép-európai lakosság számára a polgári demokrácia értékeit kívánta sugározni. 1949. május 17-én New York államban bejegyezték a Szabad Európa Bizottságot (Committee for a Free Europe), amelynek osztályaiként megalakultak a Nemzeti Bizottmányok (1949. július 21-én a Magyar Nemzeti Bizottmány) és 1949 decemberében a Szabad Európa Rádió. New Yorkban megkezdődött a Magyar Osztály megszervezése, munkatársainak kiválasztása. 1950. augusztus 4-én kísérleti jelleggel beindították a magyar nyelvű adást. A New Yorkból sugárzott műsor naponta kétszer jelentkezett, s főleg híreket közvetített. 1951 májusában a SZER európai központja Münchenbe került át. 1951. október 6-án már Münchenből adta magyar nyelvű egész napos műsorprogramját a Szabad Európa Rádió.
Az 1950 augusztusában megindult magyar adások hangszalagjait kezdetben repülőgépen Athénba szállították, majd egy hajón lévő rádióállomás sugározta Magyarországra. 1951 és 1962 között a rövidhullámú magyar adások nagy részét a München melletti Holzkirchenből, ezután Portugáliából sugározták. A magyar osztály 81 munkatárssal dolgozott.[5]
A rádió adásainak zavarása
Az érintett kommunista kormányok gyakran küldtek hírszerzőket a két szervezetbe, több ilyen beépülés tartós sikerrel járt. Emellett a rádió adásait a keleti blokk országai igyekeztek elektronikusan zavarni, vételi lehetőségeit korlátozni.[6]Budapesten a belső kerületekben számottevő hatékonyságú volt a zavarás. A Fiumei útiOTI-palotában, az 1931-ben átadott 18 emeletes torony legfelső szintjén felületi jellegű, helyi zavaróállomás is működött. 1952-től a Magyar Rádió működő adói mellett Szolnokon és Székesfehérváron, majd Pécsett, Nyíregyházán, Szombathelyen, Diósdon, Balatonszabadin és Lakihegyen is üzembe helyeztek zavaróállomásokat. 1957-ben a zavaróadók problémákat okoztak a Magyar Televízió kísérleti adásának elindításában.[7][8] A műszaki jellegű rádióelhárítást 1964 tavaszán leállították, majd 1968-ban a prágai tavasz leverését követően rövid ideig újraindították. Hatékonysága ekkorra már megkérdőjeleződött és a fenntartása is költségesnek bizonyult.[9]
Az 1956-os forradalom közvetítése
A SZER tevékenységének egyik legtöbbet kritizált fejezete az 1956-os forradalom alatti működése, ami a lélektani hadviselés egyik tipikus példája volt. A Magyar Osztály munkatársai a hazai viszonyok hiányos ismerete ellenére az események közvetítésére vállalkoztak.[10] Az amerikai vezetéstől nem kaptak irányítást a magyarországi események kezelésére, mert őket is váratlanul érte a fegyveres konfliktus.
A szerkesztőket gyakorta átgondolatlan és szubjektív kommentjeik jellemezték. Szinte végig hibásan ítélték meg Nagy Imre szerepét, sőt a szovjet csapatok behívását is vele hozták párhuzamba. Radikális rendszerváltást követeltek. Felelőtlenül adtak gyakorlati tanácsokat az egyenlőtlen fegyveres harchoz, s ezzel számos értelmetlen áldozatot okoztak. Később pedig a fegyverek megtartására szólítottak fel.
A forradalom két hete alatt a magyar szerkesztőség egyetlen alkalommal sem ült össze azzal a szándékkal, hogy az eseményeket átgondolja, a követendő utat és magatartást eldöntse. A szerkesztőség munkáját végig a rögtönzés jellemezte. Nem járt sok haszonnal az sem, ha például New Yorkból politikai vonatkozású utasítás érkezett. Mintha a Szabad Európa Rádió is követte volna azt a szervezetlenséget és spontaneitást, amely a magyar forradalmat jellemezte.
A magyar forradalom leverése után a megosztott nemzetközi közvélemény nyomására amerikai és európai vizsgálat indult a SZER szerepéről, amely azonban nem zárult érdemi eredménnyel. Az NSZK kormánya és a CIA tagadta, hogy a rádió fegyveres segítséget ígért volna Nyugatról a magyar felkelőknek. Sőt állítólag a CIA-nak fogalma sem volt arról, hogy a magyar szekció valójában mit is sugárzott.
Mikes Imre azonban húsz évvel később nyilvánosságra hozott egy Budapestről kapott levelet: „Kedves Uram! Ön ma egy éve, 1956. október 28-án azt mondta Reflektorában, hogy ifjaink, ne tegyétek le a fegyvert! Az én fiam 21 éves volt, leendő orvos, szintén nem tette le. Most jövök a sírjától. Erről mit gondol, tisztelt Uram? D. Istvánné.” (Magyarország a Szabad Európa Rádió hullámhosszán, 1951–1956; Országos Széchényi Könyvtár – Gondolat Kiadó, Budapest, 2005, 346 oldal)
Illegális hallgatás
Az ötvenes években a „rádióvédelem” elsősorban büntetőjogi-adminisztratív úton, részben pedig műszaki-technikai (adás-zavaró) eszközökkel történt. „A Szabad Európa rádió adásainak zárt lakásban történő hallgatása csak akkor valósítja meg a népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntettét, ha ez más jelenlétében történik, vagy pedig, ha a lakáson kívül tartózkodó személyek részére is lehetővé vált ezzel ezen rádióállomás uszító híreinek hallgatása, ezen utóbbi esetben azonban csak akkor, ha nemcsak az nyert tényként megállapítást, hogy a kívül levő személy tudta, hogy a lakásban a Szabad Európa rádiót hallgatják, hanem az is, hogy e rádióállomás milyen híreit hallotta.” A Legfelső Bíróság (LB) 1955-ben hozott elvi döntése látszólag megszorító értelmezéssel kívánta a szocialista jogalkalmazás számára pontosítani a népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntette megállapíthatóságának körét, valójában a lényegen semmit nem változtatott. A hatályos törvénykönyv – a BHÖ – ugyanis változatlanul a legkülönbözőbb államellenes tényállások szankcióival volt képes büntetni a „külföldi, ellenséges, magyar nyelvű rádióadók” hallgatásával megvalósított magatartásokat. Ezen rádiók körében a „különösen veszélyes ellenség” megjelölést – a műsorsugárzás 1951-es megindulásától – a Szabad Európa Rádió érdemelte ki a pártvezetés, illetve a Belügyminisztérium részéről.
1990-es évek
42 éven át, 1993. október 31-i megszüntetéséig közvetítette a magyar hallgatók számára az emigrációban élők véleményét.[11] Az alapítók és a későbbi vezetők következetesen tartották magukat ahhoz a véleményhez, hogy a Szabad Európa Rádió nem a magyar emigráció intézménye, hanem az amerikai népé és kormányzaté, felelősséggel csak ennek tartozik és nem a magyaroknak. Ezt magyar részről tudomásul vették, a többi között abból is kiindulva, hogy akik anyagilag lehetővé tették és fenntartásáról gondoskodnak, azoké a végső szó.[12] A SZER megszűnését követően tárgyalások kezdődtek a rádió dokumentumainak megfelelő elhelyezéséről. Legfontosabb szempont az állomány megőrzése és az érdeklődők számára a minél szélesebb nyilvánosság biztosítása volt. Ennek megfelelően a magyar szerkesztőség dokumentumainak másolatát az Országos Széchényi Könyvtár, míg a SZER kutatóintézetének anyagát (benne a magyar nyelvű anyagokkal) a Blinken OSA Archívum kapta meg.[13]
A Népszava 2019. június 13-án írt arról, hogy újraindulhat a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű online adása. Információk alapján abból a 770,3 millió dolláros pályázati pénzből jutna erre, amelyet a kelet-európai és ázsiai demokráciák erősítésére szánnak Washingtonban. A pályázatot több amerikai demokrata képviselő, az amerikai külügyminisztérium egy magas beosztású hivatalnoka, valamint a Képviselőház úgynevezett megajánlási bizottsága is kiemelten támogatta. 2012-ben már egyszer felmerült a magyar nyelvű adás újraindításának ötlete, de konkrét lépés nem történt. A rádió magyar adásának amerikai és magyar támogatói most azzal érveltek, hogy nagy szükség lenne egy, a magyar kormánytól független médiumra. Egyelőre azonban csak online felületeken tennék elérhetővé; a régi rövidhullámos hagyományos rádióadást nem tervezik felújítani.[15]
2019 szeptemberében már arról írt a The New York Times, hogy a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adása már 2020 májusában elindulhat. John Lansing, az Egyesült Államok Globális Médiaügynökségének vezetője a lapnak azt mondta, hogy a szolgáltatás eredeti költségvetése 750 ezer dollárra nőhet, valamint egy irodát is nyitnának Magyarországon. A lap emellett meg nem nevezett amerikai tisztségviselőkre hivatkozva arról írt, hogy David Cornstein, az USA akkori budapesti republikánus nagykövete biztosítékot akart szerezni a médiaügynökségtől arra, hogy a Szabad Európa Rádió nem csupán azokra a hírekre fókuszál, amik kedvezőtlenek a magyar kormánynak, valamint az oknyomozást sem viszi túlzásba. Pedig a törvények egyértelműen megtiltják az amerikai tisztségviselőknek, így a nagyköveteknek is, hogy beleavatkozzanak a médiaügynökség ügyeibe.[16]
2020. augusztus 8-án bejelentették, hogy az új Szabad Európa nem rádióként, hanem multimédiás szolgáltatásokat nyújtó portálként (hírek, cikkek, audio podcastok és videós tartalmak) fog üzemelni.
Az egykori legendás rádió hivatalos jogutódjaként a Szabad Európa hírportál végül 2020. szeptember 8-án kezdte meg működését, 10 fős stábbal. Az igazgató Csák Gyula, a szerkesztőség vezetője Vovesz Tibor.[17]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Radio Free Europe/Radio Liberty című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Allan A. Michie: Hangok a vasfüggönyön át. A Szabad Európa Rádió története; Dodd, Dodd–Mead, New York, 1963
A szabadság kapujában. A Szabad Európa Rádió emlékműsora a magyar forradalom és szabadságharc harmincadik évfordulóján. Részletek; Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya, München, 1988
Skultéty Csaba: A Szabad Európa Rádiótól az Ung partjáig; A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Anyanyelvi Konferencia, Bp., 2000
Bujtás Pál: Irány a zátony. Így rádióztunk Münchenben; Kairosz, Szentendre, 2000
Konferencia és kiállítás a Szabad Európa Rádió szerepéről a XX. századi magyar történelemben. Az Országos Széchényi Könyvtár, a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió rendezésében. Budapest, 2000. október 5-6.; szerk. Simándi Irén; OSZK, Bp., 2001
Borbándi Gyula: Magyarok az Angol Kertben. A Szabad Európa Rádió története; 2. bőv. kiad.; Mundus, Bp., 2004 (Az Antall József Emlékbizottság és Baráti Társaság évkönyvei)
Simándi Irén: Magyarország a Szabad Európa Rádió hullámhosszán, 1951–1956; OSZK–Gondolat, Bp., 2005 (Nemzeti téka)
Skultéty Csaba: Vasfüggönyökön át. A Szabad Európa Rádió mikrofonjánál. Előtte és utána; Madách-Posonium, Pozsony, 2006
Simándi Irén: "Nemzetközi sajtószemle" a Szabad Európa Rádióban. 1956. október 22–november 10.; OSZK–Gondolat, Bp., 2006 (Nemzeti téka)
Molnár József: A Szabad Európa Rádió a forradalom napjaiban. Részlet a szerző életrajzából; Püski, Bp., 2006
Atkáry Arisztid: Kém voltam, lebuktam, megszöktem. A Szabad Európa Rádió tudósítójának kalandos élete; Auktor, Bp., 2006
bozsoki Nagy Edith: A '80-as évek újdonságai a nemzetközi kiállítások tükrében. A Szabad Európa Rádió adásaiból; Almandin, Bp., 2008
Kasza László: Mókusok az angolkertben. Ügynökök a Szabad Európa Rádiónál; Noran Libro, Bp., 2009
Vajda Barnabás: Egy szabad hang Kelet-Európában. A Szabad Európa Rádió tevékenységéről a hidegháború alatt; Nap, Dunaszerdahely, 2011
Skultéty Csaba: Mi is volt a Szabad Európa Rádió? Egy szerkesztő visszaemlékezései; Helikon, Bp., 2011
Büky Barna: A rendszerváltástól az elitváltásig. A Szabad Európa mikrofonja előtt; Méry Ratio, Šamorín, 2013
Szakmáry Károly: A Szabad Európa Rádiója és a magyar forradalom, 1-2.; szerk. Salamin András; Infotop, Bp., 2016
1. 1951. szeptember 10–1956. szeptember eleje
2. 1956. szeptember 27–1957. október 14.
Szeredi Pál: Sorsunk ideköt, szívünk hazavonz. Az 1956-os magyar emigráció nyilvánossága; Praesidium, Pilisszentkereszt, 2017