PROFILPELAJAR.COM

	Szepesváralja - Lőcse, Szepes vára és a kapcsolódó műemlékek (Spišské Podhradie - Levoča, Spišský hrad a pamiatky okolia)
	Világörökség
	Szepesi vár
	Adatok
Ország	Szlovákia
Típus	Kulturális helyszín
Felvétel éve	1993
	Elhelyezkedése
	Szepesváralja Pozíció Szlovákia térképén
	é. sz. 48° 59′ 56″, k. h. 20° 45′ 11″48.998889°N 20.753056°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesváralja témájú médiaállományokat.

	Szepesváralja (Spišské Podhradie)
	A város látképe a várral.
; Szepesváralja címere	; Szepesváralja zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Lőcsei
Rang	város
Első írásos említés	1249
Polgármester	Michal Kapusta
Irányítószám	053 04
Körzethívószám	053
Forgalmi rendszám	LE
Testvérvárosok	Lista Gmina Głogów Małopolski
	Népesség
Teljes népesség	3791 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	163 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	448 m
Terület	24,94 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 59′ 56″, k. h. 20° 45′ 11″48.998889°N 20.753056°EKoordináták: é. sz. 48° 59′ 56″, k. h. 20° 45′ 11″48.998889°N 20.753056°E
	Szepesváralja weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesváralja témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szepesváralja (szlovákul Spišské Podhradie, németül Kirchdrauf, lengyelül Spiskie Podgrodzie) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. Szepeshely tartozik hozzá.

Fekvése

Lőcsétől 15 km-re keletre fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint ezen a területen már az i. e. 5. évezredben éltek emberek. A legrégibb leletek a Várhegy legmagasabb pontján kerültek elő. A második település a közeli Dreveník dombon került elő és az i. e. 3. évezred második felére keltezhető. A puhói és a bükki kultúra gazdag leletanyagára bukkantak itt. A hely lakott volt a 2. században és még a 11. században is földvár állt ezen a helyen.

A város feletti Várhegyen már a tatárjárás előtt is állt vár, amelyet 1113-ban kezdtek építeni királyaink az északi gyepűk védelmére, ezt azonban lerombolták. A mai vár őse a 13. század második felében épült, és ez volt a mindenkori szepesi ispán székhelye. 1304-ben Károly Róbert hívei foglalták el Vencel híveitől. 1307-ben rövid időre a csehek szállták meg, 1443-ban a husziták foglalták el. 1462-ben a Szapolyaiaké lett, 1528-ban kétheti ostrommal vették be a császári seregek. 1604-ben Bocskai serege sikertelenül ostromolta. 1636-ban lett a Csákyaké. 1703-ban a kurucok csellel foglalták el. 1707-ben a Csákyak elhagyták és kényelmes kastélyaikba költöztek. A Rákóczi-szabadságharc alatt mindvégig (1703 végétől 1710 nyaráig) kuruc kézen volt. 1780-ban egy villámcsapás okozta tűzvész rombolta le az elhagyott falakat, azóta rom.

A vár alatti település fejlődő kisváros, amely egykor a Szepesség politikai központja volt. Szepesváralja a szepesi vár szolgálófalujaként keletkezett a 12. században, a Jablonovska és Teledin patakok összefolyásánál. II. Géza szászokat telepített ide, majd a tatárjárás után újból szászok érkeztek. Már a 13. század elején a vártól független önálló településsé fejlődött. Első írásos említése 1249-ből származik „Villa Saxonum sub castro” alakban. Plébániatemploma 1258 és 1273 között épült Szűz Mária tiszteletére. Ez volt a település központja, körülötte épült ki fokozatosan a későbbi város. 1268-ban „Suburbium” néven említik. 1271-ben V. Istvántól városi kiváltságokat kapott. A szepesi szász városok szövetségének tagja lett. 1274-ben „Villa Saxonum de Suburbio”, 1321-ben „Kirchdorf” néven írják. A városi ispotályt 1327-ben említik. A 14. század elején egymás után épültek fel a jellegzetes, kőből épített kétszintes polgárházai. 1328-ban „Varalia”, „Kyrchdorff” neveken találjuk. Már 1385-ben megjelennek első céhei, a kovácsok és posztógyártók céhe. 1412-ben Zsigmond ezt a várost is elzálogosította Lengyelországnak; ekkor „Suburbium, castri Scepusiensis vulgo Varalia” néven szerepel a korabeli forrásokban. Az első latin iskola 1450 körül létesült a városban. 1453-ban vásártartási jogot kapott, hetivásárai messze földön híresek voltak. A huszita támadások hatására 1462 és 1497 között erődített formában építették át a plébániatemplomot.

1546-ban a korábbi polgárházak felhasználásával megépült a városháza. A 16. században alakultak meg további kézműves céhei: a csizmadiáké 1538-ban, a szabóké 1550-ben, a mészárosoké 1595-ben. 1583-ban a város egy tűzvészben leégett. Az újjáépítés során a gótikus polgárházakat már reneszánsz stílusban építették újjá. A reformáció itt is elterjedt. 1614-ben evangélikus egyházi zsinatot tartottak a városban. 1671-ben egy bírósági perben az evangélikus lelkészeket kitiltották a 13 szepesi városból. A 18. század viszonylag nyugalmasabb időszaka lehetőséget adott a gazdasági fejlődésre, lakói mezőgazdasággal, szeszfőzéssel, kézművességgel foglalkoztak. Új barokk lakóházak épültek, 1726-ban megújult a városháza is. Ebben az évben készült a Mária-oszlop, a század végén pedig megépült az evangélikus templom is. 1772-ben visszakerült Magyarországhoz. 1778 és 1876 között a XVI szepesi város tartományához tartozott.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VÁRALLYA. Szepes Várallya. Szepes Várm. egygy a’ 16 Szepességi Városok közzűl, földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik kies helyen, Lőtséhez másfél mértföldnyire; a’ Püspöki Rezidentziával, és a’ Káptalanbéli Uraknak lakásaikkal ékesíttetik; Klastromja, és Ispotállya is van, határja termékeny, réttye jó, országos vásárjai is esnek, piatza helyben is, fája nints elég, földgyeit, és réttyeit a’ záporok járják.”^[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Szepes-Váralja, (Kirchdorf), a szepesi XVI városokhoz tartozó, kicsiny, de csinos város, Lőcséhez keletre 1 3/4 órányira, a sárosi postautban, 2366 kath., 778 evang. német és tót lak. Van nagy kathol. paroch. temploma, mellynek plebanusa mindig a szepesi nagyprépost; irgalmas barátok kórháza, evang. szentegyháza, vendégfogadója, termékeny jó határa, s legnagyobb len-kereskedése a megyében. Szepes-Váraljához egy puskalövésnyire, nyugotra egy dombon áll a szepesi káptalan vagy szepesház, kőfallal, bástyákkal, s két kapuval ellátva. Az alsó kaputól mennek sorba a 10, emeletes kanonokházak; a felső kapunál van a püspöki palota egy szép kerttel, a székesegyház két kis toronynyal, melly III. Bélától 1189-ben a prépostsághoz épittetett, s 1776-ban Maria Theresia által püspöki szentegyházzá rendeltetett. A seminariumház szép épület; a káptalan levéltára pedig nagyon nevezetes. A városhoz szinte közel láthatni Szepesvárát, egy magas, csúcsos gránitszikla tetején, melly egészen elszakasztva áll a többi hegyektől, s azért innen leirhatlan gyönyörű kilátás esik a lábai alatt fekvő regényes dombokra, lapályokra, helységekre, majorokra. Első eredete a most tiszteletes omladékokban heverő várnak bizonytalan, ha csak azt Borsunak Bunger fiának nem tulajdonítjuk, ki Béla névtelen jegyzője szerint a lengyel határszélre küldetett, hogy ott egy erős végvárat épitsen. A 15-dik és 16-dik században a hatalmas Zápolya, majd 1531–1645-ig a Thurzó nemzetség uralta; melly ekkor kihalván, a koronára visszaesett. – III. Ferdinand 1638-ban a Szepes vármegyei örökös grófsággal és főispánsággal együtt Csáky Istvánnak ajándékozta azon hűségeért, mellyel a belső háborukban királyja iránt viseltetett.”^[3]

1852 és 1854 között, majd 1894-től járási székhely. 1856-ban és 1862-ben tűzvész pusztította. A 19. század végén a vasút megépítésével indult be az ipari fejlődés. 1894-ben bekapcsolták a Kassa és Csehország közötti vasúti forgalomba. Hitelintézetét 1876-ban alapították. 1895-ben mészkőbánya és téglagyár kezdte meg működését a területén. 1904-ben épült gőzmeghajtású malma és fűrészüzeme. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesváraljai járásának székhelye volt.

1945-ben csatolták hozzá Szepeshelyet. 1949 után járásbíróság székhelye lett. Két fűrésztelepe, téglagyára, 9 malma működött. Lakói főként a helyi üzemekben, Lőcse és Korompa üzemeiben dolgoztak, valamint mezőgazdasággal, erdei munkákkal foglalkoztak.

Népessége

1828-ban 3140 lakosa volt.

1910-ben 3129-en lakták, ebből 1832 szlovák, 713 német és 566 magyar volt.

2011-ben 4078 lakosából 3410 szlovák, 3 magyar.

Nevezetességei

A város környékét a felette délkeletre emelkedő, 614 m magas gránittetőn épült Szepesi vár uralja. A tekintélyes romok több mint három hektár területen fekszenek, ezzel a Szepesi vár a középkori Magyarország legnagyobb vára volt. A vár romjaiban is impozáns látványt nyújt. A Várhegy ma Zsigra határához tartozik.
A szomszédos Drevenik-dombon is vár állott egykor.
Kisboldogasszonynak szentelt plébániatemploma 13. századi eredetű, 1258 után épített román alapokon nyugszik. 1462 és 1497 között gótikus stílusban átépítették, majd 1824 és 1829 között klasszicista stílusban építették át. Szárnyas oltára a gótikus Mária-szoborral 1507-ben készült.
A Mária-oszlop 1726-ban készült, 1889-ben restaurálták.
A városháza 1546-ban épült reneszánsz stílusban, 1786-ban átépítették.
Az irgalmas rend Istenes Szent János temploma és kolostora – az 1327-ből való városi menház átépítésével – 1653 és 1658 között épült. 1727 és 1736 között barokk stílusban építették át.
Evangélikus temploma 1799 és 1808 között épült.
A város polgárházai közül sok gótikus eredetű, reneszánsz és barokk stílusban átépítve.
Temetőjében az 1849-ben a Branyiszkónál elesett honvédek síremléke áll. Temetőkápolnája a 19. század elején épült.
Határában alacsony mésztufadomb tetején 1675-ből való búcsújáró kápolna áll.
A szintén határában álló Szent János kápolna 1776-ban készült.
A városi zsinagóga 1905-ben épült.

Neves személyek

Itt született 1487-ben Szapolyai János magyar király.
Itt született 1672-ben Borza Mihály magyar jezsuita rendi hitoktató.
Itt született 1728-ban Molnár János Jézus-társasági áldozópap és tanár, később apát, költő, író, szerkesztő, a magyar nyelvű ismeretterjesztő irodalom jeles egyénisége.
Itt született 1732-ben Cerva Dániel evangélikus lelkész.
Itt született 1732-ben Czirbesz Jónás András evangélikus lelkész, költő.
Itt született 1780-ban Neuschel János Tamás, Mária Lujza francia császárné gyóntatója és későbbi pármai püspök (1843-1852).
Itt született 1811-ben Földy János jogász, királyi tanácsos és jogakadémiai tanár.
Itt született 1813-ban Tibély Károly Ágost festő.
Itt született 1817-ben Fest Imre, az osztrák-magyar bank aligazgatója, az osztrák Lipót-rend középkeresztese, költő.
Itt született 1837-ben Händel Vilmos evangélikus lelkész.
Itt született 1842-ben Kézmárszky Tivadar orvos-sebészdoktor, szülészmester, egyetemi tanár.
Itt született 1842-ben Czibulka Alfonz zongoraművész, zeneszerző, császári és királyi katonakarmester.
Szepeshely-Zsibrán született 1860-ban Hutÿra Ferenc magyar állatorvos, orvos, patológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Itt született 1868-ban Hoepfner Guidó építész.
Itt született 1884-ben Lux Elek szobrász.
Itt született 1906-ban Csorba Tibor író, műfordító, filológus, festőművész.
Itt hunyt el 1724-ben Pongrácz Imre esztergomi kanonok, útleíró, római katolikus prépost és püspök.
Szepeshelyen hunyt el 1755-ben Máriássy Sándor egri kanonok, szepesi nagyprépost.
Itt hunyt el 1759-ben Árvai György jezsuita szerzetes, tanár, költő.
Szepeshelyen hunyt el 1784-ben Fridvalszky János apátkanonok, természettudós.
Szepeshelyen hunyt el 1847-ben Bélik József szepesi püspök.