Sion (Svájc)

Sion
Sion óvárosa
Sion óvárosa
Sion címere
Sion címere
Sion zászlaja
Sion zászlaja
Közigazgatás
Ország Svájc
KantonWallis kanton
KerületSion kerület
GépkocsijelVS
PolgármesterPhilippe Varone
Irányítószám1950
Körzethívószám027
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség34 708 fő (2018. dec. 31.)[1]
Népsűrűség1,219/km2 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság500 m
Terület25,6 km2 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 13′ 50″, k. h. 7° 21′ 58″46.230450°N 7.366060°EKoordináták: é. sz. 46° 13′ 50″, k. h. 7° 21′ 58″46.230450°N 7.366060°E
Sion weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sion témájú médiaállományokat.

Sion (németül: Sitten, latinul: Sedunum) város Svájcban, Wallis (Valais) kanton székhelye.

Fekvése

Sion Svájc déli részén fekszik, az Alpok által körülvéve, a Rhône folyó völgyében, Berntől 150 km-re délre, Genftől 160 km-re keletre.

Története

Sion 1572-es ábrázolása

Sion Európa egyik legrégebb óta lakott települése. Az első emberi település maradványai hozzávetőlegesen i. e. 6200-ból származnak, a mezolitikum késői szakaszából. 5800 körül a leletek tanúsága szerint a Mediterráneumból származó, korai neolitikus kultúrát hordozó telepesek érkeztek a térségbe. 4500 körül a Sion területén levő őskori település lakossága jelentős mértékben megnőtt, ezzel a környék legjelentősebb települése lett. Az őskori település lakossága kiterjedt földművelést és állattenyésztést folytatott, illetve több dolment is hagytak az utókorra. A vaskor idején lakossága a La Tène kultúrához tartozott.

Az i. e. 1. században Sion a seduni kelta törzs legjelentősebb települése volt, őket i.e. 20 körül a rómaiak hódoltatták be. A rómaiak a várost - az említett kelta törzsről - Sedunumnak nevezték el.

A keresztény vallás a 300-as évek végére lett a település legjelentősebb vallása. A Sioni Püspökség lett Svájc legrégibb keresztény püspöksége, a legelső püspökét, Theodolust 381-ben említik, mikor részt vett az aquileai zsinaton. Az ő nevéhez fűződik a saint-maurice-i kolostor alapítása, valamint újraépítette Sionban azt a keresztény templomot, amelyet Maximinus Daia császár romboltatott le a 4. század elején. Ennek a keresztény templomnak a helyén a 6. században katedrálist emeltek.

999-ben III. Rudolf burgund király Wallis tartomány teljes területét a sioni püspöknek adományozta, ezzel a város lett a tartomány székhelye. A sioni püspök jogot kapott az igazságszolgáltatás irányításához, "uralkodói" jelvényeinek viseléséhez, illetve feudális jogainak gyakorlásához. Sion lakosai a püspök mellett az általa kinevezett három tisztségviselőnek tartoztak engedelmességgel: a polgármesternek, vice dominusnak és a salterusnak.

A középkor folyamán a város nagy fokú autonómiával rendelkezett, egy 1269-es irat szerint a település polgárságának saját ügyintéző tanácsa volt. 1339-ben IV. Lajos német-római császár Siont szabad birodalmi város rangjára emelte és egy báróság székhelyévé tette.

A 14. század második felében Siont kétszer is ellenséges hadak dúlták fel. Először 1352-ben VI. Amadé (Amadeusz) savoyai gróf csapata ostromolta meg és foglalta el a települést, majd 1382-ben ismét elfoglalták és kifosztották. 1418-ban Bern város csapatai ostromolták meg, majd 1475-ben a burgundiai háború idején ismét harcok zajlottak a területen. A háborúkban megcsappant lakosság pótlására a 16. század második felétől Valais tartomány északi részéről német lakosság érkezett a városba és rövidesen többségbe is kerültek. 1540-től az addig hivatalos nyelvnek számító latint felváltotta a német. A reformáció idején a protestantizmus megjelent a városban is, de Valais (Wallis) kanton tanácsa 1604-ben hitet tett a katolikus vallás mellett. A protestáns vallásra áttértek jelentős része elköltözött vagy visszatért a katolikus vallásra. Az ellenreformáció szinte teljesen felszámolta a protestantizmust Valais tartományban. A kapucinus rend és a jezsuiták az ellenreformáció idején telepedtek meg a városban, az előbbiek 1631-ben kolostort is alapítottak itt, majd 1636-ban templomot, az utóbbiak pedig 1734-ben iskolát.

1798-ban Bonaparte Napóleon csapatai foglalták el a várost, mely rövid időre a Helvét Köztársaság része lett, majd 1813-ban rövid időre osztrák megszállás alá került. 1839-ben Valais kanton két részre szakadt, mikor a többségében német lakosságú Felső-Valais kimondta a régió elszakadását a déli területektől, Sierre várost téve meg székhelyül. 1840-ben azonban tárgyalások eredményeként ismét létrejött az egységes Valais tartomány, mely 1847-ben a Sonderbund-háború idején ismét két részre szakadt, a déli rész a Sonderbund szövetséget, az északi rész a konföderációs csapatokat támogatva. Siont 1847 októberében foglalták el a konföderációs csapatok, melynek eredményeként Valais tartomány is újból egyesült, Sion székhellyel.

Népesség

A várost 2002-ben 31 207 fő lakta.[2] Egy 2008-as felmérés szerint a lakosság 26,9%-a külföldi állampolgár[3] Etnikai hovatartozás szerint a lakosság 82,2%-a francia, 5,6% német és 3,4%-a portugál. Emellett 855 személy olasznak vallotta magát, 19 fő pedig rétorománnak.[4] 1888-ban még a 6099 fős lakosságból 3641 francia és 2273 német volt.

Látnivalók

Notre-Dame katedrális

14 sioni épület van felvéve a svájci nemzeti-örökségvédelmi listára. A legjelentősebb világi épületek a listán a város két vára (Majorie vár és a Tourbillon vár), az egyházi épületek közül a jelentősebbek a helyi Notre-Dame katedrális, a kapucinus kolostor és könyvtár, a Valère bazilika illetve a Saint-Théodule-templom. Az egykori neolitikus település maradványai szintén rajta vannak a listán.

Vallás

A 2000-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 78,1%-a volt római katolikus, 4,4%-a pedig a református vallás követőjének vallotta magát. Emellett a lakosság 5%-a muszlimnak, további 5%-a pedig agnosztikusnak vagy ateistának vallotta magát.

Híres emberek

Jegyzetek

  1. https://www.pxweb.bfs.admin.ch/pxweb/fr/px-x-0102020000_201/-/px-x-0102020000_201.px, 2020. június 2.
  2. Archivált másolat. [2012. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 9.)
  3. Archivált másolat. [2016. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 20.)
  4. Archivált másolat. [2013. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 20.)
  • Historical Dictionary of Switzerland