Rockenbauer Pált 1987. november végén a Naszály erdejében holtan találták. Állítólagos öngyilkosságának[5][6] indítékáról, körülményeiről hiteles információ alig van. Halálával kapcsolatban fia, Rockenbauer Zoltán egy 2011-es riportban így nyilatkozott: „Az öngyilkosság kiváltó oka számomra megoldhatatlan rejtély. Nem volt önpusztító alkat, egy pillanatra sem merült fel bennem soha, hogy ilyen döntést hozhat. Akkoriban persze nem volt jó formában, munkája se nagyon volt, de ez nem lehet elegendő ok. Kétségtelen az is, hogy a depresszió elleni orvosi küzdelem ekkor még gyerekcipőben járt, ő pedig abbahagyta az antidepresszánsok szedését.”[7] Az alábbi, 1992-es közlés Rockenbauer jó barátjától és ismerőjétől, az utóbb besúgónak bizonyult Ordas Iván szekszárdi újságírótól származik, aki a kulturális élet berkeiből adott jelentéseivel megbízható informátornak számított: „Magánélete felborult. Orvosnő barátnője, akivel nyolc szép évet töltött együtt – de szerencséjükre külön lakva –, a »hátizsákos életforma« helyett a »Mercedesest« választotta. Ezek előttem fogalmazott, saját szavai. Öngyilkossága előkelő volt és tökéletes. Ott temették el, kívánsága szerint, ahol életében legjobban szeretett lenni, természetvédelmi területen, a mecseki ősgesztenyés fái alatt. Örök bánatom, hogy halála napján Pesten voltam. Ha nem vagyok rest elmenni hozzá, talán visszabeszélgethettem volna az életbe. Bár néhány hónappal korábban, amikor három napra utoljára Szekszárdon járt, észre kellett volna vennünk, hogy búcsúlátogatásra jött. Épp úgy nem vettük észre, ahogyan barátai és nagyon kedves, intelligens barátnője sem, hogy »túrazáró« tátrai kirándulásuk is tulajdonképpen búcsú.”[8]
1997-ben, halálának 10. évfordulóján Sáfrány József portréfilmet készített róla Roki címmel, amelyben egykori kollégái, barátai, rokonai beszélgetnek róla.[12]
2003. január 14-én, születése 70. évfordulóján a Magyar Televízió Natura szerkesztőségének munkatársai emléktáblát avattak egykori lakóháza falán, a Bródy Sándor u. 26. szám alatt. A „magyar televíziós természetfilmezés megteremtőjének” állított márványtábla felső részén az országjáró sorozat közismertté vált címdalának első sora olvasható: Indulj el egy úton, én is egy másikon...[13]
Sírjához, amely zarándokhely lett a kéktúrázók körében, minden év novemberének utolsó szombatján emléktúrát szervez a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség.
Halálának 30. évfordulóján, 2017. november 26-án 8 kilométeres zarándoklat indult Hosszúhetényből a zengővárkonyi sírhoz, majd a pécsváradi várban filmvetítésre és beszélgetésre került sor, melyen egykori kollégák, túratársak, barátok idézték fel az emlékestre összegyűlt közönségnek Rockenbauer Pál életét, munkásságát, egyéniségét.[14]
Országjáró úttörők (ifjúsági televíziós tájfilmsorozat, 1960; néhány rész címe: Zemplénben; A Dunakanyarban; Az öreg Bakony; Vas megyében)[15][16][17]
Levante vizein (az első magyar expedíciós filmsorozat, 1965; bemutató: 1966; V/I: Tengerészélet; V/2: Török partok – görög szigetek; V/3: Föníciai partokon; V/4: Izmir és Ephesos; V/5: Tájékozódás műszerekkel)
A szarvasi kísérlet (mezőgazdasági kisfilm, 20’, 1966)
A Déli-sarkvidéken jártunk (expedíciós filmsorozat, 1968–69; V/1: Leningrádtól az Egyenlítőig; V/2: A trópusoktól a jéghegyekig; V/3: Pingvinország partjain; V/4: Mirnij kutatóállomás; V/5: Bellingshausen szigetén) (A fekete-fehér sorozatból egy egész estés változat is készült, immár színes filmre)
Magyarország kisvasútjai (dokumentumfilm-sorozat, 1971; bemutató: 1972–73; V/1: A hegyközi vasút; V/2: A hanyi vonat; V/3: A bugaci vasút; V/4: Vasút a Bükkben; V/5: A szegedi madzagvasút)
Señor Kon-Tiki Budapesten (Heyerdahl-riportfilm, 55’, 1972)
A napsugár nyomában (expedíciós természetfilm-sorozat, 1972–73; bemutató: 1974)
Magyar tájak (ismeretterjesztő filmsorozat, 1973–75; bemutató: 1976; A Hortobágy és környéke; A Tatabányai-medence – Egy ipari táj és környéke; Egy tó múltja – Balaton I.; Egy tó jelene – Balaton II.; Kiskunság; A Kőszegi-hegység; A Tolnai-dombság című részei)[19]
Történetek a régi Sárrétről (riportfilm, 35’, 1975)
Vác 900 éves (tv-film, 75’, 1975)
Afrikai örömeink (expedíciós tv-sorozat, 360’, 1976; bemutató: 1977; VI/1: Jöjj, nézd a Kilimandzsárót!; VI/2: A cím védelmében; VI/3: Tanzánia szépségei; VI/4: Mangaszta rajta van a térképen; VI/5: A „Főnök”; VI/6: Együttesen könnyebb)
A Vörös tér (dokumentumfilm a Novosztyi hírügynökséggel koprodukcióban, 1976)
Egy expedíció idézése: a Béke-barlang felfedezése (dokumentumfilm, 45', 1978; bemutató: 1980; a Trentói Filmfesztiválon díjat kapott)[20][21]
Kecskeméttől a Pamírig (dokumentumfilm, 52’, 1982; tv-s bemutató: 1988; emlékvetítése 1988-ban a budapesti TIT-stúdióban, Rockenbauer Pál magashegyi filmjei címmel)
Magyar búvárok kubai vizekben (természetfilm, 60’, 1984)
Kiskunsági Nemzeti Park (tv-film, 2×35’, 1984–85; bemutató: 1988; II/1: Pusztai mozaik; II/2: Mire való egy nemzeti park?)
Az írnok alászáll az alvilágba (film az egyiptomi ásatásokról, 1985)
Kilenc ember faluja (dokumentumfilm Révfaluról, 1985; bemutató: 1986)
↑öngyilkosságát különösen kérdésessé teszi, hogy december eleji programját már megszervezte: Somogy megyébe készült a gyermekkönyvhétre, író-olvasó találkozókra (ld. Somogyi Néplap, 1987. november 27., 8. o.)
↑a riport eredetileg 2011-ben, a www.helyitema.hu-n jelent meg; idézi Kéri István: „Indulj el egy úton, én is egy másikon...”. Nógrád Megyei Hírlap, 2013. január 7., 1. és 3. o.
↑Ordas Iván: Találkozások (6): Rockenbauer Pál. Vas Népe, 1992. január 17., 13. o.
Rockenbauer Pál (magyar nyelven) (HTML). Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség. [2012. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 19.)
