1905-ben kapta meg Székesfehérvár püspöki székét. Már főpapi beiktatásakor a magyar közélet egyik legtiszteltebb egyénisége, aki a liberalizmus és az egyház összefonódásának filozófiáját és annak fontosságát hirdette. Székesfehérvár fejlődésének nagy pártolója, az egyházmegye puritán, közvetlen, tevékeny, mecénás és adakozó püspöke. Ezzel szemben nyílt antiszemita, a numerus clausus-törvények magyarországi beiktatásának vezéregyénisége, a magyar antiszemitizmus és végső soron a zsidótörvények megszületéséhez vezető antiszemita közhangulat elsőszámú letéteményese.
1927-ben bekövetkezett hirtelen halála megrendítette a magyar közéletet. Püspöki székvárosában gyorsan kultusza alakult ki: szobra és emlékműve is áll a városban, park és utca őrzi nevét, sírtemploma, a Prohászka Ottokár-emléktemplomMagyarország egyik legnagyobb egyházi épülete. Halálakor Sík Sándor így fogalmazott:
Mindnyájan árvák lettünk. A legnagyobb magyar ember, Magyarország apostola, Székesfehérvár próféta-püspöke, mindnyájunk édesapja meghalt.[4]
Édesapja, Prochaska Domokos (1817–1879) Morvaországból származott, ősei német ajkú iparosok, hivatalnokok voltak. Az Osztrák–Magyar Monarchiak. u. k. hadseregének tisztjeként egyre feljebb haladt a ranglétrán; egy vadászezred hadnagyaként került Magyarországra. A negyvenéves, jó megjelenésű vadásztiszt egy 1857-ben, Pozsonyban rendezett bálon találkozott az alig 19 éves Filberger Anna Mária Antónia kisasszonnyal (1838–1888),[5]Filberger András és Ehrengruber Anna (1804–1872) lányával.[6] Mivel a Prochaska család nem rendelkezett a kaucióhoz elegendő anyagiakkal, Domokos kilépett a seregből, s jelentkezett a Pénzügyminisztériumba, ahol tisztviselői álláshoz jutott. Pozsonyba költöztek, de első gyermekük, Ottokár mégsem ott, hanem Nyitrán született, a várandós anya szülei házában. Filbergerék felmenői Svájcból települtek át Nyitrára, s csakhamar a város egyik legtekintélyesebb családjává váltak, az 1800-as évekbennémet nyelvűmagyaroknak vallották magukat. Ottokár anyai nagyapja, Filberger András fiatalkorában pékmester volt.[3]
Pályafutása
Gyermek- és ifjúkora
Ottokárt október 13-án Nécsey András káplán keresztelte. A keresztszülők anyai nagybátyja, Filberger Rezső és felesége, Császka Mária, a későbbi kalocsai érsek, Császka György nővére volt.
Az apa áthelyezései miatt a család többször változtatott lakhelyet. 1861-ben a Vág partjára, Rózsahegyre költöztek. Itt születtek testvérei is, Irma és Gusztáv. Ehhez a városhoz kötötték első élményei, itt tanult meg járni, beszélni, a helyi templomban hallgatta élete első szentmiséjét. A környező gyönyörű táj lenyűgözte a hat-hétéves Ottokárt, becenevén Ottót. Szülővárosában járta ki az elemi iskola első osztályát (1865–66).
1866-ban Prohászkáék a színtiszta magyar nyelvűLosoncra költöztek, ahol Ottokár három évet töltött. Itt nemcsak tantárgyként tanulta a magyar nyelvet, de a helyi, az anyaországhoz lojális közösségben megtanult magyarul érezni és gondolkodni is. 1869-től két éven át a Nyitrai Piarista Gimnáziumba járt, ahol a legkiválóbb tanulók közé tartozott.
Két év után otthagyta a gimnáziumot, hogy – szintén két éven át – a kalocsai jezsuita gimnáziumba járhasson. Itt határozta el 14 éves korában, hogy szerzetes lesz, bár családja korainak tartotta az elhatározást. Apja azt tanácsolta neki, hogy ha valóban pap akar lenni, legyen inkább egyházmegyés pap. Ottokár 1873. augusztus 4-én felvételt nyert az esztergomikisszeminárium tagjai közé, ahol világi papok és bencés szerzetesek is oktattak (utóbbiak csak a vizsgáztatást végezték). 17 éves korában, kitüntetéssel érettségizett.
1882-ben az esztergom-belvárosi plébánián kezdte meg lelkipásztorkodását, káplánként. A plébániahivatal épületén 1934-ben emléktáblát is avattak a tiszteletére. Még ugyanebben az évben, 1882-ben a líceum (kisszeminárium) latin–ógörög nyelvtanára, 1884-ben az Esztergomi Szeminárium dogmatikatanára, 1890-től pedig spirituálisa is lett;[2][3] forradalmasította a hazai papnevelést.[3]1901-ben férfiaknak tartott lelkigyakorlataival szerzett országos ismertséget.[2] Esztergomi évei alatt a Magyar Sion társszerkesztője (1887–1904), és az Esztergom című politikai lap főmunkatársa (1895–1898), illetve kiadója (1898–1910) volt.[2]1904-ben a Budapesti Tudományegyetem dogmatikatanárává nevezték ki.[2][3]
Ékes, egyéni stílusa révén a modern katolicizmus egyik legnagyobb hatású képviselője, a 20. század eleji katolikus megújulás egyik programadója. Írásai máig hatóak, gondolatai, személye ma is viták tüzében áll.
Szellemi irányultságát, lelkiségét római neveltetése határozta meg.[2]XIII. Leó pápaRerum novarum enciklikájának fordítójaként[2][3] a szociális gondolkodás hirdetője lett; a századfordulón az egyházban megvalósítandó reformokat sürgette.
„Az egyház nem kapaszkodhatik bele a rendiség fönnmaradt törmelékeibe, nem sorakozhatik hív zsoldosként a csupán társadalmi elvet képviselő arisztokráciának zászlai alá; nem rokonszenvezhet a nemességgel mint valami irigyletes intézménnyel; neki egészen, teljesen a polgári társadalom, mondjuk, a nemzet alapjára kell állni. Ez a jelen kornak küzdő porondja; itt az alkotás, itt az érvényesülés tere.
A főpapoknak nem lehet ma már főnemeseknek lenniök; nem lehet a főpapság kiváltságos rendjének korlátai mögé húzódniok; a közjogban, igaz, van még néhány léc a régi korlátszerkezetből, de az is vajmi szúette és korhadt; de a társadalmi életben se maradjanak régi, elévült hagyományaiknál; a társadalmi életben még ma is rendet képviselhetnek, de ez a rendiség nem életrevaló eszmékben, hanem inkább az egyéni hiúság csiklandozásában bírja összes létokát. Míg az elévült fölfogásnak gyöngeségével lépnek föl, addig többé-kevésbé nem fognak bírni érvényesülni; az emberek idegenkedve néznek rájuk, mint nem a mai korba való emberekre; szavaik időszerű tettek híjával tört nyilak; egész létük s kihatásuk árnyszerű.”[8]
Jól látszik, hogy „demokrácián” a feudális főpapi kiváltságoktól való elszakadást, és a hívek felé irányuló olyan lelkipásztori figyelmet értett, amit talán Ferenc pápa szavával lehet megfogalmazni: „a pap legyen bárányszagú”. Társadalmi téren ugyanakkor támogatta az általános és titkos választójogot sőt, a nők választójogát is.[9]
Az egyház megújulásáról olyan nézeteket vallott – az iméntieken túl a modern tudománnyal és kultúrával való párbeszédet, a világiak szerepének fontosságát az apostolkodásban –, amelyeket csak fél évszázaddal később, a második vatikáni zsinaton tett magáévá az egyház. Modern nézeteit több írásában, így a Modern katolicizmus (1907) című könyvében és Az intellektualizmus túlhajtásai (1910) című akadémiai székfoglalójában is kifejtette; utóbbiban Henri Bergson tanítványától, Édouard Le Roy-tól(wd) átvett tételek is felismerhetők.[2][3] Bírálatot írt Karl MarxTőkéjéről. Úgy látta, hogy ha az egyház nem talál választ a szociális feszültségekre, az az ateistabaloldal térnyeréséhez vezet.[3] Miközben kíméletlen harcot folytatott a forradalmi munkásmozgalom és a Nyugat, főként Ady Endre ellen, modernista nézetei miatt Rómában 1911-ben fenti két művét és egy karácsonyi cikkét indexre tették, amiben szerepet játszottak Szabó Szádok, az Angelicumdomonkos professzorának elmarasztaló ítéletei és Prohászka hazai ellenfeleinek állásfoglalásai az indexkongregáció titkáránál.[2]
Az első világháború kitörése után azt írta, hogy a háborúnak különböző erkölcsnemesítő hatásai vannak.[10]
„A háború, jóllehet nagy baj, de azért Isten céljait, s szándékait szolgálja... kikerülhetetlen az összecsapás az alsóbb, s felsőbb fajok közt.[11]
Nehezen illeszthető politikai-ideológiai kategóriákba, ezért bírálói, védelmezői vannak a legkülönbözőbb gondolkodású körökben. Népszerűsége az ezredfordulón emelkedőben van, elfelejtett műveit újra olvassák. A második világháború utáni korszak történet- és irodalomtörténetírása a Nyugat polgári gondolkodói elleni vitáit, a katolikus egyház és a magyar keresztény hagyomány csökönyös védelmezőjét látta benne. Újraértékelése máig tartó folyamat. Várható, hogy Prohászka tartósan a 20. század magyar történelmének és személyiségeinek értékelése körüli „kultúrharc” középpontjában marad. Műveinek, személyiségének, gondolatrendszerének tudományos igényű értékelése az elmúlt évtizedek egyoldalúságai miatt jelentős elmaradásban van, éppen ezért felszínes ítéletek, tévhitek övezik.
Szoros szellemi kapcsolatban állt az evologika kidolgozójával, az orkesztika nevű mozdulatművészeti iskola alapítójával, a mélyen hívő, matematikusi és zeneakadémiai képzettséggel is rendelkező, katolikus misztikus Dienes Valériával.
Antiszemitizmusa
Prohászka Ottokár életművének legnagyobb belső ellentmondása, hogy ez a számtalan katolikust, közöttük akárhány katolikussá lett zsidót lelkesítő lelkipásztor és politikus ugyanakkor élesen zsidóellenes volt, és Fazekas Csaba szerint indokolatlan szójáték ezt a „zsidóellenességet” megkülönböztetni az antiszemitizmustól.[12] A kérdésről interneten is hozzáférhető, nívós nyilvános disputa olvasható Fazekas Csaba és Mózessy Gergely[13] között.
Prohászka politikailag is képviselt modern zsidóellenessége a két világháború közötti Magyarország középosztályának gondolkodására alapvető hatással volt. Politikai nézetei és antiszemitizmusa elsősorban abból a feltevésből táplálkozott, amely szerint modernitásnak a zsidóság és a kapitalizmus olyan irányt szab, amely ellen az általa képviselt modern katolicizmusnak védekeznie kell.
Fazekas Csaba szerint „leegyszerűsítő és lekicsinylő az a cáfolat, amely azt mondja, hogy aki Prohászkát antiszemitának állítja, 1. nem ismeri munkásságát, 2. valamiféle agymosás öntudatlan áldozata. Zsidóellenesnek épp úgy és épp azért tarthatjuk, mert felelősen átolvassuk vonatkozó szövegeit, megismerjük a befogadó közeget és az abban kifejtett hatását.”[12]
„Mi az antiszemitizmust nem faji, vallási, hanem szociális, üzleti reakciónak fogjuk fel” – írta már 1893-ban, majd hozzátette: – „A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet, s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta.” Nézetei később sem változtak. A zsidóság „sakterkezek alatt vérbe akarta fojtani a magyarságot” – fogalmazott 1923-ban, ezért nemzeti önvédelemnek tartotta a „pozitív”, azaz a keresztényeket előnybe helyező antiszemitizmust, és a liberalizmus mételyével az általa megalkotott fogalmat, a „hungarizmust” állította szembe.
A Prohászkát – övező indulatok egyik forrása (a „hungarizmus” kifejezés mellett) az, hogy több írásában, beszédében foglalkozott a zsidókérdéssel. Az ilyen témájú értekezéseit Bosnyák ZoltánProhászka és a zsidókérdés c. tanulmányával együtt Az én antiszemitizmusom címmel adta ki a Gede Testvérek Kiadó 2003-ban. Nézeteit, amelyeket szóban és írásban sokszor kifejtett, többek közt a következő idézetek tükrözik:
„A zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon ez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget.” – „Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen, a legjogosultabb mozgalom.” – Ugyanakkor: „az antiszemitizmus csak akkor jogosult, ha a zsidó birtokszerzést, tehát a zsidó morálist üldözi. S ezen tekintetben természetesen az igazi antiszemitizmus nem a zsidó faj, hanem azon erkölcstelen fajzat ellen irányul, mely, származzék bár zsidó vagy keresztény vérből, hódol a zsidó fosztogatási pénzszerzésnek.”[14]
„Mai ítéletalkotásunk Prohászka zsidóellenességéről elsősorban annak a függvénye, mennyire tekintjük személyét a vészkorszak előfutárának.” [13] Mindenesetre vannak, akik Prohászkát a fenti és számos hasonló dokumentált kijelentései alapján a magyar holokauszt egyik vezető szellemi előkészítőjének tekintik.
Prohászka már 1918 óta követelte a numerus clausust. 1944-ben azután a magyar antiszemitizmus klasszikusai közül Prohászka vált az egyik leggyakrabban idézett hivatkozási alappá. Ez annyiban biztosan torz utólagos értelmezésnek minősíthető, hogy Prohászka nem vérségi és náci értelemben vett faji nacionalizmusban gondolkodott. Ezt bizonyítja utolsó munkája, a „Zsidó testvéreimhez” c. kézirat, amely lényegében kikeresztelkedésre és katolikus megtérésre szólítja föl a zsidókat.[12] Mindenesetre a 30-as évek – akárhányszor Prohászkára hivatkozó – nyilasaitól és nácijaitól aligha lenne könnyű ilyen című szövegeket idézni. Arra is van példa, hogy pozitívan nyilatkozott a vallásukhoz ragaszkodó zsidókról, és ezen az alapon jó viszonyt ápolt pl. a székesfehérvári rabbival.[13] Ennyiben kijelenthető, hogy ő a „jó zsidók – rossz zsidók” ellentétpárjában gondolkodott. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez is egyértelmű zsidóellenesség, hiszen a zsidóságot feltételesen, valamiféle szerinte szükséges magatartozásváltás esetén fogadta el „testvér”-nek:
„Teljesen igaz, hogy vannak derék zsidók, de a zsidóság idegen, kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. (…) Itt egy rafinált, romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról. Egy kérdés van: hogyan védekezzünk?”[15]
Bangha Béla páterrel szemben Prohászka gyakran tiltakozott az antiszemitizmus vádja ellen. A holokausztot nem érte meg, így arról közvetlenül nyilván nem tehet, de mint Gyurgyák János történész írta, Banghával együtt „tragikus hatással voltak a magyar intellektuális és politikai életre.”[15]
Az összkép komplexitását azonban jól mutatja, hogy Prohászka barátja és támogatója volt Slachta Margit, a Szociális Testvérek Társasága alapítója, aki a Világ Igaza kitüntetést kapta második világháború alatti következetes zsidómentő munkájáért. Ennek a társaságnak volt tagja Salkaházi Sára is, aki életét adta a védelmezett zsidókért. Slachta Margit 1941. július 8-án kelt levelében zarándoklatot szervezett „Istenben boldogult Prohászka püspök sírjához”,[16] miután már korábban szót emelt a zsidótörvények ellen, ezzel egyidőben pedig már elszántan tiltakozott a körösmezői deportálások ellen.[17] Nyilvánvaló tehát, hogy Slachta úgy vált zsidómentőként a Világ Igazává, hogy eközben Prohászka tisztelője maradt. Épp ennyire nyilvánvaló persze, hogy Prohászka maga aligha kapja meg a Világ Igaza kitüntetést…
Prohászka fönt idézett sorai a holokauszt utáni Magyarországon vállalhatatlanok és botrányosak. Ugyanakkor egy nagy életműnek csak egyik oldalát képezik: hasonlóan vállalhatatlan szövegeket lehet idézni számos kortárstól, pl. Móricz Zsigmondtól, Kosztolányi Dezsőtől, vagy Babits Mihálytól.[18] Kétségtelen, hogy Prohászka is alakítója volt kora antiszemita közbeszédének, és nem érezte meg ennek konkrétan életveszélyes voltát.
Fazekas Csabát idézve: „ez az egész antiszemitizmus-vita vélhetően azért is ég oly magas hőfokon, mert… alig találkozunk olyan megnyilatkozással, amely az életmű teljességének ismeretében ki tudna és akarna jelölni olyan határokat, hogy eddig vállalható mindaz, amit mondott és írt, innentől magyarázható, innentől pedig elfogadhatatlan – pedig mindezzel aligha sérülnének Prohászka tevékenységének tényleges érdemei.”[12]
Utóélete és emlékezete
Prohászka Ottokár szobra Székesfehérvárott, a Prohászka-templom mellett
Prohászka Ottokár emléktábla a Máriaremetei templom falán
Összes műveit 25 kötetben 1928–1929-ben a Szent István Társulat adta ki, Schütz Antalpiaristadogmatika professzor szerkesztésében. Naplóját, a Soliloquiát, Barlay Ö. Szabolcs előszavával a Prohászka kiadó 2002-ben és 2004-ben újra publikálta. 2006-ban a Prohászka-emlékév kapcsán komoly rendezvénysorozat zajlott püspökké szentelésének 100. évfordulóján. Székesfehérvárott kiállítást rendeztek tiszteletére, és az emlékév kapcsán Szabó Ferenc S.J. tollából egy könyv is megjelent a püspökről a Kairosz Kiadó gondozásában Prohászka Ottokár időszerűsége címmel.
1935-ben Szmida Kálmán kezdeményezésére Nyitrán, a Szent Mihály-kápolnában, ahol megkeresztelték is bronz domborművet avattak emlékére.[19]
Miközben sokan a későbbi politikai hungarizmus, akár a huszadik századi magyar antiszemitizmus zászlóvivői közé sorolják, mások oktatási intézmények és szervezetek sorát nevezték el róla humanizmusáért, embertiszteletéért, mély hitéért és a magyar keresztény hagyományokhoz való következetes ragaszkodásáért.
Művei
Digitálisan több elérhető a MTDA és a PPEK honlapján.
Életében (1927-ig)
Isten és a világ. Különös tekintettel a természettudományokra; Buzárovits Ny., Esztergom, 1890
A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat; Buzárovits Gusztáv, Esztergom, 1894
Produktív-e a pénz?; Szent István Társulat, Bp., 1897 (A Szent István-Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből)
Gondolatok a századvégi hódolatnak és a magyar katolicizmus 900. jubileumának ünnepére; Stephaneum Ny., Bp., 1900
Föld és ég. Kutatások a geológia és theológia érintkező pontjai körül; Buzárovits Ny., Esztergom, 1902
A diadalmas világnézet; Buzárovits, Esztergom, 1903
Magasságok felé. Kisebb dolgozatok; Élet, Bp., 1911
Prohászka Ottokár főpásztori szózata az 1913. évi nagyböjtre; Egyházmegyei Ny., Székesfehérvár, 1913
A túlvilág tornácaiban. Novemberhavi elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1913
Világosság a sötétségben; Élet, Bp., 1914 (Az "Élet" könyvei)
A pünkösdi lélek. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1914
Prohászka Ottokár konferencia-beszédei, melyeket Aradon az intelligens hölgyközönségnek tartott; Oltáregyesület, Arad, 1915
A háború lelke; "Élet"-kiadás, Bp., 1915
A Jordán partjától Táborhegyig. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1915
Bethániától a Golgotáig. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1915
Gloria in excelsis. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1915
Rorate coeli! Ádventi elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1915
A feltámadott nyomaiban. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1916
A keresztfa alatt. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1916
A szép szeretet anyja. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1916
A Táborhegytől Bethániáig. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1916
Dominus Jesus. Nyolc konferencia, melyet a budapesti egyetemi templomban tartott Prohászka Ottokár; 3. kiad; Buzárovits Ny., Esztergom, 1917
Prohászka Ottokár konferencia-beszédei melyeket mondott 1917. márc. 28-tól ápr. 1-ig; s.n., Bp., 1918
Kultúra és terror; Élet, Bp., 1918
Iránytű a magyar diákok számára; Magyar Jövő, Bp., 1920 (A Zászlónk diákkönyvtára)
Ünnepi harangszó. Prohászka Ottokár, Gömbös Gyula, Farkas Edith beszédei az 1920. dec. 10-én tartott Horthy-ünnepélyen; Élet Ny., Bp., 1921
Prohászka Ottokár konferencia beszédei, melyeket a budapesti egyetemi templomban mondott 1918. március 28-tól 31-ig. Prohászka Angela feljegyzése nyomán; Stephaneum Ny., Bp., 1921
Dante. Székfoglaló értekezés; MTA, Bp., 1921
Prohászka Ottokár konferencia beszédei, melyeket a budapesti egyetemi templomban mondott 1921. március 19-től 29-ig. Prohászka Angela feljegyzése nyomán; Stephaneum Ny., Bp., 1922
Elbeszélések és útirajzok; Szt. István Társulat, Bp., 1923 (Szent István könyvek)
Dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök konferencia beszédei, melyeket a budapesti egyetemi templomban mondott 1923. március 24-től 28-ig a Szociális Missziótársulat lelkigyakorlatain. Prohászka Angela feljegyzése nyomán; Stephaneum Ny., Bp., 1923
Dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök konferencia beszédei, melyeket a budapesti egyetemi templomban mondott 1924. április 12-től a Szociális Missziótársulat lelkigyakorlatain. Prohászka Angela feljegyzése nyomán; Misszió Ny., Kiskunmajsa, 1924
A bűnbocsánat szentsége; Szt. István Társulat, Bp., 1924 (Szent István könyvek)
Dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári megyés püspök konferencia beszédei, melyeket a Szociális Missziótársulat tagjainak tartott az 1924–25. évben; Szociális Missziótársulat, Bp., 1925
Élő vizek forrása. Elmélkedések Jézus szentséges szívéről; Szociális Missziótársulat, Bp., 1927
Szentlélek hárfája. Prohászka imakönyv; Szociális Misszió, Bp., 1927
Prohászka Ottokár missziós körlevelei; sajtó alá rend. Farkas Edith; Szociális Misszió, Bp., 1927
Prohászka. Tanulmányok; összegyűjtötte Brisits Frigyes; Szociális Misszió, Bp., 1927
Az én antiszemitizmusom. Összegyűjtött zsidó tárgyú írásai és beszédei Bosnyák Zoltán bevezető tanulmányával; összegyűjt. ifj. Tompó László; Gede, Bp., 2003
Modern pünkösd; vál., szerk., jegyz. Frenyó Zoltán; Tinta, Bp., 2005
Az igazi karácsony. Esszék és elmélkedések a legszentebb éj titkairól; vál., szerk. Kindelmann Győző; Szt. István Társulat, Bp., 2020
A szeretet mint erő. Naplójegyzetek a világháborútól a vörös diktatúrán át 1921-ig; szerk. Szakács Árpád, jegyz. Tompó László, Szász Péter, Szilágyi Erzsébet, szöveggond. Tompó László, Szilágyi Erzsébet, ford. Szász Péter, Szilágyi Erzsébet; Kárpátia Stúdió, Köröstarkány–Balatonfőkajár–Bp., 2023
Összegyűjtött munkái 25 kötetben; 1928–1929
Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái; Szt. István Társulat, Bp., 1928–1929
Hit és ész. Hitvédelmi dolgozatok; 1928
Kultúra és terror. A társadalmi kérdés; 1928
Világosság a sötétségben. Pásztorlevelek; 1928
Élő vizek forrása; 1928
Isten és a világ. Missziós levelek; 1928
A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat; 1928
Föld és ég. Kutatások a geológia és theológia érintkező pontjai körül, 1-2; 1928
Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.
Országos Széchényi Könyvtár katalógusa
Szabó Ferenc (SJ, szerk.): Prohászka önmagáról. Mai írók és gondolkodók / 8; Agapé Kiadó, Szeged, 1999. ISBN 963-458-186-2. Elektronikus változat található a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban.
Szabó Miklós 1973: Prohászka Ottokár és a katolikus egyházi reformtörekvések (1896-1914). Történelmi Szemle 16/1-2
Gergely Jenő: Prohászka Ottokár, "a napbaöltözött ember"; Gondolat, Bp., 1994
Prohászka ébresztése. Az 1995. október 10-én Székesfehérvárott megtartott Prohászka-konferencia anyaga; szerk. Szabó Ferenc; Távlatok, Bp., 1996
Prohászka ébresztése 2. Az 1997. november 10-én Székesfehérvárott megtartott Prohászka-konferencia anyaga; szerk. Szabó Ferenc; Ottokár Püspök Alapítvány–Távlatok, Bp., 1998
S. Szabó Péter: Az evangélium és a munka. Prohászka Ottokár társadalomfilozófiai munkássága; Ma, Székesfehérvár, 1998
Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka, az alkotó; Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2000
S. Szabó Péter: A szacellum rózsája. Prohászka-esszék; Magyarországért, Édes Hazánkért, Solymár, 2000
Adriányi Gábor: Prohászka és római index; Szt. István Társulat, Bp., 2002
Prohászka Ottokár. Magyarország apostola és tanítója. Tanulmányok Prohászka eszmevilágáról; szerk. Szabó Ferenc, Mózessy Gergely; Agapé, Szeged, 2002
Barlay Ö. Szabolcs: Hitvédelem és hazaszeretet, avagy Antiszemita volt-e Prohászka?; Prohászka, Székesfehérvár, 2003
Horváth Kálmán: Prohászka a szívekben; szerk. Barlay Ö. Szabolcs; Barlay Ö. Szabolcs, Székesfehérvár, 2005
Prohászka Ottokár – püspök az emberért. Válogatás a Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka Évének tanulmányaiból; szerk. Mózessy Gergely; Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár–Szt. István Társulat, Székesfehérvár–Bp., 2006
Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége. Újabb Prohászka-tanulmányok; Kairosz, Bp., 2006
Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve, 1858-1927; Szt. István Társulat, Bp., 2007 (angolul is)
Szabó Szádok O. P. jelentései az Index Kongregációnak; Szt. István Társulat, Bp., 2007
Prohászka, a költő. Tanulmányok és szöveggyűjtemény a püspök születésének 150. évfordulójára; szerk. W. Balassa Zsuzsa; Kairosz, Bp., 2008
Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka Ottokár életének titka; Prohászka Baráti Kör, Székesfehérvár, 2008
Prohászka-tanulmányok, 2007–2009. A Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka-konferenciáinak előadásai; szerk. Mózessy Gergely; Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Székesfehérvár, 2009
Püspök tükör. Prohászka riportok Horváth Kálmán gyűjtéséből; vál. Barlay Ö. Szabolcs; Prohászka Baráti Kör, Székesfehérvár, 2010
Barlay Ö. Szabolcs: „…és az üstökös eltűnt szemünk elől”. Prohászka életének utolsó hónapjai; Prohászka Baráti Kör, Székesfehérvár, 2011 (Írások Prohászkáról)
Prohászka-tanulmányok, 2009–2012. A Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka-konferenciáinak előadásai; szerk. Mózessy Gergely; Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Székesfehérvár, 2012
Barlay Ö. Szabolcs: A katedrális. Fejezetek Prohászka Ottokár életéből, 1858–1905; Szt. Gellért, Bp., 2014
Bettina Reichmann: Bischof Ottokár Prohászka (1858–1927). Krieg, christliche Kultur und Antisemitismus in Ungarn; Schöningh, Paderborn, 2015 (Veröffentlichungen der Kommission für Zeitgeschichte Reihe B. Forschungen)
Prohászka-tanulmányok, 2012–2015. A Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka-konferenciáinak előadásai; szerk. Mózessy Gergely; Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Székesfehérvár, 2015
Prohászka-tanulmányok, 2015–2017. A Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka-konferenciáinak előadásai; szerk. Mózessy Gergely; Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Székesfehérvár, 2017
Frenyó Zoltán: Prohászka Ottokár és a keresztény nemzeti újjászületés. Összegyűjtött írások; Kairosz, Bp., 2018
Szabó Ferenc: Világító emberek, időszerű művek. Válogatott tanulmányok; JTMR, Bp., 2018
Prohászka-tanulmányok, 2018–2022. A Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka-konferenciáinak előadásai; szerk. Mózessy Gergely; Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Székesfehérvár, 2022