Pályafutását szülővárosában a Monza csapatában kezdte 1985-ben. A Serie C-ből történő kiesést követően hozzásegítette csapatát a Serie B-be való feljutáshoz 1988-ban.[1] 1989-ben a Juventus igazolta le. Négy szezon alatt 98 mérkőzésen lépett pályára és 20 gólt szerzett. A Juventus játékosaként két UEFA-kupát (1990, 1993) és egy olasz kupát (1990) nyert.
1993-ban a Lazióhoz került. A fővárosi csapatnál öt szezon alatt 180 találkozón 41 alkalommal volt eredményes. A legsikeresebb szezonja az 1996–97-es volt, amikor 28 mérkőzésen 14-szer talált az ellenfelek kapujába. 1998-ban ismét olasz kupagyőztes lett és szerepelhetett az UEFA-kupadöntőjében, ahol azonban 3–0-s vereséget szenvedtek az Internazionale ellen. A Lazional eltöltött utolsó idényében nem sok lehetőséget kapott. A vezetőedző Sven-Göran Eriksson inkább Alen Bokšićnak és Roberto Mancininek szavazott bizalmat a támadószekcióban, ezért távozott.
1998 májusában a Chelsea szerződtette. Az angliai kitérő azonban nem volt túl sikeres. 1998 novemberében miután ütközött a West Ham United kapusával Shaka Hisloppal inszalagszakadást szenvedett.[2] Mindössze 10 mérkőzésen szerepelt és egy gól fűződik a nevéhez, amit a Liverpool ellen szerzett az Anfielden.[3][4] Sérülése után már nem tudott visszatérni és 2002. márciusában bejelentette a visszavonulását.[4][5]
