„Eleonóra magyar királyné” lehetséges további jelentéseiről lásd: Eleonóra magyar királyné (egyértelműsítő lap).

Eleonóra Magdolna
Eleonóra Magdolna Terézia pfalz–neuburgi hercegnő
Uralkodóház	Wittelsbach
Született	1655. január 6. Düsseldorf
Elhunyt	1720. január 19. (65 évesen) Bécs
Nyughelye	Császári kripta
Édesapja	Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem
Édesanyja	Hessen–Darmstadti Erzsébet Amália
Házastársa	I. Lipót német-római császár
Gyermekei	I. József német-római császár és magyar király Mária Erzsébet főhercegnő Mária Anna portugál királyné VI. Károly német-római császár és magyar király Mária Magdolna főhercegnő
Díjak	Csillagkeresztes hölgy
Vallása	római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Eleonóra Magdolna témájú médiaállományokat.

Pfalz–Neuburgi Eleonóra Magdolna (teljes nevén Eleonóra Magdolna Teréza, németül: Eleonore Magdalene von Pfalz-Neuburg; Düsseldorf, 1655. január 6. – Bécs, 1720. január 19.), a Wittelsbach-házból származó pfalz–neuburgi hercegnő, Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem leánya, aki I. Lipót császár harmadik feleségeként német-római császárné, német, magyar és cseh királyné. Gyermekei között két további uralkodó is megtalálható, I. József és VI. Károly császárok.

A Wittelsbach hercegi családból származott, édesapja Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem és neuburgi herceg (1615–1690), édesanyja Erzsébet Amália hessen-darmstadti tartománygrófnő (1635–1709) volt.

Bár Eleonóra többre tartotta a kolostori életet a bécsi császári udvar pompájánál, családja nyomására elfogadta I. Lipót császár házassági ajánlatát, aki ekkorra már kétszer özvegyült meg. 1676. december 14-én Passauban ment férjhez Lipóthoz, 1681. november 9-én Sopronban magyar királynévá, majd 1689-ben Mainzban német-római császárnévá koronázták. A rendkívül művelt asszony lett Lipót egyik legfontosabb segítője, s erős befolyást gyakorolt a politikára és az udvari életre. 1686 és 1705 között a Gonzaga Eleonóra királyné által alapított Csillagkeresztes Rend védnökasszonya volt, ami a katolikus, jótékonykodó nemes asszonyok kitüntetése és szervezete volt.

I. Lipót 1705. május 5-én Bécsben meghalt. Eleonóra 15 évvel élte túl férjét, és a császár halála után az udvar befolyásos központja maradt, nem tartott attól, hogy kritizálja fia, I. József császár kormányzati tevékenységét.

A fiatal császár hirtelen halála után, 1711-ben elvállalta a régensséget addig, míg kisebbik fia, Károly főherceg vissza nem tért Spanyolországból Bécsbe.

Egész életében nagy vallási jámborsággal szentelte magát a szegények és betegek gyámolításának. Egy gyónás közben szélütést kapott, és néhány hét múlva, 1720. január 19-én meghalt. Saját kérésére nem boncolták fel, és nem balzsamozták be. Egyszerű apácaruhában helyezték örök nyugalomra a Habsburgok hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában.

1. József főherceg (1678. július 26. – 1711. április 17.), apját követően német-római császár, magyar és cseh király.
2. Krisztina főhercegnő (1679. június 18.), születése napján meghalt.
3. Mária Erzsébet főhercegnő (1680. december 13. – 1741. augusztus 26.), az Osztrák Németalföld császári helytartója lett.
4. Lipót József főherceg (1682. június 2. – 1684. augusztus 3.), gyermekként meghalt.
5. Mária Anna főhercegnő (1683. szeptember 7. – 1754. augusztus 14.), V. János portugál király felesége lett.
6. Mária Terézia főhercegnő (1684. augusztus 22. – 1696. szeptember 28.), gyermekként meghalt.
7. Károly főherceg (1685. október 1. – 1740. október 20.), testvérét követően német-római császár, magyar és cseh király.
8. Mária Jozefa főhercegnő (1687. március 6. – 1703. április 14.), gyermekként meghalt.
9. Mária Magdolna főhercegnő (1689. március 26. – 1743. május 1.), hajadonként a császári udvarban élt élete végéig.
10. Mária Margit főhercegnő (1690. július 22. – 1691. április 22.), gyermekként meghalt.

• A bécsi Császári Kripta honlapja