PROFILPELAJAR.COM

	Parsifal
Típus	Trans-Europ-Express (TEE); (1957–1979); D-Zug (1979–1983); InterCity (IC); (1983–1987); EuroCity (TEE); (1987–2002)
Státusz	megszűnt
Hely	Franciaország; Belgium; Németország
Névadó	Percival
Első járat	1957. október 3.
Utolsó járat	1997. december 14.
Volt üzemeltető	Deutsche Bundesbahn ; SNCF
Vonal kezdete	Párizs
Vonal vége	Hamburg
Távolság	971
Járatsűrűség	naponta
Vonatszám	TEE 32 / 33
Vasúti jármű	RGP-825 sorozat
Nyomtáv	1435 mm
Villamos vontatás	25 kV AC (Franciaország); 3000 V DC (Belgium); 15 kV 16,7 Hz (Németország)
	A TEE Parsifal (piros) és a Thalys (kék) útvonala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Parsifal témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A „Parsifal” lehetséges további jelentéseiről lásd: Parsifal (egyértelműsítő lap).

A Parsifal egy nemzetközi vasúti járat volt, amely Franciaország fővárosát, Párizst kötötte össze Dortmunddal, később Kölnnel. Nevét Percival (német nyelven: Parsifal) Arthur király híres kerekasztalának egyik lovagja után kapta.^[1]

Története

Trans Europ Express

A Parsifal 1957. október 3-án indult a második TEE szolgáltatásként Párizs és a Ruhr-vidék között.^[2] A Parsifalt a Paris–Ruhr járat "tükörképének" tervezték. Míg a Paris-Ruhr reggel nyugat felé, este kelet felé indult, a Parsifal reggel kelet felé indult, és este tért vissza Párizsba.^[3] Kezdetben francia RGP-825 sorozatú szerelvényeket használtak.^[4] 1960. május 29-én a Parsifal útvonalát meghosszabbították Hamburgig. Az útvonal új hossza miatt két vonatra volt szükség a szolgáltatás üzemeltetéséhez. A kilométerdíjak kiegyenlítése érdekében a gördülőállományt átállították a Paris-Ruhr-ra, így a németországi extra kilométereket német vonatok tették meg, anélkül, hogy a külföldi vágányokért kilométerdíjat kellett volna fizetniük.^[5] A DB VT 11.5 sorozatot 1968. szeptember 28-ig használták, amikor a gördülőállományt villamos-mozdonyos vonatok váltották fel.^[6] 1965. május 30-tól 1966. május 22-ig a Parsifal egyesítve közlekedett a Diamanttal Liège és Essen között.^[7]

Schnellzug / InterCity

1978. szeptemberében úgy döntöttek, hogy másodosztályt is kínálnak a Hamburg-Párizs összeköttetésen, ami azt jelentette, hogy a TEE kritériumai már nem teljesültnek. 1979. május 25-én a másodosztályú kocsikat is besoroztak a vonatba, és a szolgáltatást D-Zug néven folytatták. 1983. május 29-én a vonatot InterCity szolgáltatássá fejlesztették.^[8]

EuroCity

1987. május 31-én, az EuroCity hálózat beindításával az EC Parsifal volt az egyik első szolgáltatás, bár útvonala a Párizs-Köln szakaszra rövidült le. A TEE egyik problémájának megoldása érdekében, miszerint csak naponta egy vonatpár volt, a Parsifal mellett még két másik vonatpárt is indítottak. A másik kettő az EC Molière és az EC Gustave Eiffel voltak, így mindkét irányba reggel, délután és este is lett EuroCity szolgáltatás. A Gustave Eiffel azonban csak egy év után elveszítette EC státusát.^[9]

1997. december 14-én a Parsifalt felváltotta a Párizs-Köln között közlekedő Thalys szolgáltatás.^[8]

Források

↑ TEE p. 18.
↑ La Légende des TEE p. 200.
↑ TEE Züge in Deutschland p. 90.
↑ Das grosse TEE Buch p. 104
↑ La Légende des TEE p. 181.
↑ La Légende des TEE p. 203.
↑ TEE Züge in Deutschland p. 91.
↑ ^a ^b La Légende des TEE p. 205.
↑ (July–August 1988) „EuroCity-Net Gewijzigd” (belga nyelven). De Kampioen, 61. o, Kiadó: The Royal Dutch Touring Club (ANWB). (Hozzáférés: 2013. március 26.)

Irodalom

Centre for publicrelations UIC. TEE (holland nyelven). Paris: Union International des Chemins de Fer (1972)
Hajt, Jörg. Das grosse TEE Buch (német nyelven). Bonn/Königswinter: Heel Verlag (2001). ISBN 3-89365-948-X
La Légende des Trans Europ Express (francia nyelven). Vannes: LR Presse (2007). ISBN 978-29-036514-5-9
Goette, Peter. TEE-Züge in Deutschland (német nyelven). Freiburg: EK-Verlag (2008). ISBN 978-3-88255-698-8