Edelweiss (vonat)

Edelweiss
Az Edelweiss reklámposztere 1928-ból
Az Edelweiss reklámposztere 1928-ból
TípusCIWL luxus vonat
(1928–1939)
Expresszvonat
(1945–1957)
Trans Europ Express (TEE)
(1957–1979)
Expressz vonat
(1979–1999)
Státuszmegszűnt
HelyHollandia
Belgium
Luxembourg
Franciaország
Svájc
Névadóhavasi gyopár (taxon)
Első járat1928. június 15.
Utolsó járat1999. május 29.
UtódjaEC Jean Monnet
Volt üzemeltetőCIWL
NMBS/SNCB
CFL
SNCF
SBB-CFF-FFS
Vonal kezdeteAmsterdam Centraal /
Brüsszel
Vonal végeLuzern /
Basel SBB /
Zürich HB
Állomások száma13
Távolság1050 km
Utazási idő9 óra 30 perc
Járatsűrűségnaponta
VonatszámTEE 90/93
Vasúti járműSBB RAe
Nyomtáv1435 mm
Villamos vontatás15 kV AC, 16,7 Hz
(Basel SBB–Zürich HB)
The route of the Edelweiss, 1928–1939 and 1957–1974.
A Wikimédia Commons tartalmaz Edelweiss témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Egy SBB RAe mint TEE Iris 1979-ben Zürich Hauptbahnhofon

Az Edelweiss egy nemzetközi gyorsvonat volt, melyet eredetileg a CIWL üzemeltetett Hollandia és Svájc között, Belgiumon, Luxemburgon és Franciaországon keresztül. Nevét a Havasi gyopár (latinul: Leontopodium alpinum, németül: Edelweiss) nevű alpesi virágról kapta, mely alpinizmushoz és az Alpokhoz kapcsolódik, és Svájc jelképének számít.

Az Edelweiss a bevezetésétől a második világháború kitöréséig, 1939-ig, a Compagnie Internationale des Wagons-Lits (CIWL) által üzemeltetett luxusvonat volt, amely a hollandiai Amszterdamban található Amsterdam CS és a svájci Luzern állomás között közlekedett.

A háború után az Edelweiss-t újjáélesztették, kezdetben rendes gyorsvonatként a belgiumi Brüsszel és a svájci Bázel SBB között. 1957-ben a vonat az egyik első, kizárólag első osztályú Trans Europ Express (TEE) vonat lett, amelynek déli végállomását Bázelből délkeletre, a svájci Zürichbe helyezték át.

1974-ben az Edelweiss északi végállomását délre, Amszterdamból Brüsszelbe helyezték át.[1] 1979. május 27-én az Edelweiss-t átminősítették két kocsiosztályos expresszvonattá,[2] és 1980. április 6-án a vonat Bázel-Zürich szakaszát megszüntették.[3] 1997. június 1-jén a vonalat újra meghosszabbították Bázeltől Zürichig,[4] de az Edelweiss 1999. május 29-én megszűnt, helyére az EC Jean Monnet lépett, amely csak Brüsszel és Strasbourg között közlekedett az előbbi vonat menetrendjében, Strasbourgtól délre nem.[5]

A két végállomás közötti 1050 km-es távolságot mint TEE járat 9 óra 30 perc alatt tette meg, ami 110 km/h átlagsebességet jelentett.[6]

Források

  1. ↑ "Summer services, 1974" (changes due to take effect). Thomas Cook Continental Timetable (March 29–April 25, 1974 edition), pp. 70, 465. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
  2. ↑ Thomas Cook International Timetable (May 27–June 30, 1979 edition), p. 6. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
  3. ↑ Thomas Cook International Timetable (March 1–April 5, 1980 edition), p. 98. Thomas Cook Publishing.
  4. ↑ "International services [changes to] from June 1" (May 1997). Thomas Cook European Timetable, p. 28. Thomas Cook Publishing.
  5. ↑ "Summer services [changes to] from May 30" (May 1–29, 1999). Thomas Cook European Timetable, p. 3. Thomas Cook Publishing.
  6. ↑ Brian Hollingsworth, Arthur F. Cook: Das Handbuch der Lokomotiven, Weltbild Verlag, Augsburg 1996, ISBN 3-86047-138-4, S. 318

Irodalom

  • TEE: la légende des Trans-Europ-Express. Auray: LR Presse (2007). ISBN 978-29-03651-45-9  (franciául)
  • TEE: la leggenda dei Trans-Europ-Express. Salò: ETR – Editrice Trasporti su Rotaie (2008). ISBN 978-88-85068-31-5  (olaszul)
  • TEE - Die Geschichte des Trans-Europ-Express. Düsseldorf: Alba Publikation (2009). ISBN 978-3-87094-199-4  (németül)
  • George Behrend: Geschichte der Luxuszüge. Orell Füssli, Zürich 1977, ISBN 3-280-00918-9
  • Jürgen Franzke, Jörg Hajt: Das große TEE-Buch. 50 Jahre Trans-Europ-Express, Heel, Königswinter 2007, ISBN 3898803058
  • Maurice Mertens: Trans Europ Express Alba Verlag, 1987 ISBN 3-87094-114-6 (Lizenzausgabe)
  • Albert Mühl: Internationale Luxuszüge. EK-Verlag, Freiburg im Breisgau 1991, ISBN 3-88255-673-0