Az Étendard egy Rapide és TEE járat volt, melyet az SNCF üzemeltetett a Párizs–Bordeaux-vasútvonalon. Az első járat 1968-ban indult, kezdetben még első- és másodosztályú kocsikkal. 1971-től bekerült a TEE vonatok közé, így másodosztályú kocsikat már nem továbbított. 1994-ben, miután megszűnt a TEE hálózat, visszakerült a Rapide vonatok közé egészen 1990-ig, mikor véglegesen törölték a menetrendből. Helyét a TGV vette át, mely az abban az évben átadott új nagysebességű TGV-vonalon állt szolgálatba.
Útvonal
Fő útvonal
Az Étendard fő útvonala az 584 km hosszú Párizs–Bordeaux-vasútvonal volt. A vonat naponta közlekedett, kivéve vasárnaponként, ekkor csak dél felé, és szombatonként csak észak felé járt.
Változat
Variációk
1973-tól kezdve az Étendard déli irányú útvonalát a Bordeaux–Irun-vasútvonal mentén meghosszabbították, hogy a spanyolországi Irunban érjen véget, az északi irányú útvonalát pedig meghosszabbították, hogy a franciaországi Hendaye-ben kezdődjön, a francia-spanyol határ ellentétes oldalán lévő állomásokon. A nyári menetrendi időszakokban ezek a meghosszabbítások bizonyos ünnepnapok kivételével minden üzemnapon (heti hat nap) közlekedtek,[1] a többi szezonban a Bordeaux és Irun, illetve Hendaye közötti szakasz általában csak a hét egy napján közlekedett: szombatonként délre, vasárnaponként északra.[1] Ezek a meghosszabbítások 1975-ig tartottak.[2]
Kocsiösszeállítás
Az Étendard-t általában az SNCF egyik 1,5 kV-os egyenáramú,SNCF CC 6500 sorozatú villanymozdonya vontatta. A mozdony elejére a vonat nevét viselő fejlécet erősítettek, ezt a gyakorlatot alkalmazták akkor is, amikor az Aquitaine és a Le Capitole vonatokat vontatták.[3]
Amikor az Étendard 1971-ben TEE-vé vált, a gördülőállománya az SNCF Grand Confort kocsikból álló szerelvénye volt,[4] amely egy A4Dtux, három A8tu, hat A8u, egy A3rtu és egy Vru kocsit tartalmazott. A kocsikat jellegzetes vörös, narancssárga, világosszürke és palaszürke színűre festették.[4]
1973. június 3-án, hogy a vonat akár 200 km/h sebességgel is közlekedhessen, a kocsiösszeállítást tíz kocsira rövidítették: egy A4Dtux, két A8tu, öt A8u, egy A3rtu és egy Vru.
Az Étendard egész fennállása alatt az étkezőkocsit a Compagnie Internationale des Wagons-Lits (CIWL) személyzetével látták el.[2]
Útvonal
Források
Irodalom
- TEE: la légende des Trans-Europ-Express. Auray: LR Presse (2007). ISBN 978-29-03651-45-9 (franciául)
- TEE: la leggenda dei Trans-Europ-Express. Salò: ETR – Editrice Trasporti su Rotaie (2008). ISBN 978-88-85068-31-5 (olaszul)
- TEE - Die Geschichte des Trans-Europ-Express. Düsseldorf: Alba Publikation (2009). ISBN 978-3-87094-199-4 (németül)
|
---|
Nemzetközi | | |
---|
Belföldi | Franciaország | |
---|
Németország | |
---|
Olaszország | |
---|
|
---|