A Pachycephalosauria (jelentése: vastagfejű gyíkok az ógörög pakhü- 'vastag', és szaürosz 'gyík' szavak összetételéből) a madármedencéjűdinoszauruszok egyik kládja. Jól ismert nemei közé tartozik a Pachycephalosaurus, a Stegoceras, a Stygimoloch és a Dracorex. A csoport legtöbb tagja a késő krétakorban élt Észak-Amerika és Ázsia területén. Mind két lábon járó, növényevő vagy mindenevő, vastag koponyával rendelkező állatok voltak. Egyes fosszíliáknál a koponyatető kupolás és több centiméter vastag, míg másoknál lapos vagy ék alakú. Bár a laposfejű pachycephalosaurusokat hagyományosan külön fajok vagy családok tagjainak tekintik, lehetséges, hogy a kupolásfejű felnőttek fiatal utódait képviselik.[1][2] A kupolát gyakran csomók és/vagy tüskék vették körül.
A megvastagodott koponyatető célja erősen vitatott. Gyakran kijelentik, hogy az egyes példányok fejjel rontottak egymásnak, ahogy azt a mai havasi kecskék és keleti pézsmatulkok teszik. Az is felmerült, hogy a pachycephalosaurusok feje, nyaka és teste vízszintesen kiegyenesedett, hogy elvezesse az ütés erejét. Azonban egy olyan dinoszaurusz sem ismert, amely képes volt ilyen testhelyzetet felvenni. Ezzel szemben a pachycephalosaurusok nyakcsigolyái és elülső hátcsigolyái azt mutatják, hogy a nyak S vagy U alakban meghajlott.[3] Emellett a koponya lekerekített formája csökkentette az érintkező felület méretét a fejelés során, és eltérítette az ütést. Az egyéb lehetőségek közé tartozik az oldalirányú csapás, a ragadozók elleni védelem, illetve e kettő együtt. A pachycephalosaurusok széles törzse (ami védelmet nyújtott a létfontosságú szervek számára az oldalt érő támadásokkal szemben) és a Stygimoloch squamosális szarvai (melyek növelték az oldalirányú ütés hatását) hitelt adnak az előbbi lehetőségnek.
Osztályozás
A fiatal példányokhoz tartozó Dracorex (G, H) és Stygimoloch (E, F) koponyák részletei, a fiatal felnőtt (C, D) és a kifejlett (A, B) Pachycephalosaurus koponyájához viszonyítva
A legtöbb pachycephalosaurus maradvány nem teljes, de rendszerint tartalmazza az egyedi kupolát formáló frontoparietális csont részeit. Ez megnehezíti a taxonómiai azonosítást, ugyanis a Pachycephalosauria csoporton belül a nemek és fajok besorolása szinte teljesen a koponyajellemzők alapján történik. Ennek következtében történelmileg több téves fajt is létrehoztak a kládon belül. Például a Majungatholust egy ideig pachycephalosauridának hitték, de később megállapították, hogy az abelisauridatheropoda, a Majungasaurus példánya. Emellett a Yaverlandiát, egy másik, kezdetben pachycephalosauridaként leírt dinoszauruszt később coelurosaurusként sorolták be.[4] Tovább bonyolítja a helyzetet a pachycephalosaurusok egyedfejlődésének és nemi jellegzetességeinek többféle értelmezése.
Egy 2009-es cikk szerint a Dracorex és a Stygimoloch nem különálló nemek, hanem a Pachycephalosaurus fiatal egyedei.[5]
Taxonómia
A Pachycephalosauria csoportot Teresa Maryańska és Halszka Osmólska definiálta először 1974-ben, alrendként. Csak egyetlen családot soroltak be ide, a Pachycephalosauridae-t.[6] A későbbi kutatók, mint például Michael Benton, a ceratopsiákat és az ornithopodákat magába foglaló Cerapoda alrend alrendágaként helyezték el.[7] 2006-ban Robert Sullivan megjelentette a pachycephalosaurus taxonómia újraértékelését. Sullivan megpróbálta leszűkíteni Maryańska és Osmólska Pachycephalosauria alrendjét az általa elnevezett Pachycephalosauridae családra, mivel annak definiálásához ugyanazokat a diagnosztikus anatómiai jellemzőket használta fel. Emellett elvetette a Paul Sereno filogenetikus tanulmányaiban megjelent újabb definíciót, ami szerint csak a kupolás koponyájú nemek (például a Stegoceras és a Pachycephalosaurus) tartoznak a Pachycephalosauridae családba, míg a bazálisabbak azon kívül a Pachycephalosauria alrendben helyezkednek el. Emiatt a Sullivan által használt Pachycephalosauridae megegyezik a Sereno és Benton által használt Pachycephalosauriával
Sullivan a Pachycephalosauridae családot csak a koponya jellemzői alapján definiálta, a kupola alakú frontoparietális csont tulajdonságait felhasználva. Sullivan szerint egyes kezdetlegesnek tartott fajok esetében e jellegzetesség hiánya vezetett ahhoz, hogy külön sorolták be a kupolás és a kupola nélküli pachycephalosaurusokat; azonban a jóval fejlettebb és feltehetően fiatal, lapos koponyájú példányok (például a Dracorex hogwartsia) maradványainak felfedezése azt jelezte, hogy ez a megkülönböztetés helytelen. Sullivan rámutatott arra is, hogy a Pachycephalosauridae eredeti definíciója a lapostól a kupolaszerűig változó koponyákra koncentrálódott, ezért a laposfejű formák is ebbe a családba sorolandók.[1]
A Prenocephale rekonstrukciója
Az alábbi taxonómia Sullivan 2006-os osztályozását követi.
Megjegyzendő, hogy Sullivan a Stenopelixet (melyet néha legbazálisabb tagként a Pachycephalosauriához kapcsolnak) nem találta elég diagnosztikusnak ahhoz, hogy a csoporthoz kapcsolja, inkább az Ornithischia rendbe sorolta be bizonytalan helyzetű nemként (incertae sedis).
Törzsfejlődés
Az alábbi kladogram Thomas E. Williamson és Tomas D. Carr 2002-es elemzése alapján készült.[9]
↑ abcSullivan, R.M. (2006). „A taxonomic review of the Pachycephalosauridae (Dinosauria: Ornithischia)”. New Mexico Museum of Natural History and Science Bulletin35, 347–365. o.
↑ abcLongrich, N.R., Sankey, J. and Tanke, D. (2010). „Texacephale langstoni, a new genus of pachycephalosaurid (Dinosauria: Ornithischia) from the upper Campanian Aguja Formation, southern Texas, USA”. Cretaceous Research. DOI:10.1016/j.cretres.2009.12.002.
↑Carpenter, Kenneth (1997). „Agonistic behavior in pachycephalosaurs (Ornithischia:Dinosauria): a new look at head-butting behavior”. Contributions to Geology32 (1), 19–25. o.
↑Naish, Darren, and Martill, David M. (2008). „Dinosaurs of Great Britain and the role of the Geological Society of London in their discovery: Ornithischia”. Journal of the Geological Society, London165, 613–623. o. DOI:10.1144/0016-76492007-154.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pachycephalosauria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Sereno, P.C. (1986). „Phylogeny of the bird-hipped dinosaurs (Order Ornithischia)”. National Geographic Research2, 234–256. o.
.jpg)
