Jelenleg már csak három élő faj tartozik az egykor nagyon fajgazdag rendbe.
Evolúciójuk
A legelső állatok, amelyek igazi ormányosoknak mondhatók a középső paleocén korszakban éltek Észak-Afrika területén. Az eddigi ismeretek szerint a legelső az Eritherium volt,[1] ezt követte a Phosphatherium - mindkettő kis, körülbelül rókaméretű volt; a rendre jellemző ormányuk, talán hiányzott.[2]
A paleocén hátralevő részét és az eocént kizárólag Afrikában töltötték, csak az oligocén elején léptek rá Eurázsiára. Amíg Afrikában voltak és kicsit az eurázsiai betelepedésüket követően, sokféle alakkal és mérettel kísérleteztek, mígnem megállapodtak a ma felismerhető elefántok megjelenésével. Afrikai különlegességek a Numidotheriidae, Moeritheriidae és a Barytheriidae családok képviselői, melyek inkább tapírokra és vízilovakra emlékeztetnek. Ezeket követték a négyagyarú Gomphotheriidaék, a vésőállkapcsú Amebelodontidaék, valamint a lefelé görbülő agyarú kapafogú őselefántok(Deinotheriidae). A rendnek két nagy ága fejlődött ki, az egyik a ma már teljesen kihalt Plesielephantiformes alrend - habár egyes faja megérte a pleisztocént, a csoport nem érte el Észak-Amerikát -, a másik a jóval fajgazdagabb elefántalakúak(Elephantiformes) alrendje, amelybe a mai fajok is tartoznak - ez a csoport a miocén korban behatolt Észak-Amerikába; a Gomphotheriidae család a pliocénben Dél-Amerikába is eljutott, amikor is a két amerikai kontinens összeért. A legtöbb család a pleisztocénben halt ki, egyesek a holocént is megérték, azonban az embernek a korát - legalábbis eddig -, csak az elefántfélék(Elephantidae) vészelték át.[3][4][5]
Rendszerezés
A rendbe az alábbi 2 bazálisnem és 2 alrend tartozik (az alrendekből az egyik már teljesen kihalt):[3][6][7]
A mai fajok a legnagyobb termetű, zömök törzsű, oszloplábú szárazföldi emlősök. A lábaikon öt ujjat viselnek, melyeknek végén kis pata található. Bőrük nagyon vastag, csaknem teljesen csupasz. Fülkagylójuk hatalmasra fejlődött. A felső metszőfogaik hatalmas agyarakká fejlődtek. Legjellegzetesebb képződményük az ormány, ahonnan a rend a nevét kapta. Ez az izmos, mozgékony fogószerv az orr külső részéből és a felső ajakból alakult ki, és nagyon fontos szerepe van az állat életében (táplálék megragadása, ivás, védekezés, társas élet stb.). Csoportosan élő állatok. A párzás után hosszú vemhességi idő következik, majd egyetlen fejlett utódot hoznak a világra, melyet az anyaállat mellállású emlőiből szoptat.[9][10]
Jegyzetek
↑Gheerbrant, E. (2009). „Paleocene emergence of elephant relatives and the rapid radiation of African ungulates”. Proceedings of the National Academy of Sciences106 (26), 10717–10721. o. DOI:10.1073/pnas.0900251106. PMID19549873. PMC2705600.
↑ (1996. december 9.) „A Palaeocene proboscidean from Morocco”. Nature383 (6595), 68–70. o. DOI:10.1038/383068a0.
↑ abShoshani, Jeheskel (2005). „Advances in proboscidean taxonomy & classification, anatomy & physiology, and ecology & behavior”. Quaternary International126–128, 5–20. o. DOI:10.1016/j.quaint.2004.04.011.
↑ (2017) „Morphological and ecological diversity of Amebelodontidae (Proboscidea, Mammalia) revealed by a Miocene fossil accumulation of an upper-tuskless proboscidean”. Journal of Systematic Palaeontology15 (8), 601–615. o. DOI:10.1080/14772019.2016.1208687.
↑Mothé, Dimila (2016. január 12.). „The Dance of Tusks: Rediscovery of Lower Incisors in the Pan-American Proboscidean Cuvieronius hyodon Revises Incisor Evolution in Elephantimorpha”. PLOS ONE11, e0147009. o. DOI:10.1371/journal.pone.0147009. PMID26756209. PMC4710528.
Ronald M. Nowak (1999), Walker's Mammals of the World (6th ed.), Baltimore: Johns Hopkins University Press, ISBN 978-0-8018-5789-8
Illiger, J.K.W. 1811. Prodromus systematis mammalium et avium additis terminis zoographicis utriusque classis, eorumque versione germanica. C. Salfield: Berolini. xviii + 302 pp. BHL Reference page.
McKenna, M.C. & Bell, S.K. (eds.). 1997. Classification of mammals: above the species level. Columbia University Press: New York. xii + 631 pp. ISBN 978-0-231-11012-9. Google Books Reference page.
Shoshani, J., Walter, R.C., Abraha, M., Berhe, S., Tassy, P., Sanders, W.J., Marchant, G.H., Libsekal, Y., Ghirmani, T. & Zinner, D. 2006. A proboscidean from the late Oligocene of Eritrea, a ‘‘missing link’’ between early Elephantiformes and Elephantimorpha, and biogeographic implications. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 103(46): 17296–17301. doi: 10.1073/pnas.0603689103 Reference page.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Proboscidea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
