A kapafogú őselefántok (Deinotheriidae) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül a fosszilis Plesielephantiformes alrendjébe tartozó család.
Először Afrikában jelentek meg, majd Dél-Ázsiában és Európában. Létezésük alatt nem sokat változtak, legfeljebb méretük nőtt meg, a késő miocén idején ők voltak a legnagyobb szárazföldi állatok. Legjellegzetesebb külső jegyük az alsó állkapcsukból lefelé görbülő agyar.
Nem voltak túl változatos család, mindössze három nemük létezett: a Chilgatherium, a Prodeinotherium és a Deinotherium. Ezek az evolúciójuk során egymásból fejlődtek ki, és az egyik gyakorlatilag felváltotta a másikat. A mamutokkal (Mammuthus) és a masztodonfélékkel (Mammutidae) ellentétben a kapafogú őselefántok kihaltak a pleisztocén kezdete előtt, azaz már nem érték meg a jégkorszakot.
Leírásuk
Testük formája és testarányaik a ma élő modern elefántokéval (Elephantidae) gyakorlatilag megegyező volt. Lábaik hosszúak voltak, koponyájuk viszont lapítottabb. A felső fogsorukból hiányzott a metszőfog és a szemfog, helyette öt-öt pár zápfog volt jelen, amelyek az állkapocsban is jelen voltak. Az első fogakkal feltehetően összezúzták a táplálékot, a hátsókkal feldarabolták, hasonlóan a mai tapírokhoz (Tapiridae).
Az állkapocs első része lefelé görbült, ebben volt egy pár meghosszabbodott metszőfog, egyfajta agyar. Ezek is lefelé és hátrafelé görbültek, legismertebb jellegzetességük volt. A magyar nevükkel ellentétben a fogakat nem kapaként használták, hanem a növényzet lekopaszítására.
A kapafogú őselefántok megettek bármit, ami a talajszint felett nőtt. Fogaik állapota alapján lágyszárú erdei növényzetet ettek, kapafogukkal pedig a fák kérgét is képesek voltak lehántani.
A Deinotherium giganteum mellső lábai hosszabbak voltak, amelyekkel az állat az előretörő szavannás környezethez alkalmazkodott. A faj ugyanis feltehetőleg erdőről erdőre vándorolt, és közben át kellett vágniuk a számukra szinte semmilyen tápértékkel nem rendelkező füves pusztákon.
Evolúciójuk
Hogy mik voltak e család ősei, az jelenleg homályos, a fogazatuk hasonlósága alapján talán a Barytherium emlősnem lehetett. Annyi bizonyos, hogy az elefántféléktől már egészen korán elkülönültek a törzsfejlődés során. Első ismert fajuk a Chilgatherium harrisi volt, a késő oligocénban élt. Leleteit Afrikában találták meg, Viszonylag kis méretű volt, egy nagyobb disznó és egy kisebb víziló közötti termettel.
A korai miocén során a Prodeinotherium rend Eurázsiába vándorolt, testméretük pedig már egy kisebb elefántéval vetélkedett. A miocén során ez a testméret hatalmasra nőtt, annyira, hogy a Paraceratherium kihalása után a kapafogú őselefántok lettek a legnagyobb szárazföldi élőlények.
A pliocén kezdetétől a kapafogú őselefántoknak leáldozott. A Deinotherium indicum körülbelül 7 millió évvel ezelőtt halt ki, feltehetőleg ugyanazért, mint a Paraceratherium (az élőhelyek elsivatagosodása illetve a füves pusztaságok előretörése miatt). Európában még kitartott a Deinotherium giganteum, de számuk fokozatosan csökkent, majd eltűntek. Legfrissebb leleteiket Romániában találták meg. Afrikában a pliocén során még élt fajuk, együtt az első emberfélékkel. Itt körülbelül 1 millió évvel ezelőtt haltak ki, utolsó fajuk a Deinotherium bozasi volt. Itteni kihalásuk oka nem tisztázott de ebben az időben több más afrikai állatfaj is kihalt.
Rendszerezés
A családba az alábbi 2 alcsalád és 3 nem tartozik:
- †Chilgatheriinae Sanders, Kappelman & Rasmussen, 2004
- †Chilgatherium Sanders, Kappelman, & Rasmussen, 2004 - késő oligocén; Etiópia[1]
- †Deinotheriinae
Jegyzetek
- ↑ [1] Sanders, W.J., Kappelman, J. & Rasmussen, D. T., (2004), New large-bodied mammals from the late Oligocene site of Chilga, Ethiopia. Acta Palaeontologica Polonica Vol. 49, no.3, pp. 365–392 pdf
- ↑ William J. Sanders|Sanders, W. J., 2003, chap 10, Proboscidea, in Mikael Fortelius (ed) Geology and paleontology of the Miocene Sinap Formation, Turkey, Columbia University Press, New York
- ↑ (2002. december 7.) „Systematics and Taxonomy of the European Deinotheriidae (Proboscidea, Mammalia)”. Annalen des Naturhistorischen Museums in Wien 103 A, 237–250. o.
- ↑ (2002. december 7.) „A partial skeleton of Prodeinotherium bavaricum (Proboscidea, Mammalia) from the Middle Miocene of Unterzolling (Upper Freshwater Molasse, Germany)”. Geobios 35, 489–514. o. DOI:10.1016/s0016-6995(02)00042-6.
- ↑ (2014. december 7.) „A partial skeleton of Deinotherium (Proboscidea, Mammalia) from the late Middle Miocene Gratkorn locality (Austria)”. Palaeobiodiversity and Palaeoenvironments 94 (2014), 49–70. o. DOI:10.1007/s12549-013-0140-x.
Források
- Alan Turner: Ősemlősök, Móra Kiadó
- Carroll, R.L.. Vertebrate Paleontology and Evolution. WH Freeman & Co. (1988. december 7.)
- Colbert, E. H.. Evolution of the Vertebrates, 2nd, John Wiley & Sons Inc (1969. december 7.)
- Gugliotta, Guy. „Six New Species of Prehistoric Mammals Discovered in Africa Find Proves Elephants Originated on Continent, Scientist Says, Washington Post”, 2003. december 4., A02. oldal
- Harris, J.M.. Deinotherioidea and Barytherioidea. Cambridge & London: Harvard University Press, 315–332,. o. (1978)
- Harris, J.M.. Family Deinotheriidae. Oxford: Clarendon Press, 22–39. o. (1983)
- Sanders, W.J.. Proboscidea,. New York: Columbia University Press (2003. december 7.)
- Sanders, W. J.. New large-bodied mammals from the late Oligocene site of Chilga, Ethiopia. [archivált változat], 365–392. o. (2004. december 7.). Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 15. [archiválás ideje: 2005. május 29.]
- "Dinotherium", 1911 Encyclopædia Britannica
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Deinotheriidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Proboscidea#Classification című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
