Az 1990–91.es bajnoki idényben az osztrák Austria Salzburgot erősítette, ahol 32 mérkőzésen 23 alkalommal volt eredményes. 1991 és 1995 között az Ascoliban szerepelt. 1995-ben aláírt a Udinesehez. 1998-ban került a Milanba és mindjárt az első szezonja végén megnyerte a Serie A-t. 2001-ben egy évig a Monaco csapatához került, majd visszatért Olaszországba a Chievo együtteséhez. A 2002–03-as bajnokság végén visszavonult. Az utolsó mérkőzésén mesterhármast szerzett egy Juventus elleni 4–3-ra elveszített mérkőzésen.[1] Pályafutása során kilenc különböző csapatban játszott. A Serie A-ban összesen 103 gólt szerzett és ezzel az egyik leggólerősebb –nem olasz származású– támadó lett a bajnokság történetében.
Válogatottban
Az NSZK U21-es válogatottban 1988 és 1990 között 10 alkalommal játszott és 7 gólt szerzett.
A felnőtt válogatottban 1996. február 21-én mutatkozhatott be egy Portugália elleni barátságos találkozón. Második válogatott mérkőzésén 1996. március 23-án két alkalommal is betalált a dán válogatott kapujába.
1996 és 2002 között összesen 70 alkalommal húzhatta magára címeres mezt és 37 gól fűződik a nevéhez. A legemlékezetesebb góljait kétségkívül Csehország ellen szerezte az 1996-os Ebdöntőjében, ezzel hozzásegítve Németországot az Európa-bajnoki címhez. Tagja volt még az 1998-as világbajnokságon, a 2000-es Európa-bajnokságon részvevő válogatott keretének.
.jpg)
