Őt tartották a világ egyik legjobb cserejátékosának. Ezt bizonyítandó 1999-ben, a Bayern München elleni BL döntőben, amikor 4 perccel becserélését követően, a mérkőzés hosszabbításában belőtte csapata győztes gólját.
Állandó térdproblémái miatt sokat volt sérült, pályafutását is emiatt kellett befejeznie 2007augusztus 27-én. Ezt követően 2008 és 2011 között a Manchester United tartalékcsapatának edzőjeként dolgozott, mielőtt hazatért korábbi együtteséhez, a Molde FK-hoz. A csapattal 2011-ben és 2012-ben is norvég bajnoki címet szerzett és részt vett a 2012–13-as Európa-liga csoportkörében.
Szülővárosában egy fiatal labdarúgók számára létrehozott akadémiát felügyel és pártfogója a Manchester United Supporters’ Trust (korábban Shareholders United - Részvényesek szurkolói csoportja) nevű szervezetnek.
Solskjær a Møre og Romsdal megyebéliKristiansundban született Öyvind és Brita Solskjær gyermekeként. Édesapja sokáig próbálta meggyőzni arról, hogy a labdarúgás helyett a birkózást válassza, s emiatt is rendkívül erős a felsőteste. Tizennégy évesen kilenc találatot jegyzett egy utánpótlásmeccsen. Ennek ellenére huszonegy évesen a norvég harmadosztályú Clausenengen FK csapatában játszott. Itt több gólt szerzett, mint ahány mérkőzést játszott.[1] Egy évet töltött a norvég hadseregben.[2]
1994 végén igazolt a Molde csapatához 200 000 norvég korona fejében, ahol Åge Hareide lett az edzője.[3] Első élvonalbeli idényében 26 mérkőzésen 20 gólt lőtt, majd a másodikban 16 meccs 11 találathoz volt elegendő, amivel felhívta a német Hamburger SV és az olasz Cagliari Calcio figyelmét is, de megfogadva Hareide tanácsát kivárta, hogy "a tehetségéhez méltó klub keresi meg"(Hareide) és igazolja le.[2]
Manchester United
Ez a klub volt az angol Manchester United, mely 1996-ban 1,5 millió fontért igazolta le. Hageide elmondása alapján ő volt az, aki felhívta Alex Fergusont, a csapat menedzserét, s ajánlotta be a fiatal játékost.[2] Korábban szintén beajánlotta őt az Evertonhoz és egykori klubjához, a Manchester City-hez is.[4]
Utolsó évében 11 gólt rúgott, amivel bajnoki címhez segítette csapatát.
2018 decemberétől a Manchester United vezetőedzője volt három éven át. 2021-ben az Európa liga-döntőig menetelt az angol csapattal, ahol a Villarreal CF győzte le őket. 2021. november 21-én közös megegyezéssel hagyta el a csapatot.[5]
Három alkalommal kapta meg a Roald Jensenről elnevezett Kniksen-díjat: 1996-ban a Manchester United játékosaként kapta meg a legjobb norvég labdarúgónak járó elismerést, majd 2007-ben a tiszteletdíjat a norvég futballért tett érdemeiért, majd 2011-ben a Molde trénereként az év edzőjének járó díjat.
↑„Solskjær hedret”, Aftenposten, 2009. július 29.. [2009. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. december 23.) (norvég nyelvű)
.jpg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
