A Montpellier HSC egy francia labdarúgóklub Montpellierben, melyet 1919-ben Stade Olyimpique Montpelliérain (SOM) néven alapítottak.
A Francia kupa 1929-es elhódítása után, a csapat 19 úttörő társával egyetemben részt vett a Francia nemzeti labdarúgó bajnokság első kiírásában, az 1932–33-as szezonban. A csapat ezek után 37 éven keresztül folyamatosan ingázott az első és másodosztály között, míg az 1970-es évek elején össze nem omlott.
Mikor 1974-ben megvásárolta a csapatot Louis Nicollin, a hatodosztály délkeleti csoportjában szerepeltek, de az ekkortájt Montpellier la Paillade Sport Club Littoral néven működő klub az új tulajdonos vezetése alatt mindössze 8 év alatt ismét eljutott a legfelsőbb osztályba.
A klub jelenlegi nevét véglegesen csak 1989-ben vette fel, ezért a francia köztudatban viszonylag fiatal csapatként tekintenek a Montpellier-re. A klub sikeres időszakot élt meg a 90-es években, 1990-ben Francia kupát nyert, és több szezonban is részt vett európai kupaküzdelmekben. A 2000-es évek elején azonban ismét visszazuhantak a másodosztályba, sőt éppen hogy elkerülték a harmadosztályba történő kiesést. 2010-ben a csapat René Girard edző vezetése alatt ismét visszatért a legfelsőbb osztályba, majd 2012-ben a PSG-t megelőzve története első bajnoki címét is megszerezte a francia élvonalban.
A 2009–10-es év óta élvonalban szereplő gárda elnöke a mai napig Louis Niccollin, aki emellett főrészvényes is.
2001 óta a klub rendelkezik női szakággal is. A női csapat számára 2011–12-es év volt az első szezon, melyet az élvonalban tölthettek.
Története
SOM à La Paillade (1919–1974)
A SOM megszületése
1914-ben Montpellier elöljárói egy a sportolásra ösztönző ideiglenes bizottságot állítottak fel, annak céljából hogy megszülethessen a Stade Olympique Montpelliérain (SOM) elnevezésű sportklub. Tervezték egy új sportcentrum létrehozását is a mai Professeur Grasset sugárút közelében, de az első világháború kitörésének hatására elhalasztották a megvalósítást.
1919-ben a háború végeztével folytatták a projektet, és egy maroknyi ambiciózus és tehetős amatőr a montpelliér-i sportszövetséggel (AGSM) karöltve megalapította a Stade Olympique Montpelliérain-t, mely egy több szakágat is tömörítő (labdarúgás, rögbi, atlétika, ökölvívás, tenisz) sportklub volt. A klub székhelye a boulevard de l'Esplanad-on helyezkedett el, a Café de Paris-ban, és átvették a város jellegzetes színeit, fehér mezben, piros címerrel játszottak.
A klub ekkor még inkább egyfajta projektnek volt nevezhető mint valódi sportklubnak, egészen 1919 szeptemberéig, mikor egyesült a szinte kizárólag a futball iránt elkötelezett, 1917 augusztusában alapított La Vie au Grand Air de Languedoc (VGAL) csapatával. A VGAL a VGA Médoc de Bordeaux klubmodelljének átvételével jött létre, és a háború utáni időszak legjobb csapata volt Montpellierben, a VGA Médocot például 1919 májusában 4–2-re legyőzte a déli csapatok labdarúgókupájának döntőjében. Az egyesülés után az új klub futball-szakágának alapjait a VGAL szolgáltatta. Az új csapat 1919. szeptember 28-án kezdte meg felkészülését, és hét nappal később, története első mérkőzésén 6–0-ra legőyzte a Red Start Alaisien csapatát.
Kupagyőzelem, és feljutás a profi ligába
Az egyesülés után az új játékosok segítségével emlékezetes rajtot produkált a SOM. 1919. november 2-án a klub lejátszotta első hivatalos mérkőzését a francia kupa első körében, a Sport Club Montpelliérain elleni rangadó 2–2-es döntetlennel ért véget. Hét nappal később a bajnokságban is megkezdte menetelését a csapat, a Francia labdarúgó-szövetség déli ligája, vagyis a francia hatodosztály első fordulójában idegenben 1–0-ra legyőzték a Stade Cettois gárdáját.
1920-ban az FC Cette legyőzésével megszerezte első serlegét a SOM, a Médoc-i kupa döntőjében diadalmaskodva, mely sorozat a Languedoc-i kupával egyenértékű. Ez a győzelem a SOM döntő fölényét mutatta montpellieri klubok sokasága között. Még ugyanebben az évben a csapat felavatta a Stade des Aubes-t, melynek felépítését az AGSM finanszírozta.
Az 1925–26-os szezonban válságba került a klub, miután a Francia Labdarúgó-szövetség pénzügyi visszaélések nyomait fedezte fel a klubban, és szigorú büntetést szabott ki a csapatra; a klubelnököt öt évre felfüggesztették, számos játékos elhagyta a csapatot, és történetes során először a Montpellier kiesett a bajnokságból.
A visszajutás nem került sok időbe, sőt az 1927–28-as szezonban az FC Séte csapatát megelőzve bajnok lett a hatodosztályban, így bejutott a regionális bajnokok számára rendezett tornájába, de ott alulmaradt a Stade français együttesével szemben. A francia kupában kilenc meccsen keresztül menetelt a csapat, míg a nyolcaddöntőben az FC Séte gárdájától 3–1-es vereséget szenvedett Marseille-ben.
A gyors feléledés kulcsa az újjáépítés volt, melynek jegyében a klub megváltoztatta nevét Stade Olympique Montpelliérain-rólSports Olympiques Montpelliérains-ra , és számos új minőségi igazolással erősítette meg keretét. Louis Mistral, Roger Rolhion és René Dedieu mellett a Kramer testvérek svájci trióját, és a jugoszlávBranislav Sekulićot és Milorad Mitrovićot is szerződtették. Utóbbi két játékos hivatalosan tanulóként érkeztek a csapatba, ez a burkolt profizmus jellemző volt a sportban a profi labdarúgás megjelenése előtt. Egyetemista mivoltukból fakadóan a helyi egyetemi csapatban is játszottak, 1925 és 1936 között hatszor nyerték meg a francia egyetemi bajnokságot.
2012: A Montpellier Hérault SC története első bajnoki címét szerzi a Ligue1-ben.
Jelenlegi keret
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!
Ez a szócikk részben vagy egészben a Montpellier Hérault Sport Club című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
