Gyakran játszott főszerepet az 1974 és 1982 között sugárzott CBS Radio Mystery Theatre rádiós drámasorozatban, és benne volt a 72 éven át műsoron tartott Guiding Light (Vezérlő fény) című, előbb rádiós, majd 1952-től televíziósszappanopera eredeti szereposztásában (mielőtt Bauerék átvették a főbb szerepeket). Szerepelt saját műsorban is: a Defense Attorney-ban kölcsönözte hangját Martha Ellis Bryan ügyvédnőnek az ABC-n 1951–52-ben.[8] 1953–1954-ben McCambridge szerepelt a CBSFamily Skeleton című szappanoperájában.[9]
Televízió
McCambridge alakította Katherine Wellst a Wire Service című drámasorozatban, amelyet 1956 és 1957 között sugárzott az ABC. A sorozatban McCambridge, George Brent és Dane Clark a kitalált Trans Globe Wire Service riporterei voltak.
Az eredeti Lost in Space sorozat, a „The Space Croppers” epizódjában, amelyet először a CBS sugárzott 1966. március 30-án, McCambridge játszotta Sybillát, a természetfeletti űrgazdálkodók családjának matriárkáját.
1954-ben Joan Crawforddal és Sterling Haydennel együtt szerepelt a Johnny Guitar című, ma már kultikusnak számító western-drámában.[12] McCambridge és Hayden közösen kinyilvánították, hogy nem szeretik Crawfordot, sőt, McCambridge „átlagos, iszákos, nagydarab, záptojás hölgynek” titulálta őt.[4]
1958-ban McCambridge bőrkabátot viselő gengszterként jelent meg A gonosz érintése című filmben, ahol újra találkozott korábbi rádiós kollégájával, Orson Welles-szel.
1973-ban McCambridge adta Pazuzu, a démon szinkronhangját, aki megszállta a fiatal lányt, a Linda Blair által alakított Regant Az ördögűző című horrorfilmben. McCambridge ragaszkodott a nyers tojás evéshez, láncdohányzáshoz és whisky-iváshoz, hogy hangja kemény és agresszív legyen. William Friedkin rendező azt is elintézte, hogy a felvételek közben egy székhez kössék, így a démon a jelek szerint küzd a korlátai ellen.
McCambridge vendégművészként szerepelt főiskolai produkciókban. 1977 májusában közreműködött a texasi El Centro College színházépületének felszentelésében Jean GiraudouxPárizs bolondja című művének főszereplésével.[4]Eddie Thomas rendező már évek óta ismerte, ezért a nyitóest előtti héten színészi workshopot tarthatott a főiskolai hallgatóknak. 1979-ben tért vissza az El Centro Egérfogó című produkciójához, amelyért a legnagyobb gázsit kapta annak ellenére, hogy karakterét a darab első 15 percében meggyilkolják.
Az 1970-es évek közepén McCambridge rövid időre a Livengrin, egy pennsylvaniai alkoholisták rehabilitációs központjának igazgatója lett. Ezzel egy időben az utolsó simításokat tette a megjelenés előtt álló The Quality of Mercy: An Autobiography című önéletrajzi könyvön.
Magánélete
McCambridge 1939-ben kötött házasságot első férjével, William Fifield íróval. Egy fiuk született, John Lawrence Fifield 1941 decemberében. A pár hét év házasság után 1946-ban elvált.
1950-ben feleségül ment a kanadai Fletcher Markle színészt-producer-rendezőhöz, aki a Ford Theatre és a Studio One produkcióit rendezte. Fia, John később felvette Markle nevét, majd John Markle néven ismerték. Házassága alatt és azt követően is McCambridge alkoholizmussal küzdött; gyakran került kórházba, túlzott alkoholfogyasztás miatt. Ő és Markle 1962-ben, tizenkét évnyi házasság után elváltak. 1969-ben, az Anonim Alkoholistáknál eltöltött évek után, letette az italt.
1975 és 1982 között McCambridge a pennsylvaniai Bensalemben működő nonprofit Livengrin Alapítványnak szentelte idejét. Előbb az igazgatóság önkéntes tagjaként, végül elnök-vezérigazgatóként dolgozott. A Livengrin ma is működik, és 129 ággyal és 8 járóbeteg-klinikával rendelkezik Pennsylvania délkeleti részén, ahol alkoholizmus- és kábítószer-függőséget is kezelnek. McCambridge hírességén és nagyszabású személyiségén keresztül hozzájárult a szenvedélybetegség nyilvános elismeréséhez és elfogadásához, valamint a betegség kezelésének előnyeihez. Szabadon megosztotta saját történetét a függőségről és a gyógyulásról, hogy elérje a segítségre szorulókat.[13]
Magabiztos, szókimondó liberális demokrata volt, aki Adlai Stevenson mellett kampányolt.
McCambridge 2004. március 2-án, 87 éves korában, a kaliforniaiSan Diego állambeli La Jollában halt meg természetes halállal.
Családi tragédia
McCambridge fia, John Markle, az UCLA-n szerezte diplomáját és Ph.D.-jét közgazdaságtanból. Előbb a New York-i Salomon Brothers alkalmazottja volt, majd 1979-ben felvették a Little Rock-i Stephens Inc. befektetési céghez, ahol sikeres határidős kereskedő lett, gyorsan emelkedett a vállalati ranglétrán.[14] McCambridge 604 000 dollárt adott Markle-nek, hogy kezelje azt, de 1987 őszén a cég felfedezte, hogy Markle titkos számlát nyitott anyja nevén.[14] Nem sokkal rá a vállalat megállapította, hogy Markle kereskedési veszteségeket írt fel a Stephens-ház számlájára, miközben a nyereséges ügyleteket McCambridge számláján írta jóvá. Markle-ről később kiderült, hogy hamisította anyja aláírását a számla megnyitásakor.[14]
Markle-t egészségügyi szabadságra küldték, majd kirúgták állásából. McCambridge megtagadta, hogy együttműködjön fiával és a céggel egy olyan törlesztési program létrehozásában, amely megakadályozta volna az ügy nyilvánosságra kerüljön, mondván, hogy nem tett semmi rosszat, és hogy a Stephens Inc. tartozik a pénzével. Nem sokkal ezután, 1987 novemberében Markle megölte családját – feleségét, Christine-t (45 éves), lányait, Amyt (13 éves) és Suzanne-t (9 éves) –, majd önmagával is végzett. Egy cetlit hagyott maga után, amelyben vállalta a felelősséget bűneiért, valamint egy hosszú, keserű levelet az anyjának. A levél a következőket tartalmazta: „Kezdetben azt mondtad, »jó, meg tudjuk oldani«, de NEM, megtadgadtad... Hazugnak, csalónak, bűnözőnek, trógernek neveztél. Azt mondtad, tönkretettem az életedet... Soha nem voltál a közelben, amikor szükségem lett volna rád, ezért most én és az egész családom meghaltunk – hogy legyen pénzed... Jó éjt, anya!”[15] Ez utóbbi mondat – 'night Mother – volt a címe az Arkansas Repertory Theatre produkciójának, amelyben 1986-ban McCambridge egy öngyilkosságot tervező gyermek édesanyját alakította.[14]
↑H.W. Wilson Company (1965. december 8.). „Current Biography Yearbook”. Current Biography Yearbook: Annual Cumulation, Kiadó: H. W. Wilson Co.. ISSN0084-9499. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
↑„(Photo caption)”, 1941. július 6., 36. oldal. [2015. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. július 10.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Mercedes McCambridge című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
