A maastrichti szerződést (hivatalosan Szerződés az Európai Unióról) 1992. február 7-én írták alá Maastrichtben az Európai Közösség (EK) tagjai és 1993. november 1-jén lépett hatályba, a Delors-bizottság idején. Az Európai Unió megalakulásához vezetett, a pénzügyi és politikai unióról szóló különböző tárgyalások eredménye volt. A szerződés tartalmazta az euró bevezetésének körülményeit, és itt jelenik meg az Unió három pilléres szerkezete.
Az Európai Unió három tartópillére az Európai Közösség(European Community), a közös kül- és biztonságpolitika (Common Foreign and Security Policy, CFSP) és a bel- és igazságügyi együttműködés (Justice and Home Affairs, JHA). Az első pillért az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség és az Euratom alkotja(+ GMU, vámunió stb.). A második pillér alapja az Európai Politikai Együttműködés (European Political Cooperation, EPC), amelyet jelentősen kibővített a szerződés. A harmadik pillér elhozta a jogszabályok, az igazságszolgáltatás, a menedékjog, a bevándorlás összehangolását.
Eredetileg az Európai Közösség főként a gazdasági és kereskedelmi ügyekkel foglalkozott. Az Európai Bizottságnak és az Európai Bíróságnak jelentős hatalom összpontosult a kezében, ezért függetlenek a tagállamok kormányaitól. Az Európai Parlamentnek, amelyet közvetlenül az Európai Közösség tagállamainak állampolgárai választanak, szintén számottevő politikai ereje volt. A fennmaradó ügyekben a tagállamok kormányai döntöttek. Ezt a rendszert közösségi módszernek hívták vagy szupranacionalizmusnak.
Sokan szerettek volna az Európai Közösségnek beleszólást adni a külpolitikába, a hadügyekbe és büntetőjogba. Azonban több tagállam túl kényesnek ítélte ezeket a területeket ahhoz, hogy a közösség szabályozza és a közösség vezetésének nagyobb ereje legyen, mint az egyes államok kormányainak. Tehát egy kormányközi rendszert kell szerintük alkalmazni a nemzetek feletti helyett. Más államok féltették az államok feletti, független intézményeket (Európai Bizottság, Európai Bíróság, Európai Parlament). A három pilléres szerkezet elválasztja egymástól a gazdasági területeken meglévő hagyományos közösségi felelősséget és az új külügyi, katonai (második pillér) és bűnügyi hatásköröket (harmadik pillér).
1998. december 31-éig létre kell hozni az Európai Központi Bankot, a Központi Bankok Európai Rendszerét, el kell dönteni, hogy mely tagállamok vezetik be az eurót, és rögzíteni kell az árfolyamokat
1999. január 1-jén számlapénzként megjelenik az euró, közös monetáris politika gyakorlása
2002. január 1-jén euró fizikailag is megjelenik a pénzforgalomban
A szerződés ratifikálása óriási nehézségek elé nézett néhány tagállamban. Egy franciaországinépszavazáson csak alig 51,05% támogatta, és Dániában elutasította az eredeti szerződést. Az Egyesült Királyságban a parlament végezte a ratifikációt, de a szerződés ellenzői majdnem legyőzték John Major kormányát. Sokak szerint ez a kormány bukását jelentette volna.
Wolfgang Wessels: Maastricht: eredmények, értékelések és hosszú távú trendek. A magyar politikai rendszer európaizálása; ford. Guth Zoltán; Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány–BKTE Politikatudományi Tanszék, Bp., 1992 (Budapest papers on democratic transition. Műhelymunkák és adatközlések)
Egyed Mária–Gyulavári Tamás: Az Európai Közösség szociálpolitikája a kezdetektől a Maastrichti Szerződésig; ISM, Bp., 1998 (Európai tükör. Műhelytanulmányok)
Az európai integráció alapszerződései. A Római, a Maastrichti, az Amszterdami és a Nizzai Szerződések. Hatályos és összehasonlító szöveg; szerk. Fazekas Judit, ford. Fridély Ágnes, Takács Tibor; 2. átdolg. kiad.; KJK-Kerszöv, Bp., 2002
.JPG)
