A helsinkiolimpián vett részt a legnagyobb mezőny az olimpiai férfi labdarúgás történetében. Eredetileg huszonhét náció nevezett a tornára, azonban Mexikó és Saar-vidék a selejtezők kisorsolása után visszalépett, ezáltal összesen huszonöt nemzet kétszázkilencvennégy versenyzője szállt harcba az aranyéremért. A torna a mai szokásoknak megfelelően már a hivatalos nyitóünnepség előtt megkezdődött a selejtezőkörrel, ennek köszönhetően ez volt a leghosszabb ideig tartó versenyszám ezen az olimpián. Az első mérkőzéseket július 15-én rendezték, a döntő pedig augusztus 2-án volt.
Ezen a tornán érte el a magyar Aranycsapat történetének legnagyobb sikerét; megnyerte a versenyt, elindítva ezzel a magyar csapat sikersorozatát az olimpiákon ebben a versenyszámban.
Éremtáblázat
(Magyarország eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.)
Ezt a versenyszámot a szokásoknak megfelelően nem csak Helsinkiben rendezték. Finnország öt városának összesen hat stadionjában játszottak mérkőzéseket.
A selejtezőkben tizennyolc nemzet mérte össze erejét. A 18 csapatot 9 párba sorolták és egy meccsen dőlt el a továbbjutás. Ha a rendes játékidőben döntetlennel végződött a mérkőzés, következett a hosszabbítás. Az ilyen mérkőzések "(h.u.)" rövidítéssel lettek megjelölve.
A selejtezőkből továbbjutó kilenc csapat mellé csatlakozott a hét erőnyerő nemzeti tizenegy. Ezt a tizenhat csapatot ismét párokba sorsolták, és hasonlóan az előző körhöz, a győztesek jutottak be a legjobb nyolc közé. Ha a rendes játékidőben döntetlennel végződött a mérkőzés, következett a hosszabbítás. Az ilyen mérkőzések "(h.u.)" rövidítéssel lettek megjelölve. Ha a hosszabbítás után is döntetlenállás volt, a mérkőzést újrajátszották egy későbbi időpontban.
A továbbjutó nyolc csapatot ismét párokba sorsolták, és hasonlóan az előző körökhöz, a győztesek továbbjutottak az elődöntőkbe. Ha a rendes játékidőben döntetlennel végződött a mérkőzés, következett a hosszabbítás. Az ilyen mérkőzések "(h.u.)" rövidítéssel lettek megjelölve.
Kizárólag az első négy helyezett sorrendje számít hivatalosnak, ugyanis csak ezekért a pozíciókért játszottak helyosztókat. A további sorrend meghatározásához az alábbiak lettek figyelembe véve:
hanyadik körig jutott az adott csapat (negyeddöntő, nyolcaddöntő, selejtezőkör)
az adott körben a vele együtt kieső csapatokkal összevetve sorrendben a több pont, majd a jobb gólátlag rangsorolt (a pont és a gólátlag számítását lásd a táblázat alatt)
A tornán összesen százharmincöt gól született, ami a huszonhat mérkőzésre leosztva 5,19-es gólátlagot jelent.
A legtöbb gólt Jugoszlávia nemzeti válogatottja lőtte, szám szerint huszonhatot. Ezeken összesen hat játékos osztozott.
A húsz magyar gólt összesen hét játékos rúgta.
Az USA válogatottja egyedüliként nem tudott gólt szerezni a tornán.
A góllövőlista élén a jugoszláv Branko Zebec végzett hét góllal. Őt hat góllal holtversenyben követte Kocsis Sándor és a szintén jugoszláv Rajko Mitić.