A lándzsahalak(Amphioxiformes) a gerinchúrosok(Chordata) törzsébe tartozó fejgerinchúrosok(Cephalochordata) egy rendje, ide tartoznak az altörzs egyedüli ma is élő képviselői. A fejgerinchúrosok egyetlen osztályának, a csőszívűek(Leptocardii) osztályának egyetlen rendje.
Anatómia és fiziológia
Az üvegszerű lándzsahalak hosszúsága eléri a 7 cm-t, a homokba beásva élnek. Táplálékukat a száj körül elhelyezkedő érzékelőbimbókkal ellátott tapogatókoszorúval sodorják be szájukba.
A lándzsahalak átmenetnek tekinthetők az előgerinchúrosok(Tunicata) és a gerincesek(Vertebrata) között. Jellemző rájuk a tagolatlan gerinchúr(chorda dorsalis), valamint a fejrész teljes hiánya. A dorzális idegcsőnek agyvelőszerű duzzanata van. A szív szerepét pulzáló hosszanti cső tölti be (innen az osztály csőszívűek elnevezése), viszont a keringési rendszer hasonló a gerincesekéhez (dorzális aorta, hasi helyzetű szív). Az előbél kopoltyúkosárrá alakult, a kopoltyú körüli üreg (atrium) a többi gerinchúrossal közös tulajdonság. Az érzékszervek felépítése a lehető legegyszerűbb. Egyensúlyi szervük kezdetleges, a szemkezdemény azonban csupán pigmentfelhalmozódásból áll, amely a bőrhöz hasonlóan csak a világosra és sötétre reagál. A farokúszó alsó részét, a valódi halakhoz hasonlóan bőrredő burkolja, páros végtagjaik nincsenek. Farokúszójukban nincs úszósugár, ami pleziomorf (primitív) jelleg. Váltivarúak.
