Felsővízköztől 16 km-re északkeletre, a Ladomér-patak és a lengyel határ között fekszik.
Története
A falu a 16. században a vlach jog alapján keletkezett, amikor ruszinokat telepítettek ide. 1572-ben „Medveczya” alakban említik először. A makovicai uradalom része volt. 1787-ben 19 házában 131 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MEDVECZA. Tót falu Sáros Várm. földes Ura G. Áspermont Uraság, lakosai több félék, fekszik a’ Makovitzai Uradalomban, legelője, és fája tűzre meg lehetősen van, határja hegyes, és sovány.”[2]
1828-ban 35 háza volt 276 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, zsindelykészítéssel foglalkoztak.
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Medvecze, orosz falu, Sáros vmegyében, Galliczia szélén, a makoviczi uradalomban, 19 romai, 260 g. kath., 14 zsidó lak. Sovány kősziklás határa csak zabot terem.”[3]
