Felsővízköztől 13 km-re északkeletre, a Ladomér-patak felett fekszik.
Története
A települést 1573 és 1598 között alapították a makovicai uradalom területén. 1600-ban „Kerowche” alakban említik először. 1618-ban „Koreocz” néven szerepel. 1713-14-ben elnéptelenedett. 1787-ben 22 házában 133 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KOREJÓCZ. Korejovce. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura G. Szirmai Uraság, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik a’ Makovitzai Uradalomban, legelője, fája van, vidéke soványas.”[2]
1828-ban 25 háza volt 194 lakossal, akik mezőgazdasággal és erdei munkákkal foglalkoztak.
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Korejócz, Sáros v. orosz falu, a makoviczi uradalomban, Orlikhoz 1 óra: 194 g. kath. lak.”[3]
A 20. század elején sok lakója kivándorolt. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.
1944 októberében a harcok következtében a falu leégett. Lakói később Felsővízköz és Kassa üzemeiben, valamint csehországi gyárakban dolgoztak.
2001-ben 70 lakosából 51 szlovák és 19 ruszin volt.
2011-ben 64 lakosából 48 szlovák és 13 ruszin.
Nevezetességei
A Védelmező Istenanya tiszteletére szentelt görögkatolikus fatemploma 1764-ben épült. Tornya hagymakupolás. A templom melletti, szintén fából készült harangláb három harangja közül a legrégibb 1769-ben készült. IkonosztázaBátorhegyről származik.
