A keselyűk Eurázsia (például Horvátország), Afrika és Amerika viszonylag nagy testű, dögevő madarai. Az ausztráliai faunabirodalomba nem jutottak el.
Rendszertani helyzetük, felosztásuk
A taxon vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjén belül polifiletikus. A huszonhárom keselyűfajt két jól elkülönített, rendszertanilag nem egyenrangú csoportba sorolják:
Újvilági keselyűfélék
Az újvilági keselyűfélék (Cathartidae) csak az amerikai kontinenseken fordulnak elő, 5 nemükbe 7 fajt sorolnak. Rokonságuk vitatott, egyes genetikai vizsgálatok szerint nem a vágómadár-alakúak közé tartoznak, hanem a gólyaalakúakhoz.
Az óvilági keselyűformák (Aegypiinae) a sasok, ölyvek és héják közelebbi rokonai. Kilenc nemet és 16 fajt sorolnak ide. Eurázsiában és Afrikában élnek.
Megjelenésük
Eltérő származásuk dacára viszonylag hasonló külsejű és életmódú fajok tartoznak a csoportba. Testük általában 60-100 centiméter hosszú; szárnyuk nagy és széles. Fejük többnyire csupasz, tollatlan.
Életmódjuk
Nappal aktívak, táplálékukat a levegőben körözve keresik. Röptük jellegzetes, szárnycsapások nélküli keringés. Éles szemükkel messziről meglátják az állattetemeket.
Keselyűk a kultúrában
Az ókori Egyiptomban Mut és Nehbet istennőket gyakran ábrázolták keselyűként. Keselyűt ábrázolt több hieroglifa, például a többnyire az A hangnak megfelelő alef (saskeselyű), valamint a Mut anyaistennőt, illetve az anyát jelentő szó.k
Érdekesség
Jegyzetek
- ↑ Earth Atlas, 2010, p. 56.