Afrikában a Szahara alatti területeken honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi, és trópusi száraz erdő, szavannák, gyepek, cserjések és sivatagokak. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 94 centiméter, szárnyfesztávolsága 218–220 centiméter, testtömege pedig 4200–7200 gramm.[5]
Életmódja
Nappal aktív, ekkor keresi a levegőben körözve táplálékát. Röpte jellegzetes, szárnyverdesés nélküli keringés. Éles látásának köszönhetően nagy távolságokból képes rátalálni a táplálékául szolgáló elhullott állattetemekre.
Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.
Novum állatvilág enciklopédiaIV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve