Elülső szárnyai barnák, alig észrevehető harántsávokkal, a hátulsók aranysárgák. Az elülső szárny 1,8–2,5 centiméter hosszú. Potrohán feltűnő fekete-fehér farpamacs („kacsafarok”) van. Ennek segítségével kitűnően tudja kormányozni magát, amikor sebes, zúgó repüléssel a virágok között cikázik.
Életmódja, élőhelye
A lepke erdei tisztásokon, erdőszéleken repül, de gyakori a kertekben is. Május és november között 2-3 nemzedéke van. Vándorlepke, hazánk egyes szubmediterrán jellegű területein, például Pécs környékén áttelel és állandó. Napközben látogatja a virágokat, kolibrifélék módjára lebeg előttük, és igen hosszú pödörnyelvével szívja a nektárt. Röpte rendkívül gyors. Megfigyelték, hogy négy perc alatt több mint négyszáz ibolyavirágot látogatott meg. Jelentős szerepük van a virágok beporzásában.[1]
Hernyói főképpen galajféléken táplálkoznak, zöld színűek világos hosszanti csíkokkal és kékes farkocska díszíti őket. Lepke alakban telel át pincékbe, barlangokba húzódva.
↑Bundás kolibri. szabadfold.hu, 2013. augusztus 15. [2018. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 22.)
Források
Állat és növényhatározó természetjáróknak
Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék (A Collins Gem Guides sorozat magyarra fordított könyve). Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 103.
