Kékbegy
Hím kékbegy
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Csoport: Neoaves Csoport: Passerea Öregrend: Telluraves Csoport: Australaves Csoport: Eufalconimorphae Csoport: Psittacopasserae Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Alrend: Verébalkatúak (Passeri) Alrendág: Passerida Öregcsalád: Muscicapoidea Család: Légykapófélék (Muscicapidae) Alcsalád: Saxicolinae Nem: Luscinia T. Forster, 1817 Faj: L. svecica
Tudományos név
Luscinia svecica (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Motacilla svecica (protonym) Erithacus svecica
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Kékbegy témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kékbegy témájú médiaállományokat és Kékbegy témájú kategóriát.

A kékbegy (Luscinia svecica) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.

Európában és Ázsiában költ. A telet Észak-Afrikában és Indiában tölti. A szegélynádasok, sással benőtt kanálisok lakója.

Áprilistól szeptemberig tartózkodik Magyarországon. Tavak, halastavak nádasainak szegélyében rendszeres fészkelő. Hazánkban a fehér csillagos alfaj költ és rendszeresen átvonul. A vörös csillagos törzsalak (ssp. svecica), amely a tundra és a szubalpin területek jellegzetes fészkelője nálunk rendkívül ritka kóborló.

Alfajait két csoportba szokás sorolni.

• Cyanecula csoport – fehér csillagos alfajok

• • Luscinia svecica cyanecula (Johann Wolf, 1810) – Hollandia, Franciaország keleti része, Spanyolország középső része, Németország, Közép-Európa, keletre Ukrajna északnyugati részéig, fehér csillag
  • Luscinia svecica namnetum (Noël Mayaud, 1934) – Franciaország délnyugati és középső része
  • Luscinia svecica magna (Nikolai Alexejewitsch Sarudny & John Claudius Loudon, 1904) – Törökország keleti része, a Kaukázus vidéke és Észak-Irán

Egyes rendszerezők az Ibériai-félszigeten élő madarakat Luscinia svecica azuricollis néven külön alfajnak tekintik.

Átmeneti alfajok

• • Luscinia svecica volgae (O. Kleinschmidt, 1907) – Ukrajna északkeleti része és európai Oroszország középső és keleti része
  • Luscinia svecica abbotti (Charles Wallace Richmond, 1896) – Afganisztán északi része, Pakisztán északi része, Kasmír és a Himalája Északnyugati vonulatai

• Svecica csoport – vörös csillagos alfajok
  • Luscinia svecica svecica (Linnaeus, 1758) – Észak-Európa, Észak-Ázsia, Alaszka északi és Kanada északnyugati része, az 1970'-es évek óta egyes közép-európai hegységekben is előfordul, rozsdavörös csillag
  • Luscinia svecica pallidogularis (Zarudny, 1897) – Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán
  • Luscinia svecica tianshanica – a Tien-san hegység
  • Luscinia svecica saturatior (Pjotr Petrowitsch Suschkin, 1925) – az Altáj-hegység, Mongólia északnyugati részeKözép-Ázsia hegyvidékei
• Luscinia svecica kobdensis (Arkadi Jakowlewitsch Tugarinow, 1929) – Mongólia nyugati része és Nyugat-Kína
• Luscinia svecica przewalskii (Arkadi Jakowlewitsch Tugarinow, 1929) – Közép-Kína

Testhossza 14 centiméter, a szárnyfesztávolsága 20–22 centiméter, testtömege pedig 15–25 gramm. Háta és szárnyai sötétbarnák. A hím kék mellényén alfajtól függően más színű csillagot visel. A tojó torka fehéres. A fiatalok az első vedlésig pettyezettek.

Rovarokkal, férgekkel és pókokkal táplálkozik.

Töltések oldalába vagy a talajra, növények közé rejtve készíti fészkét. Fészekalja északon 6-7 tojásból áll, délen 4-5 tojást rak. 13-14 napig kotlik és még 13-14 napig gondozza őket.

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. április 4.)
• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 

• Az MME Monitoring Központjának adatlapja
• Képek az interneten a fajról