PROFILPELAJAR.COM

Japán nyúl
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Csoport:	Glires;
Rend:	Nyúlalakúak (Lagomorpha);
Család:	Nyúlfélék (Leporidae);
Alcsalád:	Valódi nyulak (Leporinae);
Nem:	Lepus; Linnaeus, 1758
Faj:	L. brachyurus;
Tudományos név
	Lepus brachyurus; (Temminck, 1845)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Japán nyúl témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Japán nyúl témájú kategóriát.

A japán nyúl (Lepus brachyurus) a Japán-szigetek endemikus nyúlfaja.

Megjelenése

A japán nyúl viszonylag kis méretű nyúlféle, testtömege 1,3-2,5 kg között mozog, testhossza 45–54 cm, farokhossza pedig 2–5 cm. Szőrszíne a világosabb vörösbarnától a sötét barnásszürkéig terjed. Fején és lábain változó méretű fehér foltok is megfigyelhetőek. Azokon a tájakon, ahol jelentős mennyiségű hó esik, téli bundája fehér színű, amely a tavaszi vedlés után visszavált az eredeti barnára. Fülei 6-8 centiméter hosszúak. Négy alfaja ismert:

Lepus brachyurus brachyurus
Lepus brachyurus angustidens
Lepus brachyurus lyoni
Lepus brachyurus okiensis

Elterjedése és életmódja

A japán nyúl Japán négy nagy szigete közül Honsún, Sikokun és Kjúsún, valamint számos közeli kisebb szigeten (Szado, Oki, Avadzsi, Sodo stb.) őshonos. Hokkaidón nem él.

Leginkább a hegyvidékek erdeit, bozótos vidékeit kedveli, de előfordul a sík füves területeken és a szubalpin zónában is 2700 m magasságig. Jól alkalmazkodott a városok, mezőgazdasági területek terjedéséhez; annyira hogy egyes helyeken már kártevőnek számít.

Éjszakai életmódot folytat, táplálék után elsősorban este és hajnalban jár. Fűfélékkel, bokrok leveleivel táplálkozik, de télen megrágja a fiatal fák (pl. japánciprus, vörösvirágú juhar, császárfa) kérgét is, amivel jelentős károkat okozhat az erdőkben és gyümölcsösökben.

Szaporodása

Magányos állat, csak a párzási időben – amely februártól júliusig húzódhat - verődik össze kisebb csapatokba. Ilyenkor néhány hím követ egy nőstényt; egymást két lábra állva, mellső lábaikkal taszigálva próbálják elzavarni. A nőstény egyszerre 1-6 kisnyúlnak ad életet, évente több (3-5) fészekaljat is felnevelhet. A nőstények körülbelül tíz hónapos korukban már ivarérettek.

Környezetvédelmi helyzete

Elterjedési területén belül populációi stabilnak mondhatóak, bár egyes helyeken létszáma jelentősen lecsökkent a 70-es, 80-as évekhez képest, amikor a fakitermelések helyén növekvő fiatal erdőkben igen sok táplálékot találhattak. Szado szigetén a betelepített feketelábú nyest miatt esik a nyulak száma.

A nyúl szerepel a japán mitológiában is, Ókuninusi sintó isten egyik legendája arról szól, hogyan segített az Inabai Nyúlon.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
Соколов В. Е. Пятиязычный словарь названий животных. Млекопитающие. Латинский, русский, английский, немецкий, французский. / под общей редакцией акад. В. Е. Соколова. — М.: Рус. яз., 1984. — С. 205. — 10 000 экз.
Joseph A. Chapman, John E. C. Flux (Hrsg.): Rabbits, Hares and Pikas. Status Survey and Conservation Action Plan. Archiválva 2009. január 14-i dátummal a Wayback Machine-ben International Union for Conservation of Nature and Natural Resources (IUCN), Gland 1990; S. 69-. ISBN 2-8317-0019-1

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Японский заяц című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.