Varasdtól 20 km-re délnyugatra, az Ivaneci-hegység északi részén, a Bednja-folyó felső folyásánál fekszik. Területének déli része az Ivaneci-hegység északi lejtőin, északi része a folyóvölgyben húzódik.
Története
Ivanec területén már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt bizonyítja az itt talált kő szekerce. A bronzkort egy bronz sarló maradványai képviselik.
Ivanec alapítása a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend, közismertebb nevükön a johanniták, vagy ispotályosok nevéhez fűződik. A település nevét a lovagrend által itt emelt Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kápolnáról kapta. Nevének első változata még Sveti Ivan volt, mely csak később változott Ivanecre. A település létezésére az első adat 1201-ből való, amikor a zágrábi püspökség jalkoveci birtokával kapcsolatban említenek egy "villa hospitalariorum" nevű falut, mint az ispotályosok birtokát. Történészek ebből arra következtetnek, hogy a rendnek már a 12. század végén volt egy faluja a mai város környékén. Az első írott forrás, mely egyértelműen megemlíti a johanniták itteni birtokát IV. Béla király 1238-ban kelt oklevele. A birtok központja Béla vára volt, de Béla várán kívül még több uradalmi központ is volt a vidéken, ilyen volt Ivanec mellett Cerje és Jurketinec is.
Iváncot magát először 1396-ban említik abban az oklevélben, melyben Palizsnai János vránai perjel megerősíti Béla mezővárosi kiváltságait, és egyben meghatározza Ivánc lakosságának kötelezettségeit. A johanniták Horvátországból való távozása után a 15. század elején itteni birtokaik világi kezekbe kerültek. Így a bélai birtok, melyhez Ivánc is tartozott előbb 1439-től Tallóczy Matkó, majd 1446-tól grebenvári Vitovec Iván horvát bán birtoka lett. 1480-ban Mátyás király hűtlenség címén elvette és királyi birtok lett. Halála után fiának Corvin Jánosnak a birtoka, aki 1500. körül, 5600 aranydukátért Bélát és Iváncot a gersei Pethőknek adta el. Ezután Ivánc 1738-ig a Pethő család birtoka volt és ezalatt uradalmi központtá fejlődött, míg Béla elveszítette korábbi jelentőségét.
A Pethők a 16. század elején megszüntették Ivánc 1396-ban megerősített kiváltságait és lakosait jobbágysorba süllyesztették, akik ez ellen többször fellázadtak. Ősi kiváltságaikat azonban nem sikerült visszaszerezniük. A 16. század elején részben a johanniták egykori Szent János templomának maradványaiból a Pethők felépítették itteni várukat. A várról az első írásos említés 1558-ból egy a gersei Pethők és Szilágyi Tamás közötti birtokper irataiban történik. Az építés ütemét valószínűleg az egyre gyakoribbá váló török támadások is siettették. Ivánc plébániáját 1547-ben említik először. 1564-ben I. Ferdinánd király megerősíti a Pethőket itteni birtokaikban. Az adománylevél az uradalomhoz tartozó falvak felsorolása mellett megemlíti, hogy Ivánc vára újjáépült, melyből arra lehet következtetni, hogy egy korábban lebontott erődített épület helyére építették. A régi vár területén végzett régészeti kutatások és a megtalált sok gótikus töredék megerősítették, hogy a Pethő család a korábbi Szent János templom maradványain új templomot épített, melyet az egyházi vizitáció 1649-ben említi először, de 1674-ben már romos volt.
A vár sokszög alakú volt három védőtoronnyal. A falak a régi templomot vették körül, mely szintén arra utal, hogy egy korábbi erősség falainak és védőárkának nyomvonalát követték. Az árokba a Bistrica vizét vezették és a rajta átívelő híd vezetett a bejárathoz.
1728-ban meghalt Pethő János és vele fiágon kihalt a gersei Pethő család. Miután 1730-ban özvegye Falussy Borbála is elhunyt a birtok a királyra szállt. III. Károly király 1740-ben Bélával, Cerjével és Jurketineccel együtt Erdődy Lászlónak adományozta. Erdődy a kastélyt 1744. körül felújíttatta és egy második emeletet húzatott rá. A kastély körüli sáncárok vizét elvezettette, áthelyeztette a kápolnát és megszüntette a kastély udvarán lévő temetőt is. A család nem birtokolhatta háborítatlanul Iváncot, mert a gersei Pethők leányági leszármazottai 1763-ban pert indítottak a visszaszerzéséért. A pereskedés 54 évig tartott, végül 1817-ben azzal zárult, hogy Ivánc a Pethők leszármazottjáé lett, akik 1818-ban báró Pohárnoki-Hotkowich Ádámnak és Kukuljevich Antalnak adták el. 1867-ben a Kukuljevichek az egész kastélyt megvették és lényegében a második világháború végéig a birtok urai maradtak. A várkastély tetőzete 1943. október 27-én egy partizántámadás okozta tűzvészben leégett. A pusztulóban levő kastély maradványait 1946-ban államosították, majd miután helyreállítása elmaradt 1959-ben teljesen lebontották. Ma park van a helyén, ahol régészeti feltárások folynak.
Ivánc régi várának helye a plébániatemplom északi oldalán található városi park területe. A legutóbbi ásatások során feltárták kastélynál sokkal régebbi román kori Keresztelő Szent János templom maradványait.
Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát[2]1758 és 1760 között gróf Erdődy László és felesége Illésházy Mária építtette. Mai formáját az 1894-es átépítés után nyerte el. A kereszt alaprajzú templomnak tágas szentélye és oldalkápolnái vannak. Berendezése között számos, történetileg jelentős, értékes szobor és festmény található. Különösen értékes a középkori eredetű oroszlános keresztelőmedence, mely valószínűleg a korábbi templomból származik. A kórus kő tartópillérein kagyló alakú díszítés látható az 1673-as évszámmal. A hajó déli falában gersei Pethő János 1616-ban készített sírköve található befalazva. A vastag mészvakolat alól gazdagon díszített mennyezetfreskók kerültek elő, melyet a pálosok híres freskófestője, Ivan Ranger művészetéhez közelálló mester, de lehet hogy a mester maga készített. A kórus barokk falfestményeit Antun Dovečer festette 1779-ben. Műtárgyai körül kiemelkedik egy barokk monstrancia, mely Krisztus keresztjének egy darabját tartalmazza. A templom orgonáját 1887-ben készítették. Értékes ólomüveg ablakait 1895-ben Karl Seyling műhelyében Bécsben készítették. A főapszis ablakán Mária Magdolna, a szentély északi oldalán pedig Szent Rafael és Tóbiás látható.
A plébánia barokk épülete.
A Szent Donát kápolna 1748-ban épült, azonban az idők folyamán romos állapotú lett. A téglát és tetőcserepet 1891-ben Kukuljevch László adományozta, a hívek pedig pénzadományokkal és önkéntes munkával járultak hozzá a megújításához.