A faluban egy gólyafészket és egy alátétet tartanak nyilván. 2021-ben a Szentháromság szoborral szembeni utcában 2 fióka kelt ki.[2]
Nevének eredete
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
A falu helységnévtáblája 2010-ből
A legkorábbi fennmaradt írott forrásban (1156) Zalka formában jelenik meg.
A falu nevét már a 19. század közepén is Ipolyszalka (esetleg Ipolyszálka) formában használták, megkülönböztetve Mátészalkától, de később mégis a Szalka forma volt hivatali használatban.
1908-ban a magyar közigazgatásban az 1898/IV. törvénycikk nyomán a Belügyminisztérium az Ipolyszalka magyar formát tette hivatalossá.[3] Az első bécsi döntést követően újból és mindvégig ezt a hivatalos magyar formát használták.[4]
A második világháború után Csehszlovákiában a jogfosztások ideje alatt a magyar nyelv használatát előbb betiltották, majd korlátozták. Az 1948-as februári kommunista fordulat után fokozatos enyhülés következett. A szlovák jogrend értelmében a településeknek vagy azok részeinek ma is csak egy hivatalos szlovák neve van,[5] tehát a magyar helységnévhasználat a kormányrendeletek mellékletei ellenére nem minősülnek hivatalos magyar helynévnek. Az 534/2011 sz. szlovák kormányrendeletének melléklete értelmében a szlovákiai közigazgatásban használható magyar forma Szalka (ezt használják az önkormányzatok a magyar nyelvű érintkezésükben legalább 1999-től, amióta a korábbi kormányrendelet hatályos és ez szerepel többek között a helységnévtáblákon is).[6] A kisebbségi kormánybiztos hivatala által összeállított lista azonban nem veszi figyelembe még a szlovákiai azonos magyar névalakokat sem, mint ahogy a lista szlovák politikai befolyásoltsága is egyértelmű (kiváltképp e falu esetében is).[7]
Anonymus szerint már a honfoglaló magyarok is megszálltak itt. A falut 1156-ban említik először "Zalka" néven, ekkor királyi birtok. Ebből az időből említik vámszedőhelyét és királyi sóraktárait. 1261-ben a király az esztergomi érseknek adja, mely egészen 1848-ig birtokosa a falunak. 1295-ben a Hont-Pázmány nemzetségbeli Kázmér fiai dúlják fel a települést.
Az 1715-ös összeírásban malmát, szőlőskertjét és 57 adózó portáját említik. Mária Terézia vásártatási és mezővárosi jogokkal ruházta fel, ekkor már az Alsó-Ipolymente legjelentősebb települése volt. 1828-ban 195 házában 1173 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, szövéssel, hímzéssel foglalkoztak. A 18. században még virágzott a szőlőtermesztés, lótenyésztés és állattartás is.
Vályi András szerint "SZÁLKA. Magyar Mezőváros Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Esztergomhoz 1 3/4 mértföldnyire; határja jeles, réttye, legelője hasznos, javai külömbfélék."[9]
Fényes Elek szerint "Szalka, magyar m. v. Honth vmegyében, Esztergomtól 1 1/2 mfdnyire az Ipoly jobb partján: 1184 kath. 5 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa nagy kiterjedésű és termékeny, terem sikeres buzát, rozsot, árpát, zabot, kukoriczát, dohányt, bort. Rétjei kétszer kaszálhatók; téres legelőjén sok szarvasmarhát lovat, juhot, tenyészt. F. u. az esztergomi érsek."[10]
1880-ban 1460 lakosából 1392 magyar és 11 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 1586 lakosából 1576 magyar és 3 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 1609 lakosából 1607 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 1590 lakosából 1586 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 1609 lakosából 1568 magyar és 24 csehszlovák volt.
1930-ban 1703 lakosából 1479 magyar, 129 csehszlovák, 7 zsidó, 1 egyéb nemzetiségű és 87 állampolgárság nélküli volt. Ebből 1656 római katolikus, 7-7 evangélikus és izraelita, 4 református, 1 görög katolikus és 28 egyéb vallású volt.
1941-ben 1693 lakosából 1617 magyar, 1 szlovák és 75 egyéb nemzetiségű volt.
1970-ben 1496 lakosából 1438 magyar, 55 szlovák, 2 cseh és 1 orosz volt.
1980-ban 1314 lakosából 1253 magyar és 57 szlovák volt.
1991-ben 1150 lakosából 1103 magyar és 44 szlovák volt.
2001-ben 1075 lakosából 1001 magyar és 62 szlovák volt.
2011-ben 1052 lakosából 960 magyar, 72 szlovák, 3 cseh, 2 szerb, 1 orosz és 14 ismeretlen nemzetiségű volt.
2021-ben 974 lakosából 835 (+30) magyar, 77 (+23) szlovák, 3 egyéb és 59 ismeretlen nemzetiségű volt.[11]
A Szentháromság-szobrot1851-ben állíttatta Zeifer Ferenc és Varga Anna (a szobron latin nyelvű felirat látható).
A templom mellett álló Krisztus-szoborfülkét1856-ban állíttatta Varga Joáhim.
1907. szeptember 1-jén avatták fel az óvodaként és leányiskolaként működő Szent Teréz Intézetet. 1950-től általános iskolaként működött tovább 1984-ig, az új iskola felépítéséig.
A településen rendezik évente az Ipolyparti Randevú nevű fesztivált június utolsó hétvégéjén, a szabadtéri színpadon; valamint kézművestábort tartanak 3 turnusban (júliusban és augusztusban) a Tájházban.
A szalkai Tájház naponta 8-16 óráig tart nyitva a látogatók számára.
A községet Verne Gyula is megemlíti „A Dunai hajós” című művében.
Képtár
A községháza
A Szentháromság-szobor
Park a falu központjában
A régi iskola épülete
A katolikus templom
Emléktábla a katolikus templom falán
A katolikus templom
A templom mellett álló Krisztus-szobor
Emléktábla Csepreghy Ferenc szülőházán
Kopjafa
Útmenti feszület
Ipolyszalka látképe Bajta felől (háttérben a Börzsöny).
↑Belügyi Közlöny XIII/7, 62 Hont vármegye községeinek, valamint ezen vármegye, továbbá Selmecz- és Bélabánya thj. város területén fekvő lakott helyek neveinek megállapítása.
↑Lásd például Belügyi Közlöny 1938/56, 1210 A visszacsatolt felvidéki területeken és azokkal határos részeken alakított vármegyék járás beosztása.