Vonulási időben előfordul Afrikában is, ahol ilyenkor az állományai átfedést mutathatnak közeli rokona, az európai üstökösgém(Ardeola ralloides) telelő állományaival is, például a Nílus völgyében, de a hátoldala sötétebb, mint európai rokonáé, s ez megkönnyíti a két faj elkülönítését.
Megjelenése
A kisebb termetű gémfélékhez tartozik, testhossza 42-46 cm. Nyugalmi helyzetben tollazata barnás vagy sárgás színű, de röptében a szárnyai kifejezetten fehérnek látszódnak; költési időszakban egyes példányainak a lába vörös színű is lehet, de ez nem általános. Általában csendes, károgásra emlékeztető éles hangját csak ritkán hallatja. Főként halakkal, kétéltűekkel és rovarokkal táplálkozik. Élőhelyén kevés természetes ellensége és néhány élősködője ismert.
Életmódja
Tápláléka elsősorban rákokból, vízi rovarokból, halakból, ebihalakból és néha piócákból áll. Ezeken kívül szívesen fogyaszt tücsköket, szitakötőket, méheket és kétéltűeket.
Szaporodása
Költőterületei IrántólIndián át Bangladesig és Srí Lankáig húzódnak, többnyire kisebb telepekben fészkel. A fészekanyagot rendszerint a hímek gyűjtik, míg a fészket a tojó építi. Jellemző költési időszaka a monszun időszakára esik, a tojó egyszerre 3-5 tojást rak, melyek 18-24 nap alatt kelnek ki. A fiókákat mindkét szülő eteti, fő táplálékuk a hal.[3]
