A beteges, éppen ezért rövid életű II. Theodórosz édesapjához, III. Ióannészhoz hasonlóan kiváló képességű hadvezér volt. Legfontosabb tette az volt, hogy két hadjáratban (1255; 1256) leverte a trákiaibolgárok lázadását, és több bolgár területet is császárságához csatolt.