Kónsztantinosz II. Manuél és Jelena Dragaš szerb hercegnő nyolcadik gyermeke volt a tízből. Gyermekkorát Konstantinápolyban, szülői felügyelet alatt töltötte. 1443-ban Morea deszpotésze (azaz a Peloponnészoszi-félsziget helytartója) lett. Kétszer nősült: először az epiruszi olasz despota lányát, majd annak hirtelen halála után Leszboszgenovai urának gyermekét vette feleségül, azonban ő is meghalt, mielőtt gyermeket szülhetett volna férjének.
Amikor meghalt VIII. Ióannész, trónviszály robbant ki Kónsztantinosz és öccse, Démétriosz között, amelynek eldöntésére II. Murád szultánt kérték fel. Ő 1449-ben Konstantint tette a trónra, aki a bizánci–török kapcsolatok javítása érdekében megpróbálta feleségül venni távoli rokonát, II. Murád özvegyét, de nem járt sikerrel, mert az új szultán, a Hódító melléknévvel felruházott II. Mohamed el akarta foglalni Konstantinápolyt. A császár minden eszközt megragadott, hogy valamiféle katonai segítséget kapjon, ennek érdekében még a katolikus és ortodox egyházak egyesülését is kimondta 1452-ben. Ezzel azonban maga ellen hangolta alattvalóinak többségét. Miniszterét és hadvezérét, Lukasz Notarasz nagyherceget is veszélyesen eltávolította önmagától.
Az ostrom megkezdése előtt II. Mohamed szultán felajánlotta Kónsztantinosznak, hogy zavartalanul uralkodhat Moreában, ő azonban a hősi halált választotta. Az ostrom ellen, a falakon harcolva érte a halál. A győztes törökök napokig lándzsára tűzve hordozták levágott fejét. Később méltó temetést kapott. Egyes ortodoxok szentként tisztelik, noha hivatalosan nem avatták azzá. (Bővebben lásd: Konstantinápoly eleste.)
