A hópárduc(Panthera uncia) vagy más néven irbisz a ragadozók(Carnivora) rendjébe és a macskafélék(Felidae) családjába tartozó Panthera nem egyik faja.
Evolúciós története
A DNS-vizsgálatok alapján a macskafélék filogenetikai törzsfáján a hópárduc testvércsoportot alkot a tigrissel (Panthera tigris). A hópárduc és a tigris törzsfejlődése valószínűleg 3,7-2,7 millió évvel ezelőtt vált el.[1] A Panthera genus nagy valószínűséggel Közép-Ázsia északi részéből eredhet. A nyugat-tibeti Ngari Perfektúra területén feltárt Panthera blytheae a legősibb ismert Panthera faj, koponyajellegzeteségei a hópárducéhoz hasonlatosak.[2]
A hópárduc, az oroszlán és a leopárd mitokondriális DNS-e jobban jobban hasonlít egymáséra, mint a nukleáris DNS-ük, ami arra utal, hogy az evolúciójuk egy bizonyos pontján keveredtek egymással.[3]
A felnőtt állatok tömege általában 35–55 kg, de minimum 25 kg és maximum 75 kg. A hasonló fajoktól markánsan megkülönbözteti hosszú farka: ezzel egyensúlyoz a meredek lejtőkön és ha alszik, ezzel védi orrát és száját a rendkívüli hidegtől. Teste 100–130 cm hosszú, farka körülbelül 80–100 cm. A hímek feje rendszerint szögletesebb és hosszabb a nőstényekénél. Rövid lábait a hiúzéhoz hasonló vastag szőrzet borítja, hogy könnyebben járhasson a hóban. Fekete-fehér bundáját törzsén és farkán a jaguáréhoz hasonló, gyűrű és patkó alakú minták, a lábain, a nyakán és a fején pedig pettyek díszítik, megfelelően álcázva az állatot a havas terepen. Évente kétszer vedlik, nyári bundája ritkásabb a télinél.
Életmódja
A hópárduc a legmagasabban élő macskaféle. Nyáron felhúzódik a 3500–6000 m körüli fennsíkokra és sziklás magashegyekre, télire 2000 m környékére költözik le. Vadászterülete 10–40 km².
Általában alkonyatkor vagy éjszaka indul vadászni. Étrendjébe főként a hegyvidékeken élő vadjuhok, szarvasfélék és vadkecskék, valamint vaddisznók tartoznak, de megtámad bármilyen állatot, amit csak el tud ejteni, még akkor is, ha akár háromszor is nagyobb nála. Szükség esetén megeszi a madarakat és a rágcsálókat, háziállatokat (jakborjakat, birkákat, kecskéket) is. A Himalájában jellemző zsákmányállatai a sörényes tahr (vadkecske) és a bharal (kék vadjuh). A prédát akár hosszabb távon is követve becserkészi, majd egyetlen csapással teszi ártalmatlanná. Akár 16 méteres távolságot is képes átugrani, ez a teljesítmény egyedülálló a macskafélék között.
Többnyire magányosan él. A párzási időszak januártól március közepéig tart. A terhesség körülbelül 100 napos. Az anya barlangban vagy a sziklák közt szüli meg és egyedül neveli fel 2–3 (ritkán akár 7) kölykét. Teje ötször zsírosabb a tehénénél, így biztosít kicsinyeinek elegendő energiát a hideg ellen. Egyedisége, hogy az egyetlen nagymacska, mely a saját bundáját is felhasználja utódai alvóhelyének szigetelésére. Általában 10–12 évig él, de fogságban a 21 éves kort is megérheti.
Az emberekre nagyon ritkán támad, kevés ilyen eset ismert és azok egyike sem volt halálos.[16]
Természetvédelmi helyzete
A hópárduc a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Mivel bundája rendkívül értékes a szőrmepiacon, vadászata miatt az 1960-as években a vadon élő példányok száma 1000-re csökkent. Bár időközben sikerült megnövelni a populációt, az orvvadászat miatt 2005-re csak mintegy 4500-7500 példány maradt fenn a Pakisztán és a Bajkál-tó közötti élőhelyeken, és a létszám csökkenőben van, mivel a távoli területen élő állatokat nehéz megvédeni. A kutatók szerint a fajt a beltenyészet is fenyegeti, ezért az állatvédők igyekeznek átjárhatóságot biztosítani az elszigetelt csoportok között. A pakisztáni WWF természetes élőhelyükön, a Khunjerab Nemzeti Parkban próbálja megőrizni a hópárducokat. Mivel fogságban is jól szaporodik, ezért a faj megóvásában az állatkertek is segítenek. Megközelítőleg 500 példány él a világ mintegy 150 állatkertjében.
A hópárduc (Aq Bars) Tatárföld és Kazahsztán nemzeti jelképe. Megtalálható Almati város címerében és szárnyas alakban szerepel Tatárföld címerében is. Az egykori Szovjetunióban a hópárducról elnevezett díjat kaptak azok a hegymászók, akiknek sikerült megmászniuk az ország mind az öt 7000 méteres hegycsúcsát. A Kirgiz Női Cserkészszövetség is ezt az állatot választotta jelképéül. A Himaláján élő népek néha szellemleopárdnak is nevezik a természetben ritkán megfigyelhető nagymacskát.
A Kung Fu Panda c. 2008-as animációs film negatív főszereplője, Tai Lung egy hópárduc. A film hatására neveztek el Tai Lungnak egy 2009-ben született hópárduckölyköt az ohióiAkron állatkertjében.[18]
↑ (2014. január 1.) „Himalayan fossils of the oldest known pantherine establish ancient origin of big cats”. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences281 (1774), 20132686. o. DOI:10.1098/rspb.2013.2686. PMID24225466. PMC3843846.
↑ (2016. január 1.) „Phylogenomic evidence for ancient hybridization in the genomes of living cats (Felidae)”. Genome Research26 (1), 1–11. o. DOI:10.1101/gr.186668.114. PMID26518481. PMC4691742.
↑ Central Asia: Afghanistan, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 409–417. o. (2016). ISBN 9780128024966
↑ (2016) „National Snow Leopard Survey of Bhutan – Phase II: Camera Trap Survey for Population Estimation”, Thimphu, Bhutan, Kiadó: Wildlife Conservation Division, Department of Forests and Park Services.
↑ South Asia: India, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 457–470. o. (2016). ISBN 9780128024966
↑ Central Asia: Kazakhstan, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 427–430. o. (2016). ISBN 9780128024966
↑ China: The Tibetan Plateau, Sanjiangyuan Region, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 513–521. o. (2016). ISBN 9780128024966
↑ Central Asia: Kyrgyzstan, Snow Leopards. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 419–425. o. (2016). ISBN 9780128024966
↑ Northern Range: Mongolia, Snow Leopards. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 493–500. o. (2016). ISBN 9780128024966
↑ South Asia: Nepal, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 471–479. o. (2016). ISBN 9780128024966
↑ Northern Range: Russia, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 501–511. o. (2016). ISBN 9780128024966
↑ South Asia: Pakistan, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 481–491. o. (2016). ISBN 9780128024966
↑ Central Asia: Tajikistan, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 433–437. o. (2016). ISBN 9780128024966
↑ Central Asia: Uzbekistan, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 439–448. o. (2016). ISBN 9780128024966
↑"Snow leopard Uncia uncia (Schreber, 1775)". Wild Cats of the World. Chicago: University of Chicago Press, 377–394. o. (2002. január 1.). ISBN 978-0-226-77999-7
↑Hárman a hópárduc kölykök. Szegedi Vadaspark, 2012. július 18. [2012. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 22.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Snow Leopard című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
