A Honda RA301 egy korábbi Formula–1-es autó, melyet a Honda épített az 1968-as szezonra a Lola Cars segítségével. Versenyzője a csapatnak John Surtees volt, továbbá David Hobbs is vezette az autót egy futam erejéig. Joakim Bonnier vásárolt egy RA301-et, amellyel a szezonzárón indult saját csapatával. Annak ellenére, hogy sokszor megszorongatta ellenfeleit, az RA301-est üldözte a balszerencse. Műszaki problémák miatt Surteesnek gyakran fel kellett adja a versenyeket.
Tervezése
A RA301-est egy vízhűtéses V12-es Honda motor hajtott. Az autó merevebb karosszériát kapott, és a magnézium alkalmazása miatt elődjénél számottevően könnyebb is lett. A 12 hengeres motort fejlesztettek, amely vízhűtéses volt.
Az 1968-as év számos problémája oda vezetett, hogy a Honda két teljesen külön autó fejlesztésébe fogott. A vállalat új, léghűtéses személyautóinak népszerűsítése céljából a Honda arra utasította mérnökeit, hogy fejlesszenek léghűtéses F1-es versenyautót. A V8-as blokk a könnyű RA302-es karosszériába került be, amelyet külön az új léghűtéses motor számára fejlesztettek ki.
A Honda mérnökei mindenképpen feledtetni szerették volna az 1968-as szezon kudarcait, s ismét sikereket elérni 1969-ben. Augusztusban megkezdődött a munka a teljesen új autón, amelybe kis tömegű és vízhűtéses V12-es motor került.
Ám mindössze három hét elteltével a Honda bejelentette, hogy átmenetileg visszavonul a Formula–1-ből. A vállalat versenytevékenységei másfél évtizeden át szüneteltek, mert a Honda erőfeszítéseit és forrásait arra fordította, hogy új kihívásoknak feleljen meg.
Szezon
Honda Racing
A szezon második versenyén csatlakoztak be a szezonban, ahol Surtees-nekSpanyolországban váltóhiba miatt kellett feladnia versenyt. Monacóban úgy kellett kiállnia, hogy az első háromban is végezhetett volna ismételten a váltóhiba miatt. Belgiumban futóműprobléma a biztos győzelmet vette el a csapattól, míg Hollandiában a generátor adta meg magát. A csapatnak a Francia Nagydíjig kellett várnia első pontjaira a szezonban, itt Jo Schlesser végzetes balesete beárnyékolta Surtees második helyét, amelyet a 12 hengeressel vívott ki.[1]Brands Hatch-ben az 5. helyet szerezte meg a brit pilóta, 2 kör hátrányba a győztes Jo Sifferthez képest.
Németországban a 3. körben a gyújtás meghibásodása miatt volt kénytelen feladni Surtees. Monzában az angol az első rajthelyről indulhatott, amely a Honda első ilyen rajtpozíciója volt, és vezetett is. A rajt után Surtees megtartotta a vezetést, de az első kör végén már Bruce McLaren volt előrébb. A 7. körben Surtees a szélárnyékot kihasználva visszavette az első helyet. A következő körben megint McLaren vezetett, majd amikor Amon balesetezett, Surtees is a falnak ütközött, amikor megpróbálta kikerülni a Scuderia Ferrarit. A futamon David Hobbs is indult a csapattal, de ő is kiesett.
Kanadában a 10. körben váltóhiba miatt volt kénytelen feladni a versenyt. Az Egyesült Államokban tudott a dobogóra állni másodjára a szezonban. A verseny vége felé a harmadik helyen autózó Gurney megcsúszása után Surtees mögé esett vissza, de visszaelőzte az angolt. Végül mégis Surtees lett a harmadik, mivel Gurney defektet kapott.[2]Mexikóban, a szezonzárón ismét vezető helyről kellett kiállnia gumiproblémák miatt.
Anglo-Suisse Racing Team
Joakim Bonnier csapatával egy alkalommal egy RA301-est is vezetett. Mexikóban, ahol ötödikként ért be.[3] Ez a pontszerzés különleges jelentőségű, nem csupán a saját csapata legjobb eredményét jelenti, de 2006-ig, a Honda gyár visszatéréséig az utolsó verseny volt, amelyen a japánok saját építésű autója indult.