A Honda RA300 egy korábbi Formula–1-es autó, melyet a Honda épített az 1967-es szezonra, az 1968-as szezon első versenyén is használták az autót. Olaszországban mutatkozott be a japánok RA300 nevű autója, amelyet valójában az amerikai Lola cég fejlesztett a V12-es Honda-motor köré.[1]
Tervezés
A RA300 motorja.
1967-ben a Honda az ex Formula–1-es világbajnok John Surteest szerződtette, aki nem sokkal korábban összerúgta a port Enzo Ferrarival. Egy olyan pilótát sikerült szerződtetniük, aki nemcsak remekül vezetett, hanem hasznos tanácsokkal is tudta őket segíteni az autó fejlesztésében. A korábban motorkerékpárral is világbajnokságot nyerő brit látva a japánok vergődését, rábeszélte a csapatot, hogy a kocsiszekrényt a Lolával gyártassák le. A versenyautó-gyártásra szakosodott műhely azonnal le is faragott 120 kilót a japánok autójából, miközben a Honda tovább izmosította a V12-es motorját, ami 420 LE-re is képes volt.[2]
Szezon
1967
Surtees a szezont a RA273-mal kezdte meg. Az első futam után egy hullámvölgy következett, majd Monzában bebizonyosodott, hogy a RA300 ütőképes autó. Surtees a bemutatkozó versenyen megszerezte a győzelmet, miután Graham Hill és a bravúrosan felzárkózó Jim Clark autója is felmondta a szolgálatot, ő pedig az utolsó körben megelőzte Jack Brabhamet.[3] A Honda konstruktőrök bajnokságában a negyedik helyet szerezte meg, és Surtees szintúgy negyedik lett egyéni versenyben. Az első versenyét drámai körülmények között megnyerő RA300 volt a Honda versenymotorja a szezon hátralévő részében.
Watkins Glenben a 96. körben a generátor romlott el az autóban, ami miatt fel kellett a brit pilótának adnia a versenyt. A szezonzáró mexikói nagydíjon a hetedik rajtkockából a negyedik helyen fejezte be a versenyt egy kör hátrányban a győztes Jim Clark-hoz képest. A vállalat bekerült a Formula–1 elitjébe, hiszen a konstruktőrök világbajnokságában a negyedik helyet szerezte meg, és Surtees szintúgy negyedik lett az összetett egyéni versenyben.
1968
Az 1968-as szezonban az év első versenyén Dél-Afrikában is a RA300 volánja mögött indult Surtees. A rajtnál Stewart vette át a vezetést Jim Clark előtt, Graham Hill a hetedik helyre esett vissza, Surtees, Jack Brabham és Chris Amon is elé került.[4] Végül a nyolcadik helyen ért célba öt kör hátrányban a győzteshez képest. A szezon további részében az új fejlesztésű Honda RA301-et használta a csapat továbbra is.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.jpg)
