PROFILPELAJAR.COM

Galápagosi oroszlánfóka
	Néhány példány a tengerparton
	Természetvédelmi státusz
	Veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Kutyaalkatúak (Caniformia);
Öregcsalád:	Úszólábúak (Pinnipedia);
Család:	Fülesfókafélék (Otariidae);
Alcsalád:	Oroszlánfókák (Otariinae);
Nem:	Zalophus; Gill, 1866
Faj:	Z. wollebaeki;
Tudományos név
	Zalophus wollebaeki; Sivertsen, 1953
Szinonimák
	Zalophus californianus wollebaeki;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Galápagosi oroszlánfóka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Galápagosi oroszlánfóka témájú médiaállományokat és Galápagosi oroszlánfóka témájú kategóriát.

A galápagosi oroszlánfóka (Zalophus wollebaeki) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fülesfókafélék (Otariidae) családjába tartozó faj.^[1]

Rendszertani besorolása

A szóban forgó oroszlánfókát, korábban a kaliforniai oroszlánfóka (Zalophus californianus) alfajának vélték, Zalophus californianus wollebaeki tudományos név alatt. Erling Sivertsen norvég zoológus, már 1953-ban leírta az állatot különállófajként, de genetikailag nem tudta bebizonyítani. Azonban manapság az újabb DNS-vizsgálatok megerősítették Sivertsen feltételezését, és a galápagosi oroszlánfóka elnyerte az önállófaji státuszát.

Előfordulása

A galápagosi oroszlánfóka előfordulási területe, amint neve is mutatja, az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigetek. A szigetcsoport összes szigetén előfordul, továbbá újabb kolóniákat hozott létre a kontinentális Ecuador és Kolumbia egyes tengerpartjain. A Costa Ricától 500 kilométerre, délnyugati irányban lévő Kókusz-szigeten ritka vendégnek számít. E faj állományainak legnagyobb része nemzeti parkokban és védett területeken él. Az állománynagysága nem állandó, 20 000 és 50 000 példány között mozog. Az El Niño-s években az állomány lecsökken, részben az éhenhalás miatt, részben a szaporodási időszak kihagyása miatt.

Megjelenése

Valamivel kisebb, mint a rokon kaliforniai oroszlánfóka; testhossza 150-250 centiméter és testtömege 50-250 kilogramm. A hím általában nagyobb a nősténynél.^[2] A hím testesebb és vastagabb felépítésű; a nőstény hosszúkás és vékony alkatú. Az ivarérett hím koponyájának tetején egy kiemelkedés fejlődik ki; ez azonban kisebb, mint a kaliforniai oroszlánfóka esetében; az ivarérettlen hímnél és a nősténynél ez a „taraj” hiányzik. Mindkét nemnél a pofa hosszúkás és hegyes, bajuszos orrban végződik.^[3] Mivel a fülesfókákhoz tartozik, jelen vannak a kis, vékony, de jól kivehető fülek. A kisebb kölyök kutyára emlékeztet. A hím sötétbarna, a nőstény világosbarna színű. Úszóik feketék, vagy nagyon sötét barnák. A hátsó úszóit előre tudja hajlítani.

Életmódja

Táplálékának legnagyobb részét a szardíniaszerű kisebb heringfélék alkotják; azonban az El Niño-s években kalmárokkal és gyöngyöshalfélékkel is beéri. Néha akár 10-15 kilométeres távolságba is kiúszik táplálékszerzési célokból. Táplálkozások között a partokon hever és napozik. Az emberen kívül, a legfőbb természetes ellenségei a cápák és a kardszárnyú delfin.

Az élettartama 15-24 év közötti.

Szaporodása

Az ivarérettséget, körülbelül 4-5 év alatt éri el. A szaporodási időszaka májustól egészen januárig tart. A hím 5-25 fős háremet gyűjt maga köré; ezt pedig hevesen védelmez. Körülbelül egyéves vemhesség után, a nőstény egy kölyöknek ad életet. A kölyök kéthetes korában már követi anyját a tengerbe; 2-3 hetes korában az anyja a helybéli hímmel párosodik. Az elválasztás, körülbelül 11 hónap után következik be. A kölykök olykor összegyűlnek. Mivel nagyon hosszú e faj szaporodási időszaka és kölyköket is sokáig nevelik; az év akármelyik részében láthatók kis galápagosi oroszlánfókák.

Képek

Kifejlett hím
Fiatalabb hím
Anya kölykével
Kölyök
Partra érkező példány
A parton szundikálva
A víz alatt
Portré

Jegyzetek

↑ Aurioles, D. & Trillmich, F. (2008). Zalophus wollebaeki. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 30 January 2009.
↑ http://www.iucnredlist.org/details/41668/0
↑ Wolf, J. B. W., Tautz, D. and Trillmich, F. 2007. Galapagos and Californian sea lions are separate species: genetic analysis of the genus Zalophus and its implications for conservation management. Frontiers Zoology 4: doi:10.1186/1742-9994-4-20.

Források

Wolf, J. B. W., Tautz, D. and Trillmich, F. 2007. Galapagos and Californian sea lions are separate species: genetic analysis of the genus Zalophus and its implications for conservation management. Frontiers Zoology 4: doi:10.1186/1742-9994-4-20.
Páez-Rosas, Diego, and David Aurioles-Gamboa. "Alimentary Niche Partitioning In The Galapagos Sea Lion, Zalophus Wollebaeki." Marine Biology 157.12 (2010): 2769-2781. Academic Search Premier. Web. 24 Oct. 2013.
VILLEGAS-AMTMANN, S., S. ATKINSON, and D. P. COSTA. "Low Synchrony In The Breeding Cycle Of Galapagos Sea Lions Revealed By Seasonal Progesterone Concentrations." Journal Of Mammalogy 90.5 (2009): 1232-1237. Academic Search Premier. Web. 24 Oct. 2013.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Galápagos sea lion című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További irodalom

Kunc, Hansjoerg P., and Jochen B. W. Wolf. "Seasonal Changes Of Vocal Rates And Their Relation To Territorial Status In Male Galápagos Sea Lions ( Zalophus Wollebaeki)." Ethology 114.4 (2008): 381-388. Academic Search Premier. Web. 24 Oct. 2013. ^{[[https://web.archive.org/web/*/http://ehis.ebscohost.com/ehost/pdfviewer/pdfviewer?sid=4a9588b5-ed01-4877-9c86-eb306eecc8f6%40sessionmgr198&vid=4&hid=3 halott link}]]^{[halott link]}.
Meise, Kristine, Oliver Kruger, Paolo Piedrahita, and Fritz Trillmich. "Site Fidedility of Male Galapagos Sea Lions: A Lifetime Perspective." 67.6 (Jun 2013): 1001+. Web of Science. Web. 24 Oct. 2013.[1].
Wolf, Jochen B., et al. "Males in the Shade: Habitat use and Sexual Segregation in the Galápagos Sea Lion (Zalophus Californianus Wollebaeki)." Behavioral Ecology and Sociobiology 59.2 (2005): 293-302. ProQuest. Web. 24 Oct. 2013. [2].