A füstös sírály őshonosnak tekinthető a Vörös-tengeren, az Ádeni-öbölben, az Ománi-öbölben és a Perzsa-öbölben, de kelet felé egészen Pakisztánig előfordul. Ugyancsak őshonos Afrika keleti partvidékén, egészen Tanzániáig és Mozambikig. Inkább csak kóborlóként fordul elő Indiában, Sri Lankán, a Maldív-szigeteken, Jordániában, Libanonban, Izraelben és Bahreinben. Jellemzően tengerparti madár, ritkán hagyja el a tengert 10 kilométernél nagyobb távolságra, habár megfigyelték már a legközelebbi tengerparttól 140 kilométerre is. Gyakran látogatja a kikötőket és az árapályzónát. A Vörös-tengeri populáció nagyrészt állandó, más populációk részleges vonulók, költés után délebbre húzódnak.[1]
Életmód
Füstös sirályok egy ománi tengerpartonIchthyaetus hemprichii
A füstös sirály, más sirályfajokhoz hasonlóan alapvetően ragadozó (halevő), de előszeretettel jár táplálékot keresni a hulladéklerakó telepekre is. Fő táplálékát a saját maga által fogott kisebb halak, partra vetett haldögök, rákok, frissen kikelt teknősembriók, illetve más tengeri madarak tojásai és fiókái képezik.[1]
Nyáron költ, jellemzően kisebb kolóniákban fészkel, korallzátonyokon vagy korallszirtektől védett szigeteken. Többnyire tiszta kolóniákat képez, de néha más tengeri madárfajokkal közösen is fészkel. A fészek sokszor csak egy sekély mélyedés, amit a madár a korallszirt felszínébe kapar, de a szülők néha mangrove-ágak vagy más ritkás növényzet takarásában alakítják ki fészkelőhelyüket.[1]
Természetvédelmi státusz
A Természetvédelmi Világszövetség listája szerint a füstös sirály nem veszélyeztetett faj, tekintve, hogy elterjedési területe meglehetősen széles, és a teljes populációja is nagy. Becslések szerint állománya valamelyest csökken, de a csökkenés mértéke nem akkora, hogy a fajt egy ennél veszélyeztetettebb kategóriába kelljen áthelyezni. A faj fennmaradását veszélyeztető fenyegetések közé tartozik a hagyományos élőhelyei egy részének olajkitermelési célú felhasználása, illetve az olajszennyeződés lehetősége.[1]
Pons J.M., Hassanin, A., and Crochet P.A.(2005). Phylogenetic relationships within the Laridae (Charadriiformes: Aves) inferred from mitochondrial markers. Molecular phylogenetics and evolution 37(3):686–699
.jpg)
.JPG)
