A fehértorkú denevér testhossza 5-6,3 centiméter, farokhossza 4-4,5 centiméter, magassága 0,8-1 centiméter, alkarhossza 4-4,7 centiméter és testtömege 12-14 gramm. Szőrzetének vége néha ezüstösen csillog. Fehéres torka és mellkasának felső tája erősen elüt a test többi részétől.
A fülkagyló széles, erőteljes domborulattal, a fülfedő alacsony és nagy. A farok elég rövid, az utolsó csigolya szabadon lóg ki a vitorlából. A sarkantyú kissé hosszabb mint a lábszár, a farokvitorla szegélyének több mint a felét teszi ki. A sarkantyúkaréj gyengén fejlett.[2]
Életmódja
A fehértorkú denevér kedveli a hegyvidéki erdőket, de nem kerüli a nyílt, művelt területeket sem. Már kora este repül, gyorsan és egyenesen, rendszerint nagy magasságban. Éles hangja emberi füllel is jól hallható. Tápláléka lepkékből, tegzesekből, kétszárnyúakból, recésszárnyúakból áll.[3]
Társas faj, fa- és sziklaüregekben, mindig nagy csoportokban telel át. Ősszel költözik. A legnagyobb ismert vándorlása 900 km. A hideget jól tűri, kevésbé védett helyeken is áttelel.[4]
Szaporodás
A közepes méretű szülőkolóniák 30-50 egyedből állnak, melyben a nőstények évente két utódot hoznak a világra.[4]
↑ abSzatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 123. oldal. ISBN 963-9079-58-8
↑Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 42. oldal. ISBN 963-04-6335-0
↑ abSzatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 124. oldal. ISBN 963-9079-58-8
