PROFILPELAJAR.COM

	Dubrava
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Omiš
Jogállás	falu
Irányítószám	21252
Körzethívószám	(+385) 21
	Népesség
Teljes népesség	305 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	518 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 43° 30′ 11″, k. h. 16° 38′ 08″43.503009°N 16.635556°EKoordináták: é. sz. 43° 30′ 11″, k. h. 16° 38′ 08″43.503009°N 16.635556°E
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az Omiš községbeli Dubrava településről szól. Hasonló címmel lásd még: Dubrava (egyértelműsítő lap).

Dubrava falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.

Fekvése

Splittől légvonalban 16, közúton 23 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 16 km-re északnyugatra, Poljica középső részén, a Mosor-hegység déli lejtőin és az alatta fekvő szelíd, ligetes völgykatlanban fekszik.

Története

Területe már az ókorban lakott volt, plébániatemploma valószínűleg egy illír erőd helyére épült. A középkorban része volt a 13. században alapított, úgynevezett Poljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd 1444-től a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az 1490-ben kibocsátott Poljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. Plébániáját még a török hódítás előtt, valószínűleg a 15. században alapították és ekkor épült plébániatemploma is. A 16. század első felében került török uralom alá, ahol Poljica szintén bizonyos fokú önállóságot élvezett. A moreai háború idején szabadult fel a török uralom alól, melyet 1699-ben a karlócai béke szentesített, de Poljica autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát 1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban a Habsburgoké lett. A településnek 1857-ben 272, 1910-ben 393 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 300 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
272	280	304	343	354	393	400	446	425	405	421	383	322	317	301	300

Nevezetességei

Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma^[4] a Gorica nevű domb tetején áll. Építési ideje nem ismert, de mindenképpen a török hódítás előtt építették egy ókori erődítmény alapjain szabálytalanul faragott kövekből. Teljesen egyedülálló építészeti megoldású épület latin kereszt alaprajzzal, közepén szokatlan felépítésű kupolával. Homlokzata előtt boltozatos előcsarnok, úgynevezett narthex áll, a homlokzat tetején szokatlanul nagy nyílású pengefalú harangtorony látható két nagyobb és egy kisebb harang részére kialakítva, de harang ma nem látható benne. Három oltárát a kereszt alaprajz elágazásaiban helyezték el. 1986-os felújításakor tetőzete új betonkoszorút és kőlapos tetőfedést kapott. Ez alkalommal rendezték át a liturgikus teret is a szembemiséző oltárral. A templomban található a dubravai születésű szendrői püspök Nikola Ugrinović sírja az 1577-es bevésett évszámmal, mely nyilván a sírhely építésének az időpontja, hiszen köztudott, hogy a püspököt 1604-ben a Žrnovnica és Sitno közötti úton gyilkolták meg a törökök.

Szűz Mária Szeplőtelen fogantatása tiszteletére szentelt temploma a település nyugati szélén áll. Szabályosan faragott kövekből épített négyszög alaprajzú épület, négyszögletes apszissal. Cupilli érsek 1711-es egyházlátogatásakor éppen építés alatt állt. Mivel azonban a templomot már 1680-ban és 1682-ben is említik azt kell feltételeznünk, hogy az érsek már a templom bővítésének munkálatait láthatta, építése pedig közvetlenül a török alóli felszabadítás után történt. A homlokzat tetején pengefalú harangtorony látható két haranggal. A templomot 1975-ben megújították, majd 2003-ban Skejić plébános idejében renoválták és alakították ki a mai liturgikus teret.

Szent Arnir spliti érsek és vértanú temploma ^[5] szabálytalanul faragott kövekből épült abban a hegyszorosban, amely a dubravai mezőről a smovljani völgybe vezet át. A hagyomány szerint a templom azon a helyen épült, ahol az érseket 1180. augusztus 4-én meggyilkolták. Építésének ideje nem ismert, de mindenképpen elmondható, hogy a 17. század elején már állt. Először 1625-ben Garzadori zárai érsek apostoli látogatásakor említik. Apszis nélküli, egyszerű, négyszög alaprajzú épület homlokzatán hatágú rozettával és egy harang számára épített kis harangtoronnyal. tetejét kőlapok fedik. A templomban két oltár található. A főoltár képén a Szűzanya alakja angyalok között ábrázolva, mellette Szent Arnir kezében a vértanúságot jelképező pálmaággal Szent János apostol társaságában látható. Az oltár előtt forrás fakad amely a legenda szerint Szent Arnir vértanúsága idején tört elő csodálatosképpen a földből. Vizét csodatevő erejűnek tartják. A mellékoltár egy triptichon a Szűzanya, Szent Mihály főangyal és Szent György alakjával, valamint az Atyát jelképező fénylő háromszöggel. Mivel a főoltár néhány eleme reneszánsz stílusjegyeket mutat a szakemberek mindenképpen 17. század előttinek tartják.

A gornja dubravai Keresztelő Szent János-templom 1972-ben épült a régebbi, 1755 körük épített templom helyén. A mai épület betonból készült, be beépítették a régi templom néhány elemét, a kőből faragott rozettát, a harangtorony felső részét, az ajtókeretet és az ablakokat.

A Páduai Szent Antal-templomot 1973 és 1979 között építették a régi kisebb templom helyén, amelyet 1711-ben Cupilli érsek említ először. A falu közepén, Bašići és Juginovići településrészek határán az út mentén áll. Betonépület, oltára mögött a szent szobra áll.