Dnyepr (hordozórakéta)
A Dnyepr vagy Dnyipro (ukránul: Дніпро; oroszul: Днепр) háromfokozatú, folyékony hajtóanyagú orosz–ukrán űrhajózási hordozórakéta, az RSZ–20 (R–36M) (NATO-kódja: SS–18 Satan) interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) polgári célokra átalakított változata, amelyet a Koszmotransz vállalat használ műholdak pályára állítására. Az R–36M-t az ukrán Pivdenne tervezőiroda fejlesztett ki az 1970-es évek elején, és a START-1 szerződést követően ki kellett vonni a hadrendből. A műholdindításra használt rakétákat kivonták az orosz Hadászati Rakétacsapatok állományából és kereskedelmi célokra használják. 2020-ig 150 ICBM alakítható át és használható. A Dnyepr indítható Bajkonurból és az oroszországi Orenburgi területen lévő Jasznij űrrepülőtérről.
Jellemzői
A Dnyepr hordozórakétán kevés módosítás van a szolgálatban lévő R–36M ICBM-hez képest. A fő különbség a teher adapter és a módosított repülésirányító egység. Ez az alapváltozat 3600 kg-ot állíthat 300 km-es pályára 50,6° hajlással, és 2300 kg-ot 300 km-es napszinkron pályára 98° hajlással. Egy átlagos küldetésen a Dnyepr egy nagyobb és több kisebb műholddal indul.
Indítások
|
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
|
A kereskedelmi indítások előtt a Dnyepr a Hadászati Rakétacsapatoknál teljesített szolgálatot, ahol ICBM-ként eddig 97%-os megbízhatósággal indították.
Repülés
|
Dátum
|
Teher
|
Pálya
|
Indítóhely
|
1.
|
1999. április 21.
|
UoSAT-12
|
LEO, 650 km, 65°
|
Bajkonur
|
2.
|
2000. szeptember 26.
|
MegSat-1 (Spanyolország), UniSat (Olaszország), TiungSat–1 (Malajzia), SaudiSat–1A és SudiSat-1B (Szaúd-Arábia)
|
LEO, 650 km, 65°
|
Bajkonur
|
3.
|
2002. december 20.
|
LatinSat-1 és LatinSat–2 (Argentína), SaudiSat–1S (Szaúd-Arábia), UniSat–2 (Olaszország), Rubin–2 (Németország)
|
LEO, 650 km, 65°
|
Bajkonur
|
4.
|
2004. június 29.
|
Demeter (Franciaország), Saudicomsat–1, Saudicomsat–2 és Saudisat–2 (Szaúd-Arábia), LatinSat–C és LatinSat–D (Argentína), Unisat–3 (Olaszország), Amsat Echo (USA)
|
Napszinkron, 700 × 850 km, 98°
|
Bajkonur
|
5.
|
2005. augusztus 24.
|
OICETS & INDEX (Japán)
|
Napszinkron, 600 km, 98°
|
Bajkonur
|
6.
|
2006. július 12.
|
Genesis I (USA)
|
LEO, 560 km, 65°
|
Jasznij
|
7.
|
2006. július 26.
|
Belka (Belarusz), UniSat–4 és PiCPoT (Olaszország), Baumanec (Oroszország), AeroCube–1, CP1, CP2, ICEcube-1, ICEcube–2, ION, KUTESat, Merope, Rincon–1, Voyager és SACRED (USA), HAUSAT–1 (Dél-Korea), Ncube–1 (Norvégia), SEEDS (Japán)
|
Nem érte el a pályát
|
Bajkonur
|
8.
|
2007. április 17.
|
EgyptSat 1, SaudiSat 3, SaudiComSat 3-7, AKS 1, AKS 2, Cal Poly Picosatellite Project 3 & 4, CAPE 1, Libertad 1, AeroCube 2, CubeSat TestBed 1, MAST CubeSat
|
SSO
|
Bajkonur
|
13.
|
2009. július 29.
|
Deimos-1, UK-DMC-2 , DubaiSat-1, Nanosat-1B
|
|
Bajkonur[1]
|
A 2006. július 26-i sikertelen indításnál az első fokozat hajtóműve indítás után 74 másodperccel leállt. A becsapódási pont az indítóhelytől 150 km-re volt, egy lakatlan területen Kazahsztánban. A mérgező hajtóanyag beszennyezte a környéket. A rakéta több mint 20 éves volt. Egy nemzetközi csoport vizsgálja a becsapódást, addig a Dnyepr és R–36 rakéták indítását Bajkonurból felfüggesztették.
Magyar oldalak
Külföldi oldalak
Jegyzetek
|
---|
Jelenleg aktív | |
---|
Tervezett/ Fejlesztés alatt | |
---|
Már nem használt | |
---|
|
|