Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!
Louie De Palma szerepében vált ismertté a Taxi (1978–1983) című televíziós sorozatban, mellyel egy Golden Globe- és egy Primetime Emmy-díjat nyert. 2006-tól a Felhőtlen Philadelphia című vígjátéksorozat főszereplője.
Danny Michael DeVito 1944. november 17-én született a New Jersey állambeli Neptune-ban, olasz származású családban. A feltűnően alacsony növésű (mindössze 150 cm magas) fiút még a katolikus iskolában is folyton piszkálták osztálytársai. DeVito ezen úgy segített, hogy az osztály bohócává lépett elő. Paródiáinak célpontjai általában a nővérek és a papok voltak. Bár már ekkor ráébredt színészi képességeire, mégis kozmetikusnak tanult a Wilfred Academy of Hair and Beauty Culture-ön, és nővére szépségszalonjában kapott munkát. Később felvételizett az Amerikai Drámai Művészetek Akadémiájára, és elhatározta, hogy mégis a színészi pályát választja élethivatásául. A színiiskolában egyik csoporttársnőjével, Rhea Perlmannal egymásba szerettek és összeházasodtak.
Színház vagy film?
Első filmszerepét 1970-ben kapta a Dreams of Glass című moziban, de a fogadtatás meglehetősen vegyes volt, és Danny DeVito – főként ennek hatására – még sokáig ingadozott a színpad és a nagyvászon lehetőségei között. Feleségével egyszemélyes színházat szerveztek New Yorkban, ahol DeVito A férfi, akinek virág van a szájában című egyszemélyes show-műsorával sikert is aratott. Mozis karrierje azonban még ingatag cölöpökön állt: ugyanolyan színésznagyságokkal szerepelt együtt, mint Sophia Loren(Mortadella), Woody Allen(Banánköztársaság) vagy Kirk Douglas(Scalawag), azonban még nem kapott kellő figyelmet. Ehhez az kellett, hogy épp Kirk Douglas fia, Michael Douglas (aki mellesleg DeVito szobatársa volt az Amerikai Drámai Művészetek Akadémiáján) producerként szerepet ajánljon neki Miloš Forman filmjében, amelynek címe: Száll a kakukk fészkére, melyben DeVito Jack Nicholson partnereként egy csendes őrültet játszott. Az 1975-ben készült filmnek – melynek Michael Douglas volt a producere – óriási sikere volt: a film öt Oscar-díjat nyert a következő évben (bár Danny DeVito nem volt a film díjazottjai között).
Taxi, rózsák és becéző szavak
DeVito végül a Taxi című sitcom (szituációs komédia) szereplőjeként vált országosan ismert sztárrá. A közkedvelt sorozatban DeVito egy ellenszenves diszpécser szerepét oldotta meg kitűnően. A szóbeszéd szerint úgy lett az övé a szerep, hogy amikor a forgatókönyvvel a kezében besétált a meghallgatásra, rögtön megkérdezte: Ki írta ezt a szart? És ekkor az alkotók már tudták, hogy De Vito képes életre kelteni az általuk kívánt kekec fazont, s azóta Dannyt minden idők legsikeresebb tévés karakterszínészeként emlegetik. Ezt követően Danny még sokáig nem tudott kibújni a simlis másodhegedűs skatulyájából, és temérdek hasonló felépítésű filmszerep következett: játszott simlis nőimádót a Becéző szavakban (és másodszor is "asszisztált" egy Jack Nicholsonnak Oscar-díjat hozó produkcióban) 1983-ban, majd 1984-ben A smaragd románca c. kalandfilm következett, régi barátjával, Michael Douglasszel és Kathleen Turnerrel. A sikeres mozi filmfolyammá nőtte ki magát, később a Nílus gyöngye (1985) és A rózsák háborúja (1989) c. darabokkal folytatódott. DeVito-nak a mozik erkölcsi és anyagi sikert egyaránt hoztak – főként, hogy A rózsák háborúját rendezőként is jegyezte.
A nagyokos bádogember
Brian De PalmaNagyokosok című gengszter-paródiájában a kisstílű bűnözőt, Harry Valentinit mintázza meg sajátos humorérzékkel, emlékezetesen. Következett a Dobjuk ki anyut a vonatból!, amely Alfred HitchcockIdegenek a vonaton című filmjének modern – és természetesen vígjátéki szellemű – újraértelmezése (1987). DeVito ezután a Bádogemberek (1987) szerepében gátlástalan üzletember, majd egyik legemlékezetesebb komédiázása, az Ikrek következik a sorban 1988-ban, amelyben Arnold Schwarzenegger ikertestvérét játszotta. Az eszement vígjátékot kedves humora és DeVito izgő-mozgó karaktere ellenállhatatlanná tette.
Napjainkig
A '90-es évek első felében ismét a komoly témák felé orientálódott. A kevés hasznot hozó A nagy likvidátor után ugyanis a Hoffa című produkció következett, melyet ő rendezett, és Jack Nicholson mellett ő játszotta az egyik központi maffiózó szerepet. A film a '30-as évek Amerikájának szakszervezeteibe és a munkásosztály sanyarú sorsába ad betekintést. DeVito egy törtető gengszter, Bobby Ciaro bőrébe bújt. Ugyanebben az évben "megörökölte" Nicholson barátjától Batman ügyeletes ellenlábasának posztját: a Batman visszatérben a kanálisban nevelkedett torzszülött, Pingvinember figuráját kínálták fel neki, és remekül formálta meg a hálás szerepet. Sőt, egyes pletykák szerint annyira belemélyedt a karakter tanulmányozásába és átélésébe, hogy a stáb pszichiátert hívott ki, aki megfigyelte DeVitót – de a Dr. Hannibal Lectert alakító Anthony Hopkinsról is szárnyra keltek hasonló híresztelések. DeVito mindenesetre ismét visszatért a könnyed műfajhoz: a Nicsak, ki beszél most! (1993) című családi mozi után leforgatta a szívmelengető Reneszánsz embert (1994; az ebben szereplő Mark Wahlberg később példaképéül választotta az alacsony színészt), majd a Juniorban ismét Schwarzeneggerrel bolondoztak együtt Ivan Reitman filmrendező kezei alatt. Ezúttal tudósokat játszottak, akik azon fáradoznak, hogy a férfi nem képviselői is képesek legyenek emberi magzat kihordására. Mindazonáltal a történetnek nem volt olyan sodrása, mint az Ikreknek, de DeVito előadása ezúttal is utánozhatatlanul mulattató volt. Nagy szerepet vállalt a következő év egyik bombasikerében, a Szóljatok a köpcösnek! című egyedi hangvételű vígjátékban, amely a "hollywoodiaskodás" szokásrendszerét veszi górcső alá meglehetősen gunyoros stílusban. A Támad a Mars!-ban DeVito csupán villanásnyi epizód erejéig tűnt fel egy szerencsejátékos ügyvédet életre keltve – egy tucat sztár, Jack Nicholson, Glenn Close, Pierce Brosnan, Tom Jones oldalán -, majd mellékszerepelt a Szigorúan bizalmas (1997) c. sikerfilmben, amelyet máig minden idők egyik legnagyobb hatású krimijének tartanak. DeVito ez utóbbiban a minden hájjal megkent újságírót, Sid Hudgeonst alakította. 1997-ben a Herkules c. Disney-rajzfilm egyik szereplőjének kölcsönözte szinkronhangját, majd 1998-ban Francis Ford Coppola filmjében, Az esőcsináló-ban vállalta el egy kétbalkezes ügyvéd szerepét. Következő falrengető sikere az Ember a Holdon című életrajzi dráma volt, amelyben Jim Carrey alakította minden idők egyik legnagyszerűbb televíziós nevettetőjét, Andy Kaufmant, aki mellesleg DeVito-nak valóban kollégája volt a Taxiban. A színész George Shapiro-t, Andy legközelebbi barátját játszotta a különleges hangulatú, édesbús tragikomédiában. Ezután ismét váltakozó színvonalú és műfajú munkák következtek: a 2001-es Négybalkéz – amelyet Martin Lawrence partnereként készített, és ami arcpirító bukásnak bizonyult, Az arany markában, amelyet a színészveterán Gene Hackman oldalán készített – tovább gyakorolva a simlis gazember szerepkört -, majd a szintén kevés sikert hozó Dögölj meg, Smaci! (2002) következett Edward Nortonnal és Robin Williamsszel. Ezután a Nagy hal (2003), a Csak lazán (2005) c. filmek kisebb szerepeiben tűnt fel, majd a Kiskarácsony mindenáron (2006) című vígjátékot forgatta. 2006-tól a népszerű Felhőtlen Philadelphia című szituációs komédia egyik főszereplője.
Danny DeVitót Magyarországon általában - főként legismertebb filmjeiben - Harkányi Endre színművész szinkronizálja, de sokszor hallhatjuk Balázs Péter (színművész) hangján is megszólalni. Mellettük kisebb "tételben" Beregi Péter és Szombathy Gyula kölcsönzi még a népszerű amerikai színész szinkronhangját, illetőleg a régebbi filmjeinek újraszinkronizálásában Kerekes József szintén megszólaltatja DeVitót. Gyakori hangjai még Háda János és Harsányi Gábor is.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Danny DeVito című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
