PROFILPELAJAR.COM

Ciprusi törpe víziló
	Evolúciós időszak: Kora vagy középső pleisztocén - kora holocén, 0,800–0,009 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N ↓
	A csontváza
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Cetancodontamorpha;
Alrend:	Whippomorpha;
Alrendág:	Ancodonta;
Öregcsalád:	Hippopotamoidea;
Család:	Vízilófélék (Hippopotamidae);
Alcsalád:	Hippopotaminae;
Nem:	Hippopotamus; Linnaeus, 1758
Faj:	H. minor;
Tudományos név
	Hippopotamus minor; Desmarest, 1822
Szinonimák
	Phanourios minor Sondaar & Boekschoten, 1972;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ciprusi törpe víziló témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ciprusi törpe víziló témájú kategóriát.

A ciprusi törpe víziló (Hippopotamus minor) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a vízilófélék (Hippopotamidae) családjába tartozó fosszilis faj, amely a holocén elejéig élt a szigeten.^[1]

Tudnivalók

A mintegy 200 kilogrammos állat körülbelül olyan méretű volt, mint a jelenleg is élő törpe víziló (Choeropsis liberiensis), 76 centiméter magas és 121 centiméter hosszú.^[2]

Attól eltérően azonban ennek a fajnak az őse a miocén végén, a messinai sókrízis idején vándorolhatott a nagyrészt kiszáradt Földközi-tenger medencéjén át Ciprusra, (és más földközi-tengeri szigetekre is) majd a tengerszint helyreállása utáni elszigetelődés körülményei között vált törpe méretűvé. Ennek az izolált zsugorodásnak az okát - csakúgy, mint más elszigetelt állatcsoportok esetében - az állomány belterjességében, a táplálék szűkösségében és a ragadozók hiányában keresik a kutatók.

Kihalása körülbelül 11 000-9000 évvel ezelőtt történt; akkoriban ez volt a legnagyobb méretű állatfaj Cipruson. Természetes ellenfelei nem voltak.^[3]

Maradványainak lelőhelyei, különösen Aetokremnos, arra utalnak, hogy kihalásában szerepet játszhatott az akkoriban a szigetre érkező ember.^[4] Más tudósok azonban a leleteket másképp értelmezik, szerintük a kihalás még az első embereknek a szigetre érkezése előtt történt.

Alternatív elnevezése

Sok tudós még a régebbi tudományos nevén – Phanourios minor – nevezi a ciprusi törpe vízilovat. Ezt a nevet Paul Sondaar és Bert Boekschoten adták 1972-ben,^[5] a ciprusi Agios Georgios-i lelőhely nyomán. Itt a helyi lakosság egy kápolnát épített a nagy mennyiségben előforduló csontmaradványok fölé, amelyekről már Bordone is írt a 16. században.^[6] A falusi hívők Szent Fanourios, egy görög ortodox szent maradványait tisztelték a csontokban, és belőlük gyógyhatásúnak tartott port készítettek. E legenda nyomán kapta első tudományos nevét az állatfaj.

Jegyzetek

↑ · Desmarest, A.G., 1822. Mammalogie ou description des espèces de mammifères. Mme Veuve Agasse imprimeur édit., Paris, 2ème part., pp.277-555.
↑ Hadjicostis, Menelaos. „Dwarf Hippo Fossils Found on Cyprus”, Fox Television, The Associated Press, 2007. december 6.. [2009. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. december 6.)
↑ Burness, Gary P. and Jared Diamond, and Timothy Flannery, "Dinosaurs, dragons, and dwarfs: The evolution of maximal body size," Proc Natl Acad Sci U S A. 2001 Nov 27 In PDF
↑ The earliest prehistory of Cyprus from colonization to exploitation, ed. Swiny, Stuart, American Schools of Oriental Research, 2001, In PDF Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
↑ Boekschoten G.J., Sondaar P.Y. 1972. On the fossil mamalia of Cyprus, I & II. Proceedings of the Koninklijke Nederlandse Akademie van Wetenschappen (Series B), 75 (4): 306–38.
↑ Bordone B. 1528. Libro di Benedetto Bordone. Nel qual si ragiona di tutte l'Isole del mondo, con li lor nomi antichi & moderni, historie, favole, & modi del loro vivere. Niccolo Zoppino, Venice. In facsimile, Edizioni Aldine, Modena, 1982.